magyarnarancs.hu: Legutóbb egy kisregényt jelentetett meg, az e-bookként olvasható Shakedownt. A főszereplő, egy Freddy Otash nevű alak, valóban létezett; hollywoodi magánnyomozó volt, aki a sztárok szennyesei után kutakodott. Kennedyt és Monroe-t is kihallgatta szex közben – legalábbis ezt állította. Mennyi igaz ebből?
James Ellroy: Otash nekem is így mesélte. Persze lehet, hogy hazudott.
magyarnarancs.hu: Gyanús volt, hogy kamuzik?
JE: Lehet, hogy hazudott, de az is lehet, hogy az igazat mondta. 50 százalék esélyt adok mindkét verziónak.
| ||
magyarnarancs.hu: Épp most van a Kennedy-merénylet ötvenedik évfordulója. Oswald egyedül ölt?
JE: Ez ügyben nincs mit mondanom. És hogy őszinte legyek, egy cseppet sem érdekel. Csak addig érdekelt, ameddig az Amerikai tabló című regényemet írtam, de akkor is csak az foglalkoztatott, hogy a lehető legjobb regényt hozzam ki a Kennedy-sztoriból. Az igazsággal nekem semmi dolgom. Egyedül az izgatott, hogy íróként úgy hozzam játékba Oswaldot és a történet többi szereplőjét, úgy kössem össze őket, hogy az a lehető legjobb sztorit adja ki a végén.
magyarnarancs: Kennedyről a következőket írta: „Nem akart mást, csak pinát, hamburgert és piát.” Elég karakteres vélemény.
JE: Így, ezeket a szavakat én sosem mondtam. Különben is, a corned beef szendvicset is gyakran megkívánta. De a pina szót én sosem használom. Karakterjellemzésként soha!
magyarnarancs.hu: De az ellen azért nem tiltakozik, ugye, hogy a regényeiben nagyon erős nyelvet használ?
JE: Ezt készséggel beismerem. A regényeim nyelve nem a széplelkeknek való. Ha széttekintek a munkásságomon, két olyan regényt látok, amiben a lehető legmesszebbre mentem a nyelvvel való kísérletezésben. Az egyik a Fehér Jazz, a másik Az élet ára. A sűrítés és a profán nyelvhasználat kiemelkedő példája mindkettő.
magyarnarancs.hu: Igaz, hogy a Shakedownból tévésorozat készül?
JE: Nem igaz. Az igaz, hogy felkértek: írjam meg a pilotot. Megírtam, kifizették. Majd úgy döntöttek, nem csinálják meg.
magyarnarancs.hu: Ismeri A törvény embere című sorozatot, amit Elmore Leonard karakterei ihlettek?
JE: Nem nézek tévét.
magyarnarancs.hu: Érdekelt volna, mit gondol Leonardról, már csak a műfaji rokonság miatt is.
JE: Műfajilag nekem semmi közöm Elmore Leonardhoz (interjúnk a nemrég elhunyt íróval itt). Én nagylélegzetű történelmi regényeket írok, míg ő bűnügyi történeteket írt. De a korai könyveit én is olvastam. Eléggé bírtam is őket.
magyarnarancs.hu: A hasonlóságot inkább az alvilági miliőre és a szabados nyelvhasználatra, az utcai szleng használatára értettem.
JE: Nem szeretem az utcát, nem szeretem az utca nyelvét. A saját nyelvemen írok, nem az utcáén. Az alsóbb néposztályok hidegen hagynak. Veszem az adott kort, figyelem a nyelvét, aztán átengedem a saját szűrőmön. A könyveim nagy része rendőrökről szól. És én a rendőröket nagyon nagyra tartom.
magyarnarancs.hu: Az alsóbb néposztályokkal mi a baja?
JE: Nincs sok közös dolgunk. Az utca népe nem érdekel. A gengek hidegen hagynak. A törvény pártján állok. Akkor vagyok boldog, ha a bűnözőket rács mögött tudhatom. A szigorú büntetés híve vagyok.
magyarnarancs.hu: Valahogy nehéz elhinni, hogy mindig is a törvény feltétlen híve volt.
JE: Mindig is rendpárti voltam. Voltak törvénybe ütköző cselekedeteim, drogoztam is, de utólag rettentően szégyelltem magamat.
| ||
magyarnarancs.hu: Valaki egyszer azt mondta, hogy ami az orosz irodalomnak Tolsztoj, az a bűnügyi regényeknek James Ellroy. Nem is nagyon tiltakozott a párhuzam ellen.
JE: Tolsztojt sosem olvastam. De Joyce Carol Oates egyszer az amerikai Dosztojevszkijnek nevezett. Eléggé bírom, amit mondott.
magyarnarancs.hu: Ismer nagyobb írót Dosztojevszkijnél?
JE: Dosztojevszkijt sem olvastam soha. A csúcsok csúcsa számomra Mr. Don DeLillo A mérleg jegyében című regénye (DeLillóval készített interjúnk itt). De ott van John Gregory Dunne, a True Confessions szerzője. Vagy Joseph Wambaugh, aki a The New Centurionst írta. Vagy Meyer Levin, a Compulsion írója. Sok kiemelkedő könyvet olvastam az életem során; én inkább egy-egy regénynek, és nem az életműveknek vagyok a rajongója.
magyarnarancs.hu: Olvastam, hogy az otthonában könyvekkel van körülvéve – a saját könyveivel.
JE: Azért van néhány olyan is, amit nem én írtam, de a többség valóban a saját könyvem. Amiket magamnál tartok és nem én írtam, az néhány kémregény, Joseph Wambaugh összes művei, James M. Caine regényei és Dashiell Hammett könyvei. Nagyjából ennyi.
magyarnarancs.hu: Hammettet sokszor dicséri, s általában még ugyanabban a mondatban leszólja Chandlert. Mi a baj Chandlerrel?
JE: Az, hogy túl van írva. A cselekmény meg nem áll össze. És túl sok az önsajnálat benne. Hammett kiállta az idők próbáját, Chandler kevésbé.
magyarnarancs.hu: Ha befejez egy könyvet, kinek mutatja meg?
JE: Megmutatom az amerikai és az angol szerkesztőmnek, megmutatom az ügynökömnek, a gépírónőmnek, és megmutatom az exfeleségemnek.
magyarnarancs.hu: A volt feleségének miért?
JE: Mert ő a legjobb kritikusom. És a legnagyszerűbb emberi lény, akivel valaha is találkoztam. Az ő véleményére adok.
| ||
magyarnarancs.hu: És ő mit szólt a Shakedownhoz?
JE: Nem olvasta. Csak a regényeimet adom oda. A Shakedown jóval rövidebb, mint a szokásos regényeim, nincs is 100 oldal.
magyarnarancs.hu: A Fekete Dália, A nagy sehol, a Szigorúan bizalmas és a Fehér Jazz úgy híresült el, mint az L.A. Quartet tetralógia. Ha jól tudom, dolgozik a folytatáson, egy újabb kvartetten.
JE: Az első könyvet már be is fejeztem. Jövőre jelenik meg. A második világháború idején Los Angelesben játszódik, és az L.A. Quartet meg az Underworld USA trilógia – az Amerikai tabló, Az élet ára és a Blood’s a Rover – szereplői térnek vissza jóval fiatalabb kiadásban.
magyarnarancs.hu: És a másik három könyv?
JE: Egyelőre csak a történet íve van meg, de egyszerre csak egy könyvön tudok dolgozni.
magyarnarancs.hu: Hollywood leelőlegezte már a megfilmesítési jogokat?
JE: Rajtam és a kiadómon kívül még senki sem látta az új regényt. Volt már, hogy a kiadás előtt megvették a jogokat, de most másképp lesz: várjuk meg, míg megjelenik, aztán meglátjuk.
magyarnarancs.hu: A leghíresebb filmadaptációnak a Szigorúan bizalmas számít, de – mint nyilatkozta – ez sem éri el a regénye színvonalát.
JE: Persze, hogy nem éri el. Hiszen én írtam. A könyvek mindig jobbak a filmeknél. Az írás egyetlen ember műve, ezért sokkal mélyrehatóbb. A film a regény cselekményének jó ha a 15-20 százalékát dolgozta fel.
magyarnarancs.hu: Volt beleszólása a megfilmesítésbe?
JE: Semmi.
magyarnarancs.hu: Volt úgy, hogy volt?
JE: Nem, soha.
magyarnarancs.hu: És szeretné, ha lenne?
JE: Nem szeretném.
magyarnarancs.hu: Miért nem?
JE: Mert a lényeget úgysem értenék meg. Sosem értik. Hollywood már csak így működik. Minek vesződni velük?! Kapok egy csomó pénzt tulajdonképpen a semmiért. Átadom a regényt és kész, csináljanak vele, amit akarnak. És még egy rossz film is jó könyvreklám.
magyarnarancs.hu: A Szigorúan bizalmasban ki a jobb: Russell Crowe vagy Guy Pearce?
JE: Nekem Pearce a kedvencem.
magyarnarancs.hu: Van egy remek bemutatkozó szövege, amit különböző társasági eseményeken előszeretettel használ is. Elég drasztikus, de nagyon vicces. Úgy kezdődik, hogy kedves pederaszták, kukkolók, bugyiszaglászók, stricik és úgy folytatódik, hogy az összes regénye remekmű, amit az egész családnak ajánl, a Manson családnak (Good evening peepers, prowlers, pederasts, panty-sniffers, punks and pimps. I'm James Ellroy, the demon dog, the foul owl with the death growl, the white knight of the far right, and the slick trick with the donkey dick. I'm the author of 16 books, masterpieces all – a teljes szöveg itt).
JE: Kábé 20 éve találtam ki. Szeretem szórakoztatni magamat és a közönségemet is a könyvbemutató turnékon. Szeretem előadni magam. Ezt a célt szolgálja ez a kis szösszenet is.
magyarnarancs.hu: Sosem akadt még ki senki?
JE: Soha. Mindenki számára egyértelmű, hogy talpig úriember vagyok.
James Ellroyjal készített korábbi interjúnkat itt olvashatják.
