KÖNMYVMELLÉKLET - A könyves influenszerek világa

Kellő követőszám mellett

Könyv

Mire lehet jó egy gondosan kialakított Insta-oldal? Hogyan profitálhatunk a tiktokozásból? Minden ellenkező feltételezés dacára a digitális nemzedék a nyomtatott könyvek lelkes rajongója. Lehet-e ebből bevételt kovácsolni, vagy legalább karriert?

Jóllehet az olvasásra magányos tevékenységként gondolunk, a kortárs olvasók keresik egymás társaságát, szívesen vitatják meg kedvenc könyvük fordulatait, a hozzájuk kapcsolódó teóriáikat vagy cserélnek olvasási tippeket. A könyv­rajongók minden közösségi média felületén kialakították a saját világukat: a bookstagrammer (Instagram), a booktuber (You­Tube) és a booktokker (TikTok) közösségek erősek és aktívak. A platformok jellege miatt pedig a lehető legdemokratikusabban biztosítanak teret a véleményeknek és a bemutatkozásnak. Minden előzetes felkészültség vagy komoly felszerelés nélkül, akár egy telefonnal be lehet csatlakozni a tartalomgyártásba.

Az olvasott vagy bemutatott könyvek és műfajok az online személyiség részévé válnak, bizonyos csoportokhoz tartozást is jelezhetnek. Társaságok alakulnak ki az olvasmányok megvitatása, bizonyos szerzők, egyes műfajok vagy történetciklusok körül. Ezek a preferenciák sok esetben a tagok egész online jelenlétében tükröződnek, posztjaikban meghatározott stílus, színek, témák, kellékek használatával is megjelennek. Például a Dark Academia szubkultúra az angol egyetemek épületeit, egyenruháit, régies hangulatát tükröző fotókkal jelenik meg.

Ezek az informális csoportok azonban nemcsak társaságként szolgálhatnak, hanem közösségi nyomást is gyakorolhatnak. Könnyű belecsúszni a FoMO – fear of missing out – érzésébe, amikor úgy érzed, hogy kimaradsz valamiből például amiatt, mert egy könyvet még nem olvastál. Ez folyamatos fogyasztásra sarkall, a fogyasztást pedig egyre minőségibb tartalmakkal lehet ösztönözni, ami miatt a képek és a videók minősége is fontossá vált. Kell egy jobb telefon, lámpák és derítők a profibb hatás eléréséhez, sokan komolyabb fényképezőgépet, különféle objektíveket is vesznek. A játékosabb oldalon pedig végtelen a kellékek száma az antik írógéptől a teáscsészéken át az adott kötet szereplőit ábrázoló figurákig. Kínálnak előre gyártott háttereket is, amelyekből az olcsóbbak a nagymamáink viaszosvászon terítőjéhez hasonló anyagból készültek márványt vagy fafelületet utánzó nyomattal, de persze kaphatók valódi fa- és márványlapok. Oktatóvideók adnak tippeket az ízlésesen beállított fotók elkészítéséhez, bár a legtöbben inkább kísérleteznek, és a saját kárukon tanulják meg, hogy melyik folyadék fest úgy a felvételeken, mintha tea lenne, vagy hogyan lehet tökéletes képet lőni egy fényfüzérről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.