Magyar Narancs: Az utóbbi években kortárs európai irodalmi színtéren a skandináv irodalmak egészen egyedülálló módon váltak láthatóvá. Világsztár szerzőik többféle zsánerben hódítanak, legutóbb a Nobel-díjat is egy norvég szerző, Jon Fosse kapta. Mi állhat a siker mögött?
Patat Bence: Kétségtelenül van egy északi hullám a nemzetközi irodalomban, de ez nem ma kezdődött, ha a krimit is hozzávesszük, tíz–tizenöt éve már nagyon erős a skandináv jelenlét. Sokszor felmerül ez a kérdés mostanában, de nincs rá egyértelmű válaszom. Több tényező játszik össze az északi irodalmak sikerében. Lett például egy saját műfajuk, a skandináv krimi, vagy másképp az északi noir, amely a tettes leleplezése helyett sokkal inkább a bűntények és a nyomozás társadalmi hátterére, a lokális környezetére vagy az északi vidékek leírásaira fókuszál. Ehhez kapcsolódtak más művészeti ágak is, a filmek, a zenék, ezek így együtt generálták az északi témák divatját. Ez a „skandináv egzotikum” ugyanakkor meglehetősen földközeli egzotikum, tele ismerős elemekkel. Még távolabbról, ha például az izlandi irodalmat nézzük, a hagyomány is besegített a sikerbe: arra utalok, hogy ott a történetmondásnak társadalmilag nagy múltja van, ami egyfajta magyarázat arra, miért ír magas színvonalon viszonylag sok szerző egy meglehetősen kicsi irodalmi közegben.
MN: Nyilván hasznos mindehhez az is, hogy kifejezetten hatékony kultúratámogatási rendszerekkel működnek ezek az irodalmak.
PB: Ez is sokat számít. Az északi országokban például van egy olyan program, amely garantálja, hogy az adott évben megjelenő könyvekből egy jelentős mennyiséget megvegyen az állam a könyvtárak és kulturális intézetek számára. Ez a kiadóknak és a szerzőknek is hasznos biztosíték, tudhatják, hogy nem üresbe érkezik a kiadott munka, valamekkora fogyás garantált. Ezzel a megnyugtató kiindulóponttal könnyebb belépni a piacra.
MN: A kiadók és a szerzőik nemzetközi jelenléte ugyancsak egy jól szervezett struktúrára épül: az északi országoknak legendás fordítástámogatási programjaik vannak. Ha valahol norvég, izlandi, svéd vagy dán szerzőt akarnak kiadni az adott nyelvre fordítva, az egyes fordítástámogatási programokra szinte biztosan lehet számítani.
PB: Hogyne, ez is megkönnyíti a nemzetközi könyvpiacon való megjelenésüket. Ha nem lennének, sok helyen biztosan nem kockáztatnák meg ismeretlen északi szerzők műveinek a kiadását, de ezekkel a támogatásokkal csökken a kiadók rizikója. Ez pedig egy öngerjesztő folyamat sokszor: az egyik skandináv szerző sikeres lett, próbáljunk ki egy másikat is, nem igazán bukhatunk vele.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
