Az első gimis évén kísérjük át a hősnőt, akinek nem könnyű: kamasz és szerelmes. A szerzőnek sem lehetett könnyű, ugyanis mintha nem tudta volna eldönteni, mikor játszódik az amúgy kedves, minden tinilánynak ismerős szerelmi történet. Zavaros referenciapontokkal operál: miközben nagyon is mainak szeretné láttatni az eseményeket, folyton ellene mennek a tények. Néha olyan érzésem volt, mintha egy sokkal idősebb nő kamaszkori jegyzeteiből, naplójából dolgozna, és ezt tuningolná fel a közösségi oldalakra utaló vagy épp trendiskedő megjegyzésekkel. Itt még útlevél-ellenőrzés van az erdélyi osztálykiránduláson, a Bridget Jones naplója az alapvetés, Hugh Grantért vannak oda meg vissza, miközben pittyeg a mobil, és a cuki nagyit megpörgetik a haverok a Facebookon. Az egész társaság ábrázolása megbillen: ezek nem az információs kor gyermekei, ezek még az X-ek és az Y-ok, csak éppen a szerző rájuk húzta a Z-k álruháját (az alfákról mintha nem is hallott volna), ám az egész attitűd árulkodó. Mi szükség volt erre egy szimpla és szokásos dramaturgiájú iskolai love storyban (a nagy Ő-t lehetetlennek tűnik megszerezni, de aztán mit ad isten, sikerül), a korosztály ősidők óta hasonló problémákkal küzd, így a regény a zavaros háttér nélkül is simán megállt volna a lábán a sokszor jól működő poénok, a friss megfigyelések és az ügyes történetszövés miatt. Így talán a nosztalgikus elrévedésre vágyó anyukák közelebb érezhetik magukhoz, mint egy mai tini.
Tilos az Á, 2020, 188 oldal, 2690 Ft
