rés a présen

„Megvéded, amit gondolsz”

Fekete Ádám író, dramaturg, rendező

  • rés a présen
  • 2020. november 8.

Könyv

rés a présen: Bármilyen szövegből lehet előadást csinálni?

Fekete Ádám: Lehet, de nem tud bárki bármiből. Kérdés, hogy az adott alkotó számára mi élményszerű, mi kiált nyilvánosságért, valamiféle igazságtételért akár. A narratívák folyamatosan kivetnek magukból bizonyos dolgokat, árnyalatokat, amelyeket zavarosnak ítélnek. Ilyen a társadalmak működése, ahogy a pszichénké is. Szerintem ezeket kell rehabilitálnunk, vállalva, hogy szégyenben maradunk, vagy hogy ütődöttnek tartanak majd minket. Ehhez a hithez viszont személyes érintettség szükséges.

rap: Az új, Haloktatás, márvány­protézissel című előadásodat a Trafóban a saját műtéted ihlette, és elég hamar transzformáltad darabbá. Hogyan történt mindez?

FÁ: Tudtam, hogy a végzős fizikai színházi koreográfus-rendező osztállyal fogok dolgozni (Horváth Csaba, az osztályfőnökük kért fel), ahogy azt is, hogy még előtte meg fognak műteni, februárban. A darab viszont nem a műtét utáni, hanem az azelőtti időszakról kezdte írni magát. Rengeteget jegyzeteltem 2019 októberétől, és olyan naplószerűen szövődő személyes szövegekkel bíbelődtem. Nem tudtam, lesz-e bármi közük a darabhoz. Próbálom egyre kevésbé különválasztani a munkáimat egymástól, naplót, kisprózát, drámát, verset, hagyom, hogy egymásba folyjanak, plagizálják egymást, fejlesszék tovább, javítsák ki. A darabot, mint mindig, most is az olvasópróba előtti egy-két hétben írtam, erre a tíz színészre, beleálmodva, amit én látok belőlük, gondolok, érzek róluk.

rap: Mikor „kattant” be neked, hogy képes vagy bármilyen helyzetből színházat írni?

FÁ: Volt egy pont, amikor úgy éreztem, hogy a színházak vagy kizsákmányolják azt, amivel foglalkoznak, vagy még mélyebbre ássák azt, aminek a felmutatásával kérkednek. Dühös voltam, és azt hiszem, most ez a düh hajt. Ez a „bármibőlség” szerintem a TÁP Színházban szerzett tapasztalat: a varietékben az ember kell meg a pillanat, a maga összes zűrjével és keresztre feszítettségével. Se szöveget írni, se jelmezbe bújni nem kell, sokszor a legminimálisabb tervezés is csak gátként jelentkezik.

rap: Hogyan érintett a járványhelyzet?

FÁ: A csípőprotézis-műtétem pont az első hullám elé esett, a rehabilitációs időszak pedig alá, így nemcsak én nem mehettem sehova, hanem senki. Nem éreztem, hogy kimaradok valamiből, ezért jobban oda tudtam figyelni a járásomra, ha nyitva vannak a színházak meg a kocsmák, ez biztosan másképp alakul, hamarabb kezdtem volna futkosni a megkönnyült mozgás miatti szabadság­érzettől. Másrészt volt időm írni, csak úgy, tervezetlenül: se megrendelő, se leadások. Maga a vírushelyzet annyiban foglalkoztat, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a saját rendszereinknek, amelyeket korrupt elmebetegek üzemeltetnek.

rap: Milyen más előadásaid mennek?

FÁ: Az FAQ Társulattal készített Alkésztisz menni fog a MU Színházban (október 8-án játsszuk legközelebb). Velük 2021 februárra új produkciót is tervezünk, amelyet kifejezetten „zenésnek” képzelek, miközben jó lenne újra valami klasszikussal foglalkozni, pláne a Haloktatás egotripje után. Aztán Fehér Balázs Benő Tonio Kröger-rendezésében veszek részt tavasszal, Vilmányi Benett-tel és Hajduk Károllyal játszunk benne hárman, ezt is nagyon várom. Más most nem jut eszembe. Szeretnék regényt írni lassan, valamint az egyetemi munkával foglalkozni, amennyiben lesz még rá lehetőség.

rap: Mit kaptál te az SZFE-től?

FÁ: Nagyon sok bizalmat a tanáraimtól, valamint sok olyan barátot és munkakapcsolatot, amiről érzem, hogy hosszú évtizedeken át ki fog tartani. A legemlékezetesebb előadásokat odabent láttam, különböző vizsgák formájában. Annál a kutakodásnál és önfelfedezésnél, amit az egyetem biztosít, kevés megérintőbb és izgalmasabb dologgal találkoztam. Most a diákok a fórumozást, a folyamatos belső tárgyalásokat, a demokrácia gyakorlatát tették első számú kurzusukká. Ez példát mutathat mások számára. Mert mindez nem valami helyett történik: most pontosan ennek kell történnie. Ha kikerülnek a szakmába, számtalan olyan helyzetbe fognak kerülni, ahol meg akarják majd mondani nekik, hogy mit csináljanak, hogy mi a dolguk, meg hogy mi a fontos. Márpedig a művészet az, hogy megvéded, amit gondolsz. Én úgy látom, hogy akik ellen most védelmi rendszert építenek, azok nem valami mást gondolnak, hanem nem gondolnak semmit. Ezért több idejük marad a pusztítás szervezésére, nem szorulnak önvizsgálatra: nincs mit vizsgáljanak. Emiatt rémisztő ez a harc.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.