Könyv

Kár érte

Kolozsi László: A farkas gyomrában

  • Pogrányi Péter
  • 2014. december 20.

Könyv

Kezdem a jó hírrel: megjelent egy magyar krimi, amely a kortárs magyar valóságunk egyik legégetőbb kérdésével foglalkozik, amely populáris formában, sok akcióval, könnyen befogadható stílusban beszéli el a cigánygyilkosságok történetét, miközben kihangosítja a társadalomban feszülő ellentéteket és a hétköznapi rasszizmust.

A mottóként felhasznált TGM-idézet arra utal, hogy ez a szerző részéről egyfajta misszió, aminek a szórakoztatáson messze túlmenő célja van: vélelmezhe­tően legalább annyi, hogy felhívja a figyelmet egy fontos társadalmi anomáliára, diskurzust, kérdéseket generáljon. Persze nem egy az egyben tényirodalom ez, sok a fiktív részlet, mégis világos a szándék: a krimi műfajának izgalmait olyan tapasztalati háttérrel akarja megtámogatni, ami a társadalmi szolidaritás hiányáról, ennek okairól is szól. Emiatt is van, hogy kicsit minden magyar olvasó a sajátjának, fájdalmasan sajátjának érezheti a történetet. Meg azért is, mert a cselekmény változatos helyszíneken bonyolódik, több magyar várost is bejár, így sokan ismerhetnek rá saját környezetükre. Ez mindenképpen üdvözlendő, hiszen az irodalomban is érződik a más tekintetben is sokat kárhoztatott Budapest-központúság, még akkor is, ha az utóbbi időben több jelentős mű lakta be vidéki városok múltját és jelenét.

Innentől a rossz hírek következnek. A szóban forgó szöveg minősége rendkívül gyenge, filológiai és stiláris értelemben egyaránt. Talán nem elegáns rögtön a helyesírási hibákkal és az el­ütésekkel kezdeni, de ezek olyan kritikus tömegben jelennek meg a szövegben, hogy néhol az értelmezést is megnehezítik (például az írásjelek és a központozás tökéletesen ötletszerű használata). Az emiatt érzett rossz szájíz szinte állandó, és hadd ne gondoljam azt, hogy ez csak az irodalomkritikusnak fontos. Például milyen szuper, hogy a híres ónodi vásár megjelenik a könyv lapjain, és milyen bosszantó, hogy a község neve következetesen Ónódként szerepel. Hemzsegnek az efféle, érthetetlen hibák. De tegyük fel, hogy ezen túlteszi magát az olvasó. Sajnos a mondatokkal sem sokkal jobb a helyzet. Kolozsi szereti a hosszú, sokszorosan összetett mondatokat, amikben rendszeresen eltéved, függő beszéd és szabad függő beszéd sokszor összekeveredik, nem mindig világos, hogy kire is vonatkozik egy szövegrész, vagy hogy kinek a gondolatait halljuk épp. Itt-ott kifejezetten túl­írtnak hat a szöveg, néhol bombasztikus hasonlatok dobják fel, ám ezek inkább erőltetettek, és csak ritkán ütnek akkorát, amekkorát szeretnének. A krimi műfajában nagyon fontos párbeszédek sokszor vontatottak, sok a feszültségkeltés szempontjából felesleges adalék. Valamiért például visszatérő téma, hogy a szereplők magázzák vagy tegezik egymást, erről sokat beszélnek, de ez a jellemábrázoláshoz semmit nem tesz hozzá. És ha már a figu­ráknál tartunk: a hátsó borító tévesen nevezi fejlődésregénynek a történetet, hiszen a főhős rejtélyes személyiségének motivált és hiteles változásáról nem beszélhetünk. (Akit egyébként a borító Fehér Dávidként említ, a könyvben viszont kétszer is a Fehér Gábor név szerepel.) A megcsinált, írói szándékot túlontúl látni engedő manőverek között persze akadnak erős részek, telitalálatként elhelyezett ütős mondatok, főleg a fejezetek lezárásaiban, de ez csak szépségtapasz. Igenis, a jó magyar krimi álljon csupa gondosan megkomponált mondatból, lehetőleg elütés nélkül.

A farkas gyomrában nemcsak a rasszizmus, a cigánygyűlölet, a szélsőjobboldali militáns csoportok kérdését veti fel. Van benne egy fiatal lány is, akit elrabolnak és prostitúcióra kényszerítenek. Tele van olyan aktuális témákkal, amikről fontos lenne még többet beszélni. A könyv főhősében, a nyomozó újságíró alakjában az lehetne a legérdekesebb, ahogy a rasszista eszmékkel kokettáló figura fogékonnyá válik a szélsőjobboldali szervezet ideológiájára, majd visszatáncol: nemcsak megriad, de meg is változik attól, amibe nyomozásai során belelát. Ez a folyamat, ez a metamorfózis mindannyiunk bánatára láthatatlan marad. A könyv nem képes ezt megmutatni. Le tudja írni hátborzongató részletességgel, hogyan vadásznak a gyilkosok egy menekülő kisgyerekre, el tudja beszélni egy gyilkosságokra szövetkező titkos csoport működését, be tudja mutatni egy prostitúcióra kényszerített, majd kiszabadított lány történetét, de a lélektani ábrázolás, amiből talán tényleg tanulhatnánk valamit, hiányzik. Ez egy elszalasztott lehetőség, nagy kár érte.

Athenaeum, 2014, 512 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.