Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.
Azok számára, akik nemhogy a Z, de az ábécé korábbi betűivel jelzett generációk médiahasználati és egyéb szokásaival sem tudtak megbarátkozni, ideális olvasnivaló a médiakutató munkája.
Az eddig illusztrátorként ismert Turi Lilla most szerzőként is bemutatkozik.
Családot bárki alapíthat, gyereke pedig ha nem is mindenkinek, de nagyon sokaknak lehet.
A németül író, szlovák származású Irena Brežná nem ismeretlen a magyar olvasók előtt: 2016-ban jelent meg (ugyancsak Vályi Horváth Erika fordításában) A hálátlan idegen című, önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye.
A 94 éves zalai parasztasszony mesélni kezd. Az nem derül ki, hogy pontosan kinek és miért: nekünk mesél. Csapongó elbeszélésének nincs gátja. Mintha egy nyelvjárásgyűjtés feljegyzéseit olvasnánk, ahol a cselekmény vagy a következetesség másodlagos a történeteket hordozó nyelv mellett.
A hosszú utazás az időben zajlik. Az első vers lírai énje etruszk, és mint a szarkofágon lévő szobor tekintete, „múltat és jövőt / egymásra másolva lát”. Ez a kép később is felötlik, amikor a limesről van szó, újból, halványan, amikor Szűz Máriáról vagy az örök, bibliai szamárról, erősebben a háborúnál és a járványnál.
A híreket olvasva egyértelműnek tűnhet számunkra, hogy természettörténeti szempontból is drámai korban élünk: az emberi civilizáció mindennapos, rutinszerű működésének köszönhetően olyan változások zajlanak a Földön, amelyek alapvetően formálják át életünk keretrendszerét.
A klímaválságot a középpontba állító családregényei világszerte szerepelnek a könyvkiadók toplistáin és a könyvklubok népszerű olvasmányai között. A norvég írónőnek a napokban jelenik meg a negyedik „klímaregénye”, és idén ősszel Budapestre is ellátogat.
Az irodalom új irányzata nem egészen új, de csak az utóbbi években bukkant fel az olvasók horizontján. Az ökoirodalom fikcióból és elméleti munkákból álló korpusza többet hirdet, mint a klímatüntetők transzparensei, mélyebben foglalkozik a környezeti válság okaival, mint az újsághírek, és akár a klímaszorongásunkon is képes enyhíteni.
