rés a présen: Úgy tűnik minden író, költő életében eljön a pillanat, hogy mesét írjon. A csiga, aki nem talált haza című verses elbeszélő költeményed hogyan született?
Székely Szabolcs: Kétéves lehetett a nagyobbik fiam, még mellettünk aludt kiságyon, s egyik este rajtam volt a sor, hogy olvassak neki. Hullafáradt voltam, viszont a mesét nem lehetett kihagyni, úgyhogy villanyoltás után elkezdtem mesélni egy csigáról, aki elfelejti, hogy hol van a háza, és megpróbálja kideríteni. Aztán évekkel később a MÁV Szimfonikusok megtaláltak, hogy van nekik egy blogjuk, és szeretnék, ha írnék oda havonta egy zenei témájú verset, nekem pedig eszembe jutott ez a csiga, akiből utcazenészt csináltam, kitaláltam hozzá egy fordulatos sztorit, elkezdtem írni egy verses elbeszélést, és végül ennek a fejezeteit posztoltam náluk havonta.
rap: A megjelenés is a megrendelés része volt?
SZSZ: Írás közben már nem voltam benne biztos, hogy ez gyerekkönyv lesz, az én fejemben legalábbis nem volt egy konkrét, megcélzott gyerekkorosztály. Olyan mesét akartam írni, amit én is szeretnék olvasni, legyen szórakoztató, komoly, keserédes, a vége pedig felszabadító happy end. De végül elküldtem a Mórának, és mivel nekik eléggé megtetszett, el kellett hinnem, hogy ez a könyv gyerekeknek is készül, főleg, amikor megláttam Horváth Ildi készülő illusztrációit és a borítót, amely elsősorban a kicsiket szólítja meg, nagyon szerethető rajzokkal.
rap: Az utcazenész csiga története úgy épül fel, mint egy mai televíziós sorozat, epizódokból áll, és társadalmi problémákra fókuszál.
SZSZ: Éppen akkor kezdtem ezt írni, amikor tizenkét év után befejeztem a story editori munkát egy napi tévésorozatnál. Fontos iskola volt, rengeteget lehetett tanulni belőle, nyilván itt is használtam belőle, amit érdemes volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
