Könyv

Kalapos Éva Veronika: F mint

  • Götz Eszter
  • 2020. február 9.

Könyv

Ebben a regényben egészen új hang szólal meg. A szerző hallatlan bátorsággal – és kivételes nyelvteremtő tehetséggel – vállal fel olyan témát, amitől a kortárs magyar irodalom kínosan távol tartja magát: a nagyvárosi kisemberek, a társadalom tudatából többé-kevésbé kihullottak, a „szociális problémák” mindennapjait teszi láthatóvá. A nullahuszonnégyes sarki kö­zértben polcot pakolók, éjjeliőrök, sofőrök, munkásszállókon vegetálók zárt világát. Úgy tárul fel ez a világ, hogy nem csupán szociografikusan értelmezhető részleteit látjuk – a társadalmi háló hiányát, a kiszolgáltatottságot, az élethelyzetekből való kimozdulás lehetetlenségét –, hanem annak bonyolult háttérmotívumait és gazdag belső intimitását is. Fema, a harmincas bolti eladónő rögzíti élete mindennapjait, a vásárlók, a szomszédos kínai bolt, a macsó férj, a fekvőbeteg anya, a szoba-konyhába szorult két generáció, a munka-főzés-ápolás-alvás monotóniája, a méregerős ukrán cigik és az utcai nőverések aprólékos élményanyagát. Kalapos írástechnikája bravúros, a valósággal szembeállított „másik élet” mágikus-misztikus megélése, a történéseket megszakító flashback emlékbuborékok precízen illeszkednek a szerkezetbe, az ismétlődő részletek az életmód ritmusára mozdulnak. Még a regényt befoglaló, inkább belső látomásként értelmezhető keretjelenet is működik, egészen az utolsó oldalakig, ahol sajnos hollywoodi dramaturgiába fordul. De a világ, amit Kalapos felnyitott, olyan erős és eleven, hogy ezt megbocsátjuk neki.

Athenaeum Kiadó, 2019, 262 oldal, 3999 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.