Interjú

„Előveszem a bögrét”

Patat Bence műfordító

Könyv

A skandináv szerzők jelenléte és sikere egész Európában számottevő, nálunk is. Jón Kalman Stefánsson és Karl Ove Knaus­gård fordítójával kerestük az északi divat forrását, illetve azt is megnéztük, mitől skandináv a skandináv gyerekvers.

Magyar Narancs: Az utóbbi években kortárs európai irodalmi színtéren a skandináv irodalmak egészen egyedülálló módon váltak láthatóvá. Világsztár szerzőik többféle zsánerben hódítanak, legutóbb a Nobel-díjat is egy norvég szerző, Jon Fosse kapta. Mi állhat a siker mögött?

Patat Bence: Kétségtelenül van egy északi hullám a nemzetközi irodalomban, de ez nem ma kezdődött, ha a krimit is hozzávesszük, tíz–tizenöt éve már nagyon erős a skandináv jelenlét. Sokszor felmerül ez a kérdés mostanában, de nincs rá egyértelmű válaszom. Több tényező játszik össze az északi irodalmak sikerében. Lett például egy saját műfajuk, a skandináv krimi, vagy másképp az északi noir, amely a tettes leleplezése helyett sokkal inkább a bűntények és a nyomozás társadalmi hátterére, a lokális környezetére vagy az északi vidékek leírásaira fókuszál. Ehhez kapcsolódtak más művészeti ágak is, a filmek, a zenék, ezek így együtt generálták az északi témák divatját. Ez a „skandináv egzotikum” ugyanakkor meglehetősen földközeli egzotikum, tele ismerős elemekkel. Még távolabbról, ha például az izlandi irodalmat nézzük, a hagyomány is besegített a sikerbe: arra utalok, hogy ott a történetmondásnak társadalmilag nagy múltja van, ami egyfajta magyarázat arra, miért ír magas színvonalon viszonylag sok szerző egy meglehetősen kicsi irodalmi közegben.

MN: Nyilván hasznos mindehhez az is, hogy kifejezetten hatékony kultúratámogatási rendszerekkel működnek ezek az irodalmak.

PB: Ez is sokat számít. Az északi országokban például van egy olyan program, amely garantálja, hogy az adott évben megjelenő könyvekből egy jelentős mennyiséget megvegyen az állam a könyvtárak és kulturális intézetek számára. Ez a kiadóknak és a szerzőknek is hasznos biztosíték, tudhatják, hogy nem üresbe érkezik a kiadott munka, valamekkora fogyás garantált. Ezzel a megnyugtató kiindulóponttal könnyebb belépni a piacra.

MN: A kiadók és a szerzőik nemzetközi jelenléte ugyancsak egy jól szervezett struktúrára épül: az északi országoknak legendás fordítástámogatási programjaik vannak. Ha valahol norvég, izlandi, svéd vagy dán szerzőt akarnak kiadni az adott nyelvre fordítva, az egyes fordítástámogatási programokra szinte biztosan lehet számítani.

PB: Hogyne, ez is megkönnyíti a nemzetközi könyvpiacon való megjelenésüket. Ha nem lennének, sok helyen biztosan nem kockáztatnák meg ismeretlen északi szerzők műveinek a kiadását, de ezekkel a támogatásokkal csökken a kiadók rizikója. Ez pedig egy öngerjesztő folyamat sokszor: az egyik skandináv szerző sikeres lett, próbáljunk ki egy másikat is, nem igazán bukhatunk vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.