Könyv

Kár érte

Kolozsi László: A farkas gyomrában

  • Pogrányi Péter
  • 2014. december 20.

Könyv

Kezdem a jó hírrel: megjelent egy magyar krimi, amely a kortárs magyar valóságunk egyik legégetőbb kérdésével foglalkozik, amely populáris formában, sok akcióval, könnyen befogadható stílusban beszéli el a cigánygyilkosságok történetét, miközben kihangosítja a társadalomban feszülő ellentéteket és a hétköznapi rasszizmust.

A mottóként felhasznált TGM-idézet arra utal, hogy ez a szerző részéről egyfajta misszió, aminek a szórakoztatáson messze túlmenő célja van: vélelmezhe­tően legalább annyi, hogy felhívja a figyelmet egy fontos társadalmi anomáliára, diskurzust, kérdéseket generáljon. Persze nem egy az egyben tényirodalom ez, sok a fiktív részlet, mégis világos a szándék: a krimi műfajának izgalmait olyan tapasztalati háttérrel akarja megtámogatni, ami a társadalmi szolidaritás hiányáról, ennek okairól is szól. Emiatt is van, hogy kicsit minden magyar olvasó a sajátjának, fájdalmasan sajátjának érezheti a történetet. Meg azért is, mert a cselekmény változatos helyszíneken bonyolódik, több magyar várost is bejár, így sokan ismerhetnek rá saját környezetükre. Ez mindenképpen üdvözlendő, hiszen az irodalomban is érződik a más tekintetben is sokat kárhoztatott Budapest-központúság, még akkor is, ha az utóbbi időben több jelentős mű lakta be vidéki városok múltját és jelenét.

Innentől a rossz hírek következnek. A szóban forgó szöveg minősége rendkívül gyenge, filológiai és stiláris értelemben egyaránt. Talán nem elegáns rögtön a helyesírási hibákkal és az el­ütésekkel kezdeni, de ezek olyan kritikus tömegben jelennek meg a szövegben, hogy néhol az értelmezést is megnehezítik (például az írásjelek és a központozás tökéletesen ötletszerű használata). Az emiatt érzett rossz szájíz szinte állandó, és hadd ne gondoljam azt, hogy ez csak az irodalomkritikusnak fontos. Például milyen szuper, hogy a híres ónodi vásár megjelenik a könyv lapjain, és milyen bosszantó, hogy a község neve következetesen Ónódként szerepel. Hemzsegnek az efféle, érthetetlen hibák. De tegyük fel, hogy ezen túlteszi magát az olvasó. Sajnos a mondatokkal sem sokkal jobb a helyzet. Kolozsi szereti a hosszú, sokszorosan összetett mondatokat, amikben rendszeresen eltéved, függő beszéd és szabad függő beszéd sokszor összekeveredik, nem mindig világos, hogy kire is vonatkozik egy szövegrész, vagy hogy kinek a gondolatait halljuk épp. Itt-ott kifejezetten túl­írtnak hat a szöveg, néhol bombasztikus hasonlatok dobják fel, ám ezek inkább erőltetettek, és csak ritkán ütnek akkorát, amekkorát szeretnének. A krimi műfajában nagyon fontos párbeszédek sokszor vontatottak, sok a feszültségkeltés szempontjából felesleges adalék. Valamiért például visszatérő téma, hogy a szereplők magázzák vagy tegezik egymást, erről sokat beszélnek, de ez a jellemábrázoláshoz semmit nem tesz hozzá. És ha már a figu­ráknál tartunk: a hátsó borító tévesen nevezi fejlődésregénynek a történetet, hiszen a főhős rejtélyes személyiségének motivált és hiteles változásáról nem beszélhetünk. (Akit egyébként a borító Fehér Dávidként említ, a könyvben viszont kétszer is a Fehér Gábor név szerepel.) A megcsinált, írói szándékot túlontúl látni engedő manőverek között persze akadnak erős részek, telitalálatként elhelyezett ütős mondatok, főleg a fejezetek lezárásaiban, de ez csak szépségtapasz. Igenis, a jó magyar krimi álljon csupa gondosan megkomponált mondatból, lehetőleg elütés nélkül.

A farkas gyomrában nemcsak a rasszizmus, a cigánygyűlölet, a szélsőjobboldali militáns csoportok kérdését veti fel. Van benne egy fiatal lány is, akit elrabolnak és prostitúcióra kényszerítenek. Tele van olyan aktuális témákkal, amikről fontos lenne még többet beszélni. A könyv főhősében, a nyomozó újságíró alakjában az lehetne a legérdekesebb, ahogy a rasszista eszmékkel kokettáló figura fogékonnyá válik a szélsőjobboldali szervezet ideológiájára, majd visszatáncol: nemcsak megriad, de meg is változik attól, amibe nyomozásai során belelát. Ez a folyamat, ez a metamorfózis mindannyiunk bánatára láthatatlan marad. A könyv nem képes ezt megmutatni. Le tudja írni hátborzongató részletességgel, hogyan vadásznak a gyilkosok egy menekülő kisgyerekre, el tudja beszélni egy gyilkosságokra szövetkező titkos csoport működését, be tudja mutatni egy prostitúcióra kényszerített, majd kiszabadított lány történetét, de a lélektani ábrázolás, amiből talán tényleg tanulhatnánk valamit, hiányzik. Ez egy elszalasztott lehetőség, nagy kár érte.

Athenaeum, 2014, 512 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?