KÖNYVMELLÉKLET

Keletre, nyomorultak!

Ziemowit Szczerek: Jön Mordor, és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

  • - legát -
  • 2017. július 8.

Könyv

Lehetett sajnálni a szükségállapotos lengyeleket a nyolcvanas évek elején, de a többség inkább csak lesajnálta – ugye, emlékszünk még a húsjegyes viccekre? –, vagy egyszerűen alacsonyabb rendűnek gondolta őket; a „lengyel” a seftelő szinonimája volt ekkor, nem a jó baráté.

Igaz ugyan, hogy ma már egyre kevesebben emlékszünk mi is, a lengyelek is e szégyenteljes időszakra, de az ilyesfajta helyzet nem múlik el nyomtalanul. Meg aztán hasonló epizódokat bármelyik kelet-európai nép történelméből előráncigálhatnánk, sőt, akár térségi specialitásnak is mondhatnánk az ilyen – mindig változó – erőviszonyokat, amihez nem is biztos, hogy át kell lépni az országhatárt. És akkor a Jön Mordor, és felfal minket… beharangozójában azt olvassuk, hogy kelet-európai gonzó, ami a lehető legrosszabb felütés.

Ziemowit Szczerek könyve elsőre azt ígéri, amiért az egyszeri lengyel Ukrajna felé veszi az irányt: olcsó lerészegedést, önfeledt kacagást, az élet császárságát. Ráadásul teljes joggal. Mert amit Ukrajna nyújtani tud, az még egy lengyel (magyar, horvát, cseh stb.) számára is egzotikus tud lenni, nem beszélve arról, hogy mekkora elégedettséggel tölthet el ilyenkor megállapítani önnön felsőbbrendűségünket.

A könyv „cselekménye” csak megerősíti előítéletünket, hogy Ukrajnában a gátlástalansággal palástolt reménytelenség még a saját mércénk szerint is elképesztő. Szczerek művében a YouTube Best of Russia válogatásvideói elevenednek meg Adidas melegítőkkel, árokban fetrengő részegekkel, tanyaközpontban felbukkanó limuzinokkal, a legkorruptabb rendőrökkel és a legszarabb zenékkel. Legfeljebb azok a szintén mindig tökrészeg felhőkergetők képeznek kivételt, akik hisznek a Nyugatban, a Nyugathoz csatlakozásban. Szerencsére Szczerek ezt az irodalmi alapanyagként aknamezőnek látszó területet képes eredeti módon, hatalmas lendülettel és nagyon viccesen bejárni, könyve akár rendhagyó útikalauzként is szolgálhat, hiszen a szerző Lembergtől Ogyesszáig, Munkácstól Harkovig szinte mindenütt kalandokba keveredik. Miközben tényleg csak röhögni lehet az egészen, a könyv egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy az efféle gyarmatosítás mennyire nincs rendjén, mennyire szánalmas önmaga és honfitársai kisstílű kalandkeresése.

Amikor a könyv 2013-ban megjelent, minden bizonnyal ez az önkritika lehetett a legfontosabb üzenet, a magyar fordítás megjelenésekor azonban a történelem egyszerűen átgázolt mindenféle katasztrófaturizmuson. Már csak az kérdés, hogy ha ezek voltak a boldog békeidők, mi lehet most?

 

Fordította: Körner Gábor. Typotex, 2016, 242 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.