Interjú

„Nem támaszthatom fel”

Milbacher Róbert író

Könyv

Kudarc-e a könyv, ha az író azt érzi, bár a műve másoknak tetszik, ő maga mégsem érte el vele a célját? A szerzőt új regénye, a Keserű víz kapcsán kérdeztük emlékezésről, irodalomról, a hatalom dinamikájáról és a központi szereplőjéről: a nagymamájáról.

Magyar Narancs: A regényt az utóhangban kudarcnak titulálod. Nem ellentmondásos ez?

Milbacher Róbert: De, és pont ez a lényeg. Szerettem volna színre vinni, milyen kétségeim vannak az irodalmi megszólalással kapcsolatban. Már a könyv alapfelvetése is túlzás, irónia. Nem támaszthatom fel nagyanyámat. Nincs rá mód, hogy hozzáférjek ahhoz, ami egykor hús-vér tapasztalat volt. Semmi sem alkalmas erre. Az irodalom sem. Ez a regény az irodalomra ruházott túlzó mitikus-mitologikus elvárások felszámolása.

MN: Emellett egy mára eltűnt falu krónikája és az onnan származó nagymamád élettörténete is.

MR: A kiegyezés környékén magyar családok indultak útnak, hogy Szlavóniában az erdő közepén új falut hozzanak létre. A természet birtokbavételének, a közösség alakulásának, majd a település eltűnésének folyamata a könyv egyik története. A másik az erről a helyről származó nagymamámé, akiről mindig is írni akartam. Nehéz élete hűen tükrözi a 20. század első felének magyar társadalmi berendezkedését, és történetén keresztül beleláthatunk abba is, miként hatnak az országokon átívelő történelmi események, háborúk, kitelepítések, politikai döntések az egyénre.

MN: Nem vártál valós feltámadást. Mit vártál?

MR: Hozzáférést az elmúlt időhöz. Próba volt, kudarccal zárult. Kívül maradtam. A saját múltammal dolgoztam ugyan, de végeredményben csak anyag maradt. A totalitás nem tudott létrejönni a regényben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.