KÖNYVMELLÉKLET

Keletre, nyomorultak!

Ziemowit Szczerek: Jön Mordor, és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

  • - legát -
  • 2017. július 8.

Könyv

Lehetett sajnálni a szükségállapotos lengyeleket a nyolcvanas évek elején, de a többség inkább csak lesajnálta – ugye, emlékszünk még a húsjegyes viccekre? –, vagy egyszerűen alacsonyabb rendűnek gondolta őket; a „lengyel” a seftelő szinonimája volt ekkor, nem a jó baráté.

Igaz ugyan, hogy ma már egyre kevesebben emlékszünk mi is, a lengyelek is e szégyenteljes időszakra, de az ilyesfajta helyzet nem múlik el nyomtalanul. Meg aztán hasonló epizódokat bármelyik kelet-európai nép történelméből előráncigálhatnánk, sőt, akár térségi specialitásnak is mondhatnánk az ilyen – mindig változó – erőviszonyokat, amihez nem is biztos, hogy át kell lépni az országhatárt. És akkor a Jön Mordor, és felfal minket… beharangozójában azt olvassuk, hogy kelet-európai gonzó, ami a lehető legrosszabb felütés.

Ziemowit Szczerek könyve elsőre azt ígéri, amiért az egyszeri lengyel Ukrajna felé veszi az irányt: olcsó lerészegedést, önfeledt kacagást, az élet császárságát. Ráadásul teljes joggal. Mert amit Ukrajna nyújtani tud, az még egy lengyel (magyar, horvát, cseh stb.) számára is egzotikus tud lenni, nem beszélve arról, hogy mekkora elégedettséggel tölthet el ilyenkor megállapítani önnön felsőbbrendűségünket.

A könyv „cselekménye” csak megerősíti előítéletünket, hogy Ukrajnában a gátlástalansággal palástolt reménytelenség még a saját mércénk szerint is elképesztő. Szczerek művében a YouTube Best of Russia válogatásvideói elevenednek meg Adidas melegítőkkel, árokban fetrengő részegekkel, tanyaközpontban felbukkanó limuzinokkal, a legkorruptabb rendőrökkel és a legszarabb zenékkel. Legfeljebb azok a szintén mindig tökrészeg felhőkergetők képeznek kivételt, akik hisznek a Nyugatban, a Nyugathoz csatlakozásban. Szerencsére Szczerek ezt az irodalmi alapanyagként aknamezőnek látszó területet képes eredeti módon, hatalmas lendülettel és nagyon viccesen bejárni, könyve akár rendhagyó útikalauzként is szolgálhat, hiszen a szerző Lembergtől Ogyesszáig, Munkácstól Harkovig szinte mindenütt kalandokba keveredik. Miközben tényleg csak röhögni lehet az egészen, a könyv egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy az efféle gyarmatosítás mennyire nincs rendjén, mennyire szánalmas önmaga és honfitársai kisstílű kalandkeresése.

Amikor a könyv 2013-ban megjelent, minden bizonnyal ez az önkritika lehetett a legfontosabb üzenet, a magyar fordítás megjelenésekor azonban a történelem egyszerűen átgázolt mindenféle katasztrófaturizmuson. Már csak az kérdés, hogy ha ezek voltak a boldog békeidők, mi lehet most?

 

Fordította: Körner Gábor. Typotex, 2016, 242 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.