Ebben a regényben egészen új hang szólal meg. A szerző hallatlan bátorsággal – és kivételes nyelvteremtő tehetséggel – vállal fel olyan témát, amitől a kortárs magyar irodalom kínosan távol tartja magát: a nagyvárosi kisemberek, a társadalom tudatából többé-kevésbé kihullottak, a „szociális problémák” mindennapjait teszi láthatóvá. A nullahuszonnégyes sarki közértben polcot pakolók, éjjeliőrök, sofőrök, munkásszállókon vegetálók zárt világát. Úgy tárul fel ez a világ, hogy nem csupán szociografikusan értelmezhető részleteit látjuk – a társadalmi háló hiányát, a kiszolgáltatottságot, az élethelyzetekből való kimozdulás lehetetlenségét –, hanem annak bonyolult háttérmotívumait és gazdag belső intimitását is. Fema, a harmincas bolti eladónő rögzíti élete mindennapjait, a vásárlók, a szomszédos kínai bolt, a macsó férj, a fekvőbeteg anya, a szoba-konyhába szorult két generáció, a munka-főzés-ápolás-alvás monotóniája, a méregerős ukrán cigik és az utcai nőverések aprólékos élményanyagát. Kalapos írástechnikája bravúros, a valósággal szembeállított „másik élet” mágikus-misztikus megélése, a történéseket megszakító flashback emlékbuborékok precízen illeszkednek a szerkezetbe, az ismétlődő részletek az életmód ritmusára mozdulnak. Még a regényt befoglaló, inkább belső látomásként értelmezhető keretjelenet is működik, egészen az utolsó oldalakig, ahol sajnos hollywoodi dramaturgiába fordul. De a világ, amit Kalapos felnyitott, olyan erős és eleven, hogy ezt megbocsátjuk neki.
Athenaeum Kiadó, 2019, 262 oldal, 3999 Ft
