Könyv

Alig néhány éve dózerolták le a Magyar Optikai Művek szocreál stílű gyárépületeit, hogy utóbb majd helyükön húzzák fel bevásárlóközpontjával és lakóépületeivel az esztétikai értelemben mindenképp kétes értékű MOM Parkot, amelynek stílustalan otrombaságán csak az Alkotás Pont Irodaház üvegtömbjei enyhítettek valamit mostanában. Az ipari épületek sorsa a "posztindusztriális korban" persze másképp is alakulhat. Erre a hetvenes évek Nyugat-Európájában nemcsak a hagyományaikat tisztelő, a fenntarthatóság elvét követő építészek, de még a kultikus Pink Floyd zenekar is felhívta a figyelmet Animals című lemeze borítófotóival és az album promóciójával. A nyilvánvaló környezetvédelmi mondanivaló mellett a londoni Battersea-erőmű kéményei között lebegő jelképes léggömbdisznó a pusztulásra ítélt, igényes tervezésű ipari objektumok kívánatos megmentését is sugallta. Az Egyesült Királyságban az elmúlt évtizedekben sorra meg is születtek a remek példák a volt ipari épületek értő újrahasznosítására, melynek mára már klasszikusnak mondható három alapesete a loftlakás, a kulturális célú átépítés és az irodaház-funkció megteremtése. Az angol példák közül nemzetközi hírű a Tate Modern, mely az eredeti épület karakterét messzemenően tiszteletben tartva lett egyszerre modern művészeti tárlatokat befogadó múzeumépület és az angol ipari építészet emlékműve is. Kevésbé ismert példa az Európai Unió egyik leginkább multikulturális régiójában több négyzetkilométeres terepen elterülő Alte Völklinger Hütte. A Saarbrückentől délre fekvő hatalmas ipari monstrum, a német acélipar egykori fellegvára ma a világörökség részeként kultúrközponttá alakul át hangversenytermekkel, kávézókkal és kiállítótermekkel. A hatalmas ipari szoborcsoportként sorakozó öntödeépületek éjjel land-art műalkotásként izzanak narancsos, lila neonvilágításban. Biztató hazai példát is egyre többet lehet említeni. Ilyenek például a Hajógyári sziget irodaépületei, Újpesten a MEO, a Trafó a Ferencvárosban, a Harbor Park a Nagytétényi úton, Kelenföldön a Fonó vagy éppen - ugyanitt - a Dorottya Udvar.

Judith Herzberg, Harry Mulisch, az erdélyi magyar Stephan Lang és az ugandai Moses Isegawa mellett a Bolygó hollandok irodalmi fesztiválon Budapesten járt az utóbbi évek legtöbb feltűnést keltő holland szerzője: az 1971-ben született Arnon Grunberg kötetei százezerszámra fogynak, köztük első regénye, az Uborkaszezon (JAK-Osiris, 2000), és a most - temérdek sajtóhibával - megjelent Fantomfájdalom (Gondolat).

A rendszerváltozás óta meg nem született törvények története közül talán a filmtörvényé a legkacifántosabb: mindig gyúrták, mindig megfeneklett.

"A világzene MIDEM-je" - még évekkel ezelőtt akasztották ezt a kitüntető szlogent a WOrld Music EXpo nyakába. De nem lepne meg, ha ma már sértené a world musicot ez a párhuzam.

Szeptember közepe óta minden héten kívülállókkal telik meg a budapesti műegyetem egyik legnagyobb előadója. Szabadidős diákok, nagymamák, népség, katonaság látogatja a Mindentudás Egyetemének (ME) ismeretterjesztő előadásait, alkalmanként több mint nyolcszázan.

Október 10-én este a hírműsorokat nézve alighanem százezrek kapták fel a fejüket: kicsoda ez a Kertész Imre? Magyarországon mindeddig még végzett bölcsészek is alig ismerték a nevét.

A kérdés fapados megfogalmazásban így hangzik: mi legyen a momentán Nemzeti Színháznak nevezett épülettel? Merthogy tévedés ne essék: színház, az még nincsen a Soroksári út mellett. Van egy ház, ahol olykor színielőadásokat tartanak - ennél rengeteg pince, padlás, garázs és művház ma többre képes.

Két évvel azután, hogy a kábelen és az interneten történő adás nem kifejezetten előnyös körülményei közé kényszerült, az ORTT múlt heti döntése értelmében három másik, nem kereskedelmi adóval egyetemben ismét legális frekvenciához jutott a Tilos Rádió.

A szemle címe: Next, azaz következő - a fogalom igen tág, bárki bármit kiállíthat, ha meghívják. Ez a világ sztárépítészeinek szemléje, akik többnyire szolid, szemüveges öregurak, és tévéinterjúkat adnak hatalmas makettek előtt. Van a biennálénak egy másik oldala is - a nemzeti pavilonok kertje. Itt megtalálható a főáramlat kritikája és számos más helyi specialitás.

Amikor a BB foglalkoztatni kezdett, még nem jelent meg a fent idézett sajtóhír. Előző nap reggelén az ATV-ben láttam egy beszélgetést az induló új műsorról. A hangvétel azt sugallta: nincs szó itt rendkívüli dologról. Az emberek szeretnek leskelődni, intimitásokat megtudni mások életéről, és ez most megadatik nékik - bár a kulcslyuk és az intim szféra némileg manipulált, s az igazi meglesettekkel szemben a megfigyeltek tudják, hogy látják őket. A résztvevők mosolygós könnyedsége azt üzente: nehogy már kultúrbotrány legyen, álmunkban se gondoljunk amerikai kultúrterrorra, ne protestáljunk a hagyományos értékek védelme jegyében az intim szférába gázolás ellen, hiszen ez csak ártatlan játék. A riporter - jó érzékkel - firtatta: ennyi volna az egész? S a kerekasztal mélyebbre szántott. Valaki mondott is valami kevéssé ismertet, nagyon érdekeset. A jó szervezőkre, a vezérekre, általában az átlagtól különbözőkre a közösségeknek problémahelyzetben van szükségük.

Még néhány nap, és megnyílik a legnagyobb idei építészeti attrakció. Hazánk pavilonjában Ferencz István, agy Tamás és Turányi Gábor mutatkozik be, a központi, nemzetközi kiállításnak nincs magyar résztvevője.ext - e közvetlen jövőbe mutató szóval hívta táncba a világ építészeit, pontosabban az építészek munkásságának, az építészet tendenciáinak bemutatására hivatott szakembereket Deyan Sudjic.

Novemberben, a halottak napján ünnepeljük Illyés Gyula születésének századik évfordulóját. Pontosabban csak ünnepelnénk, mert ez a becses évforduló korántsem felhőtlen vagy egyértelmű hangulatban köszönt majd be. Sokan egyáltalán nem akarnak majd ünnepelni, mondván, az életmű teljesen elavult, és noha nem értéktelen, de abszolút érdektelen; és bár lesz, aki örömöst ünnepelne, de csakis mások ellenében, mintegy kurucos lendülettel, oppozíciós héjázással vágva egyesek szemébe az illyési hagyatékot. Higgadtabban és divatosabban szólva, kánonok állnak itt szemben egymással kibékíthetetlenül; és mintha mostanában csak az egyik, az úgynevezett népies kánon védőszentje lenne. Nem takargatható: a országot fatálisan megosztó politikával egyidejűleg (noha szellem és politika megosztottsága nem feltétlenül a két nagy párt mentén húzódik) megosztott az irodalmi világ is, és lámpással is nehéz olyasvalakit találni az úgynevezett urbánusok oldalán, aki Illyést a 20. század legnagyobb magyar költői közt tartaná számon. Szinte