Az élet show-ja

  • Kolin Péter
  • 2002. szeptember 19.

Könyv

Amikor a BB foglalkoztatni kezdett, még nem jelent meg a fent idézett sajtóhír. Előző nap reggelén az ATV-ben láttam egy beszélgetést az induló új műsorról. A hangvétel azt sugallta: nincs szó itt rendkívüli dologról. Az emberek szeretnek leskelődni, intimitásokat megtudni mások életéről, és ez most megadatik nékik - bár a kulcslyuk és az intim szféra némileg manipulált, s az igazi meglesettekkel szemben a megfigyeltek tudják, hogy látják őket. A résztvevők mosolygós könnyedsége azt üzente: nehogy már kultúrbotrány legyen, álmunkban se gondoljunk amerikai kultúrterrorra, ne protestáljunk a hagyományos értékek védelme jegyében az intim szférába gázolás ellen, hiszen ez csak ártatlan játék. A riporter - jó érzékkel - firtatta: ennyi volna az egész? S a kerekasztal mélyebbre szántott. Valaki mondott is valami kevéssé ismertet, nagyon érdekeset. A jó szervezőkre, a vezérekre, általában az átlagtól különbözőkre a közösségeknek problémahelyzetben van szükségük.
Amikor a BB foglalkoztatni kezdett, még nem jelent meg a fent idézett sajtóhír. Előző nap reggelén az ATV-ben láttam egy beszélgetést az induló új műsorról. A hangvétel azt sugallta: nincs szó itt rendkívüli dologról. Az emberek szeretnek leskelődni, intimitásokat megtudni mások életéről, és ez most megadatik nékik - bár a kulcslyuk és az intim szféra némileg manipulált, s az igazi meglesettekkel szemben a megfigyeltek tudják, hogy látják őket. A résztvevők mosolygós könnyedsége azt üzente: nehogy már kultúrbotrány legyen, álmunkban se gondoljunk amerikai kultúrterrorra, ne protestáljunk a hagyományos értékek védelme jegyében az intim szférába gázolás ellen, hiszen ez csak ártatlan játék. A riporter - jó érzékkel - firtatta: ennyi volna az egész? S a kerekasztal mélyebbre szántott. Valaki mondott is valami kevéssé ismertet, nagyon érdekeset. A jó szervezőkre, a vezérekre, általában az átlagtól különbözőkre a közösségeknek problémahelyzetben van szükségük.

Ha nincs veszély,

félreteszik őket: s lám, e műsorban is már az első körben mind a résztvevők, mind a közönség kiszavazta, eltüntette, virtuálisan megsemmisítette a legjobb szervezőt.

A televízió kultúrfunkcióinak vizsgálata sok mindent elárul. Az idézett megállapítás esetében találó a felismerés: a nevezett BB-esemény igazolja az "Éljen a vezér - vesszen a vezér!" társas viselkedésmechanizmusunk létét. Ám fontosabb, hogy a kiszavazás bemutatása szentesíti és igazolja eljárásunkat. A tévé kritika és kommentár nélkül példát mutat erre - következésképpen az eljárás a közmegítélés szerint legitim. Ezen túl a meglesettek és a közönség ugyanazt a személyt szavazták ki, azaz a játékosok és a tévénézők (emberek) véleménye együttesen jelzi, hogy választásunk helyes. Máskor máshol, amikor környezetünk s bensőnk összhangzón így kiált: "Vesszen a vezér!", mostantól könnyebben hessegetjük el felkiáltójelet kérdőre cserélő kétségeinket.

A BB egyrészt a megfigyelés tényével, illetve a megfigyelés és normakövető viselkedés viszonyával kapcsolatban sugalmaz a jelen társadalmi gyakorlatot szentesítőt, sőt azt kiterjesztőt és jövőbe mutatót, másrészt mindennapi életünk éppígyéltéhez nyújt ideológiai és érzelmi támaszt.

A BB bemutatja a megfigyelés mechanizmusát, s kézzelfoghatóságával, érzéki realitásával és racionális strukturálhatóságával a megfigyeléstől való irracionális szorongásunkat - legrosszabb esetben is - megragadható félelemmé transzformálja. Nem kevés, amit ezzel tesz, hiszen tudjuk, hogy szép, új világunk technikája, karöltve azzal a ténnyel, hogy igen sok és egyre több mindennapi cselekedetünkkor hálózatokkal kerülünk kapcsolatba (kártyaleolvasóval, mobil- és vezetékes telefonnal, beléptetőrendszerrel, területfigyelő kamerákkal, internetes hálózattal és reptéri biztonsági berendezésekkel), kontrollálhatóvá tesz minket. Néha megfigyelnek bennünket, néha nem: de gyakorlatilag bármikor megfigyelhetőek vagyunk. Egyesek egykedvűen tudomásul veszik ezt, mások felháborodnak: meglehet, nem is annyira, mint tehetnék. Persze örökös rettegésben nem lehet túlélni. A koncentrációs táborokban is voltak románcok, izgalmas focimecscsek, meghitt karácsony- és széderesték. Az emberi lény roppant alkalmazkodó, és igen gyorsan felejt. Mégis, a totális megfigyelhetőség fenyegetése undokul ott szűköl mindanynyiunk tudatalattijában, éppen úgy, mint az a fél évszázados másik. A BB hatékony hangszigeteléssel látja el a kollektív elfojtás prését.

A BB megfigyelése totális,

a teljes intim szférára kiterjed

- talán még annál is teljesebb, mint amitől a valóságban jelenleg tarthatunk.

Ráadásul, lám, megfigyelve lenni nemcsak nem irracionális, de még csak nem is félelmetes: íme, ugyanúgy élik mindennapi életüket a kiválasztottak, mint eddig, és úgy, mint mi valamennyien. A megfigyelés - sugallja BB - semmit sem változtat a hétköznapok természetes folyásán (a ház körülményei szokatlanok ugyan, de a viselkedések, s a mögöttes motívumok nem), azaz a lényegen. És megfigyelni sem abszurd, természetellenes vagy rossz: itt a bizonyíték rá. Nemcsak esetlegesen elkövetkező III/akárhányas avagy egyszerű biztonsági őr mivoltunk normális, hanem a közeli jövő állapota is, amikor interneten és mobilhálózatokon, webkamerákkal és képközvetítő maroktelefonokkal betekinthetünk mások életébe. (Manapság Nyugaton egyes térfigyeléses társasházak folyosói életét bármelyik lakó kukkolhatja képernyőjén: mikor jön betörő vagy a szomszéd új kedvese, ki mit dob ki és vásárol stb.) Nincsenek szégyellnivaló titkaink, bátran kapcsolódhatunk ismeretlen távollevők mindennapjaiba: lám, a virtuális közösség csöppet sem illuzorikus! S ha féltett autónkat felszereljük műholdas nyomkövetővel, miért ne látnánk el gyermekünket (a minap Angliában egy hatéves gyerekbe erre való kapszulát operáltak) vagy éppen feleségünket, férjünket ilyen szerkentyűvel: őket még jobban féltjük!

Nem annak van komoly következménye, hogy a technika újfajta ketyeréket varázsol körénk és belénk, hanem annak, hogy a kultúra (pl. a média) segédletével átszerkeszti gondolkodásunkat, s még csak nem is vagy alig reflektálunk rá. A kölcsönös megfigyelés során, melynek hatósugara átível országhatárok és kontinensek felett, rájövünk, hogy mi mind

milyen egyformák vagyunk

- s a kölcsönös megfigyelés következtében (is) egyre inkább ténylegesen azok is leszünk. A munkamegosztásbeli specializálódás és a mindennapi élet uniformizálódása kiegészítik egymást. A gazdaság és kultúra zökkenőmentes működése szempontjából is szükségelt mobilitás/csereszabatosság javítja annak esélyeit, hogy a virtuális közösségek felváltsák a mára már jelentősen visszaszorult természetes közösségeket. Nemcsak bölcs sapiensek, de emberszabású főemlősök is vagyunk, kiiktathatatlan hajlamaink miatt ez a változás nehezen végigvihető: ami nem jelenti azt, hogy nem fog végbemenni. Fejleszteni kell a médiát, javítani a hangszigetelést.

A közvetlen, vizuális megfigyelés nem új keletű, és az sem meglepő, hogy hat az emberek viselkedésére. A láthatóság tudatos és állandó állapota a fegyelmező eszközökkel társítva hozta létre a XVIII. századtól kezdődően a modern normakövető egyént. Engedelmes és hasznos lett, mert zárt helyre tették (iskola, kaszárnya, üzem, kórház, börtön), és azonosíthatóvá vált. Aki tudja, hogy figyelik, tudomásul veszi és spontán önmagára alkalmazza a hatalom kényszereit. Az egyén a hatalmi viszonyok magába építésével részt vesz saját maga alattvalóvá tételében (írja André Vitalis az Információs Társadalom című folyóirat 2002/1. számában, majd folytatja): a régi fegyelem 1950-től kezdődően elveszítette hatékonyságát. A modernitás létrehozta azokat a helyeket - például repülőterek, bevásárlóközpontok -, ahol kisebb volt a láthatóság és az ellenőrzés, ahol az egyének identitása részleges és anonim. A videokamerák állították helyre a rendet: ismét látnak bennünket, anélkül, hogy mi látnánk őket. Amikor úgy érezzük, hogy kamerák figyelnek bennünket, szabályozva vagyunk, él a viselkedési parancs. Ám ami a bűnözőket viszszatartja, mindenkinek a viselkedését megváltoztatja.

Minél inkább úgy érezzük, hogy a BB kiválasztottjai teljes mindennapi életének megfigyelésében nincs semmi borzasztó vagy rendkívüli, minél "fogyasztóbarátabbá" válik a totális megfigyelés, annál közelebb kerülünk a normakövetés totalitásához is. A XVIII. század után másodszor is előre lépünk. Ráadásul nem kell személytelen és láthatatlan hatalom: a Big Brother mi vagyunk. Holnap Big Brothert játszanak a gyerekek az iskolában, holnapután bekamerázzuk barátunk hálószobáját. A "mindenki mindenkit kontrollál" figyelemre- méltó visszatérés a természetes közösségek normaérvényesítő technikájához. Ám a különbség óriási: a természetes közösségek - ha sokszor nem is tudatosan - maguk teremtették maguk számára normáikat. A modern áltermészetes közösség mindennapi élete "fekete dobozának" nem csak spontán viszszacsatolása van: inputján szakértő kéz babrál. Meglehet, az említett kéz a kulturális evolúció láthatatlan keze. De ettől még lefogható. Vagy sem: ízlés szerint.

Igazságtalanok volnánk BB-hez, ha nem tennénk említést idősebb testvéréről, a szappanoperáról. Ám a szappantestvér őriz még valamennyit a nagyszülők génjeiből, s még csak olyan, mint az élet. A BB maga az élet. S hogy kik a fejüket csóváló nagyszülők? A mesék, mítoszok, regények. A faszobrászok azt mondják, hogy a kezdeti feltételek megszorításai, az eleve adott göcsörtök, elágazások, hajlatok inspirálják őket: gúzsba kötve jobban megy a tánc. A BB olyanná faragja elménket, hogy míg gúzsunk reális, táncunk virtuális.

A BB bebizonyítja, hogy

mindennapi életünk nem monoton,

szürke és uniformizált, hanem változatos és figyelemre méltó: ha nem volna az, nem mutatná a tévé. A BB segítségével átélhetjük a bizonyosságot, hogy ez a fordulatos, izgalmas élet egyszersmind kézben tartható. Sok minden megtörténhet, akár egy focimeccsen, még kisebb katasztrófák is (kivédik a tizenegyest, lesérül a bekk): ám az események mindenképpen a szabályok keretein belül játszódnak le, s a meccs végén mindig van számszerű végeredmény. A mindennapi élet eseményei és cselekedeteink végső következményei gondolkodásunkkal néha megragadhatatlanok, kezelhetetlenek. Az igazi katasztrófák ebből következnek.

És vannak a BB-ben titkok, rejtélyek, feladatok. Akár az életünkben. Akár a krimikben, melyekből megtanuljuk, hogy ha valami rendhagyónak, misztikusnak tűnik, arról később kiderül, hogy logikus volt és szükségszerű: minden megismerhető és kezelhető józan eszünkkel vagy annak Sherlock Holmes-i felpumpált változatával. Ez sem igaz: az életben vannak titokzatos események, amelyek bár szükségszerűek, de még szupermindennapi detektívésszel sem megragadhatóak. Bizonytalanságérzetünknek, transzcendenciaéhünknek ez az egyik oka. (A mindennapi tudat korlátai természetesen nem ismeretelméletiek.)

A BB rendhagyó eseményei épp oly szabályosak, mint a focimecscsek és krimik szélsőségei. S akik megbirkóznak velük, még csak nem is labda- vagy elmezsonglőrök: afféle derék emberek, mint mi magunk.

Ez egy nekünk Való Világ.

Kolin Péter

A szerző az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ tudományos főmunkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.