Nekrológ

Búcsú a gyarmatoktól

Ferdinandy György (1935–2024)

  • Józsa Márta
  • 2024. január 17.

Könyv

Az anyag együtt van, befejeződött a lomtalanítás. A fölösleges részleteket elemésztették a konténerek. De vannak-e fölösleges részletek?

(Ferdinandy György: Kalandozások)

Olyan szerző volt, aki tényleg a részletekben lakott. E fragmentumok átíveltek egy-két kontinensen, és olyan egzotikus fűszerekkel ízesítették a magyar prózát, amelyekhez korábban aligha volt hozzáférésünk. A nyolcvanas évek vége felé bukkant fel Gyurka Budapesten újra; mindenkinek Gyurka volt, és az első kézfogáskor nyilvánvalóvá vált a több kontinensről rátapadt elemi szabadsága. 1988-ban jelent meg az első kötete Magyarországon, a Magvető adta ki, Bodor Ádám szerkesztette, az Írók Boltjában mutatták be, az Andrássy úton végtelen hosszú sor állt, mindenki látni akarta az egzotikus magyar írót, aki ott és akkor a nyugati magyar irodalom rehabilitációját jelentette a közönség számára.

Dohos kis lakásokban találkoztunk először, gyerekkori barátain keresztül keresett olyan fiatalokat, akikről feltételezhető volt, hogy szeretnék megteremteni azt a világot, ahová még ő is hazajöhet. Ferdinandy György óvatosan puhatolózott, vagy inkább méricskélte saját honvágyát, (esetleges) visszatelepülési szándékát, igyekezett közeget találni, akár a deklasszált értelmiségiét, vagy a pezsgő és élő irodalmi közegért áhítozó íróét. A hazatalálási folyamata csaknem reménytelen vállalkozás volt annak ellenére, hogy nem a nulláról indult: ott volt a Sas-hegyi ház, amelyet talán a nagyapja épített csaknem az egész utca épületeivel együtt. Ez később „nyitott házzá” alakult, kis szerencsével lehetett ott találkozni mexikói antropológussal vagy baszk filozófussal, újra felfedezett vidéki kuzinnal, aki értelemszerűen egy láda lekvárral és elfeledett emlékekkel jött. Ferdinandy gyűjtötte az embere­ket és a kultúrákat, ahogy varázslatos kisprózájában is. Évtizedeken át, akkor is, amikor esélye sem volt arra, hogy a magyarországi közönséghez eljusson. Kezdetben nem is ez volt az elsődleges célja, hanem a francia siker. Az ötvenes évek elején, a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett polgári ivadék számára elérhetetlen volt az egyetem, „karrierjét” a Fővárosi Autóbuszüzemben kezdte, kalauzmúltjából fennmaradt egy csodás igazolványfotója. A projekt sikeres volt, 1956 őszén a kozmetikázott pedigré segítségével a francia kultúra elkötelezettje végre bejuthatott az ELTE magyar–francia szakpárjára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."