Magyar Narancs: A regényt az utóhangban kudarcnak titulálod. Nem ellentmondásos ez?
Milbacher Róbert: De, és pont ez a lényeg. Szerettem volna színre vinni, milyen kétségeim vannak az irodalmi megszólalással kapcsolatban. Már a könyv alapfelvetése is túlzás, irónia. Nem támaszthatom fel nagyanyámat. Nincs rá mód, hogy hozzáférjek ahhoz, ami egykor hús-vér tapasztalat volt. Semmi sem alkalmas erre. Az irodalom sem. Ez a regény az irodalomra ruházott túlzó mitikus-mitologikus elvárások felszámolása.
MN: Emellett egy mára eltűnt falu krónikája és az onnan származó nagymamád élettörténete is.
MR: A kiegyezés környékén magyar családok indultak útnak, hogy Szlavóniában az erdő közepén új falut hozzanak létre. A természet birtokbavételének, a közösség alakulásának, majd a település eltűnésének folyamata a könyv egyik története. A másik az erről a helyről származó nagymamámé, akiről mindig is írni akartam. Nehéz élete hűen tükrözi a 20. század első felének magyar társadalmi berendezkedését, és történetén keresztül beleláthatunk abba is, miként hatnak az országokon átívelő történelmi események, háborúk, kitelepítések, politikai döntések az egyénre.
MN: Nem vártál valós feltámadást. Mit vártál?
MR: Hozzáférést az elmúlt időhöz. Próba volt, kudarccal zárult. Kívül maradtam. A saját múltammal dolgoztam ugyan, de végeredményben csak anyag maradt. A totalitás nem tudott létrejönni a regényben.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
