KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„A legszemélyesebb módon”

Zoltán Áron színész

Könyv

Verset mond, költőkkel beszélget, minden úton-módon igyekszik népszerűsíteni a költészetet. Innen elindulva beszélgettünk mesterséges intelligenciáról, mesterekről és bábokról, doktori disszertációról.

Magyar Narancs: Nyolc éve vagy a Vígszínház tagja. Mindig oda vágytál?

Zoltán Áron: Nem ilyen szempontból választottam ezt a pályát, sokáig nem voltam tisztában a magyar színházi világ működésével sem. Az osztályfőnökeimmel, Marton Lászlóval, Hegedűs D. Gézával, Forgács Péterrel az előkészítőn találkoztam először, addig nem is nagyon ismertem őket. Az egyetemi évek alatt pedig azt láttam, hogy a Vígszínházban rengeteg fiatal színész van, nem tartottam esélyesnek, hogy odaszerződjek.

MN: Marton Lászlót és Hegedűs D. Gézát a mestereidnek tartod?

ZÁ: Ha öt évvel korábban beszélgetünk, azt mondom igen, de azóta ez átformálódott bennem. Van egy része a művészeti oktatásnak, amelyben a mester-tanítvány viszony szükséges, főleg amíg az ember nem biztos magában annyira, hogy alkotótársként tudjon gondolni a rendezőre. De egy idő után rá kell jönni, hogy ha pusztán végrehajtom azt, amit a tanár mond, akkor csak báb vagyok.

MN: Ez így volt? 

ZÁ: Sokszor volt így. A családomban nem foglalkozott senki színházzal, minden új volt nekem. Az SZFE feszített munkatempója nehezen ment az elején. Hamar túlhajszolt, kimerült lettem, lelkileg, fizikailag és szellemileg is. Tizennyolc évesen nem volt kifejlődött személyiségem, ezért túlságosan is a tanáraimra hagyatkoztam, főleg Marton tanár úrra, akit a mesteremnek tekintettem.

MN: Változott ez benned, miután kiderült, hogy visszaélt a hatalmával? 

ZÁ: A mester-tanítvány viszonynak véget vetett a botrány. Minél magasabb hatalmi pozícióban van az ember, annál jobban tud ártani, és ha ezzel nincs tisztában valaki, az nagyon veszélyes.

MN: Szenvedélyed a vers, olyannyira, hogy négy évvel ezelőtt megszületett a beszélgető sorozatod, a VerShaker. Mivel kezdődött nálad a vers szeretete?

ZÁ: Már csecsemőkoromban rengeteg verset kaptam a szüleimtől. Anyukám empatikus, de zárkózott személyiség, aki sokszor könnyebben fejezi ki magát versek vagy szépirodalmi idézetek segítségével, mint a saját szavaival. Úgy nőttem fel, hogy minden helyzetben verseket idézett. Ez mélyen belém épült, erősen megvan bennem ez a nyelvezet. Persze közben írtam is verseket, az a fajta kamasz voltam, aki minden szélsőséges helyzetről verset ír.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?