rés a présen

„Vagy érdekessé?”

  • rés a présen
  • 2024. március 6.

Könyv

Szabó Marcell költő, irodalmár

rés a présen: Az irodalomtudós és a költő jól megfér egymással benned?

Szabó Marcell: Ha ezt a két fogalmat, mint két beszédmódot értem, akkor nem. Nem lenne szabad jól megférniük egymással, sőt elférniük sem egymás mellett. Szükséges, hogy ne lehessenek egymás mellé rendelve, inkább fenekedjenek egymásra, ne férjenek össze. Én ezt mindig nagyra értékeltem, nem akartam felszámolni, elengedhetetlennek tartottam – izgatószernek! – ahhoz, hogy az írás gyakorlat maradjon. Megférnek, elférnek: ha a térökonómia metaforáját választjuk, az összeférhetetlenségüket hangsúlyoznám. De ezt az összeférhetetlenséget nem szívesen korlátozom az irodalomtudomány és a költészet viszonyára – benne semmi kitüntetettet nem látok. Egyébként is, ki vonná ki a költőit maradéktalanul a tudományosból, és fordítva? Ezzel szemben a gyakorlatért nálam talán bizonyos írásmódok, hangok, szókincsek, jel(ölő)rendszerek összeférhetetlensége szavatol, amennyiben az írással illeszkedéseket próbálok ki, és ajánlok fel. De a beszédmódok nem férnek meg. Egyetlen beszédmód sem fér meg, magával sem. Innen nézve – és én is csak most nézem innen – a „no room” (az új kötet címe – a szerk.) jelölhet ilyesmit is.

rap: Nem is verseid vannak, hanem írásmódod, mondta rólad 2022-ben egy laudációjában Sipos Balázs. Honnan vezetett az út ezekhez a „metaszövegekhez”?

SZM: Metaszövegeknek semmiképpen sem nevezném őket, de tagadhatatlan, hogy élnek effektusokkal, amelyek az íródó szövegre mutatnak. Azért nem nevezném metaszövegeknek, mert a kifejezés egy olyan elválasztást működtet metanyelv és tárgynyelv között, amelyet pontosan pontatlannak találok. Legalábbis „az írás oldalán lévő vágy” rendre ennek a felfüggesztésére irányul: ne kelljen előre rögzíteni a megszólalás kereteit, tárgyát; ne kelljen rendezkedni, rendet tartani valamely irodalmiság nevében, vagy szortírozni, iskolázni a gondolkodás teremtményeit. Ebben nincs sok újdonság. Mert milyen a (meta)nyelve André Gide Paludes-jének, Ezra Pound The Cantosának vagy Thomas Carlyle Sartor Resartusának? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az írásmód(om)ra vonatkozó kérdést igyekszem magam is artikulálni azzal, amit és ahogyan írok – nem különálló valami, nem létezik külön(ös) tárgyként, nem megvalósulása egy tervezetnek, amelyet itt leleplezhetnék. Nem óvatoskodásból vagy önhittségből kerülöm el a választ, hanem abból a meggyőződésből, hogy az efféle önértelmezéseket csak a nem olvasás, az ellenállás az olvasásnak, a nyilvánosság bizonyos rendje (publicitás mint reklám) teszi szükségessé. Vagy érdekessé?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.