KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„A legszemélyesebb módon”

Zoltán Áron színész

Könyv

Verset mond, költőkkel beszélget, minden úton-módon igyekszik népszerűsíteni a költészetet. Innen elindulva beszélgettünk mesterséges intelligenciáról, mesterekről és bábokról, doktori disszertációról.

Magyar Narancs: Nyolc éve vagy a Vígszínház tagja. Mindig oda vágytál?

Zoltán Áron: Nem ilyen szempontból választottam ezt a pályát, sokáig nem voltam tisztában a magyar színházi világ működésével sem. Az osztályfőnökeimmel, Marton Lászlóval, Hegedűs D. Gézával, Forgács Péterrel az előkészítőn találkoztam először, addig nem is nagyon ismertem őket. Az egyetemi évek alatt pedig azt láttam, hogy a Vígszínházban rengeteg fiatal színész van, nem tartottam esélyesnek, hogy odaszerződjek.

MN: Marton Lászlót és Hegedűs D. Gézát a mestereidnek tartod?

ZÁ: Ha öt évvel korábban beszélgetünk, azt mondom igen, de azóta ez átformálódott bennem. Van egy része a művészeti oktatásnak, amelyben a mester-tanítvány viszony szükséges, főleg amíg az ember nem biztos magában annyira, hogy alkotótársként tudjon gondolni a rendezőre. De egy idő után rá kell jönni, hogy ha pusztán végrehajtom azt, amit a tanár mond, akkor csak báb vagyok.

MN: Ez így volt? 

ZÁ: Sokszor volt így. A családomban nem foglalkozott senki színházzal, minden új volt nekem. Az SZFE feszített munkatempója nehezen ment az elején. Hamar túlhajszolt, kimerült lettem, lelkileg, fizikailag és szellemileg is. Tizennyolc évesen nem volt kifejlődött személyiségem, ezért túlságosan is a tanáraimra hagyatkoztam, főleg Marton tanár úrra, akit a mesteremnek tekintettem.

MN: Változott ez benned, miután kiderült, hogy visszaélt a hatalmával? 

ZÁ: A mester-tanítvány viszonynak véget vetett a botrány. Minél magasabb hatalmi pozícióban van az ember, annál jobban tud ártani, és ha ezzel nincs tisztában valaki, az nagyon veszélyes.

MN: Szenvedélyed a vers, olyannyira, hogy négy évvel ezelőtt megszületett a beszélgető sorozatod, a VerShaker. Mivel kezdődött nálad a vers szeretete?

ZÁ: Már csecsemőkoromban rengeteg verset kaptam a szüleimtől. Anyukám empatikus, de zárkózott személyiség, aki sokszor könnyebben fejezi ki magát versek vagy szépirodalmi idézetek segítségével, mint a saját szavaival. Úgy nőttem fel, hogy minden helyzetben verseket idézett. Ez mélyen belém épült, erősen megvan bennem ez a nyelvezet. Persze közben írtam is verseket, az a fajta kamasz voltam, aki minden szélsőséges helyzetről verset ír.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.