Könyv

Jo Nesbø: Szomjúság

  • bánza
  • 2017. december 23.

Könyv

Az egykor a norvég társadalom repedéseit leleményesen figyelő szerző mára beleesett minden sikeres tömegkulturális pálya szinte szükségszerű csapdájába: nem regényeket, hanem locsi-fecsi forgatókönyveket ír, amikor a cselekmény szétterítése leginkább azt célozza, hogy nem is annyira film, hanem inkább egy 13 részes tévésorozat lehessen a végeredmény. (És a regény nyitott befejezése megnyitja az utat egy esetleges 2. évad felé is…)

Felszámoltatik az embernek ember által való ábrázolása, ennek egyik jele, hogy a gyilkos vagy tettes nem esendő és rémtetteivel együtt is még emberi keretek közt értelmezhető alak, hanem a hollywoodi álmok szerelőcsarnokából előgördülő úgynevezett Főgonosz lesz, szinte természetfeletti képességekkel rendelkező valaki, már nem is személy, hanem amolyan princípium, a radikális rossz megtestesítője. Erői is szinte letörhetetlenek, ravaszsága földöntúli, motivációja metafizikus, terve sátánista istenpótlék. Ez romantika, de nem a hamvas 19. századi (Conan Doyle, Jules Verne); a Nesbø-féle vad és nyálasan giccses naturalizmus, morálisan folyamatosan kérődző alakokkal. A skandináv regények leglényege, azaz a plasztikus társadalomrajz megy ekkor a süllyesztőbe. Ezzel egyidejűleg tör fel az aberráció, a perverzió, a brutalitás, a pedofília és minden egyéb parafília, köztük a központi elem, a vámpirizmus szökőkútja.

A híres Harry Hole visszatér, és minduntalan ama távolról sem kierkegaardi mélységű kérdésen töpreng, hogy akkor megigyon egy sört (whiskyt), vagy ne igyon meg. De akár megissza, akár nem, az olvasó mindenképpen meg fogja bánni.

Fordította Petrikovics Edit. Animus, 2017, 496 oldal, 3980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.