KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Kinek a pap

Mátyus Melinda: Inkább az enyém

Könyv

Ki gondolta volna, hogy egy 1970-es születésű temesvári református lelkésznő pályakezdő íróként az elmúlt évek egyik legkísérletezőbb magyar nyelvű prózakötetével rukkol elő? Mátyus Melinda hat, olykor kisregény terjedelmű elbeszélése merészen, nagyon nem konvencionálisan szól Istenről, hitről, testről, nemzetiségi létről.

Fennáll a veszélye annak, hogy a keresztény, főleg a református olvasók túl világiasnak, akár blaszfémnek, a nem keresztények viszont túl istenesnek fogják tartani a könyvet, de kockáztatás nélkül aligha van jó irodalom, a szerző pedig megtette a magáét, kockáztatott. Végeredményben megérte.

A kötet elbeszélései lazán kapcsolódnak egymáshoz. Egyes utalások és alaphelyzetek akár arra is csábíthatnak, hogy egy regény, mi több, önéletrajzi-nevelődési regény fejezeteiként olvassuk a szövegeket, de egységes élettörténet kirajzolódását hiába várnánk. A négy elbeszélésben feltűnő Melinda név is csupán csalinak tűnik, az így jelölt figurák nem állnak össze egyetlen személlyé, inkább a szerző szereplőkkel való azonosulásának gesztusaként értékelhető a névegyezés. Aki még az autofikció lázában ég, azt a kötet lehűti legkésőbb a harmadik elbeszéléssel, amelynek narrátora egy katonazenész férfi, akinek semmi köze semmilyen Melindához, semmilyen lelkésznőhöz. Az is igaz ugyanakkor, hogy a másik öt elbeszélés legalapvetőbb közege a kortárs erdélyi református világ, a főbb szereplők református asszonyok, két elbeszélésben egy-egy lelkésznő a központi alak, egy harmadikban pedig egy kántor lánya. Ám a vad poétikai megoldások inkább arra késztetnek, hogy ne az elbeszélések közötti összeköttetéseket fürkésszük, hanem külön-külön tegyük ki magunkat az egyes szövegek hatásának.

Merthogy formailag és nyelvileg is nagyon kísérletező a kötet. A rövid, pattogó bekezdések sodró hatásúak, az elbeszélő próza gyakran párbeszédes formájú drámába vált át, szöveg­intarziák, váratlan alfejezetek, közbeékelések tarkítják, bonyolítják az írásokat. A nyelv leginkább expresszionistának nevezhető: feszültségről árulkodó tömörítés, elhallgatást, rejtegetést sugalló elharapott, töredezett mondatok, lelki felindulást kifejező felborított szórendek, szóismétlések, szóösszevonások, zaklatott, heves igék sorakoznak. Ettől a prózától távol áll a türelmesen részletező realizmus, nem lassanként építi fel a szövegek helyszíneit, idejét, szereplőit, történéseit, az olvasó rögtön a dolgok közepén találja magát, alapvetően utalásokból próbálhatja meg, olykor sajnos szinte hiába, összerakni, miről is van szó. És még ha ki is tudja hüvelyezni, hogy éppen egy zord kántor hiperérzékeny lányának szerelmi ügyei, a Covid-járvány idején megnehezülő vallásgyakorlás vagy a híveknek a női lelkésszel szemben támasztott elvárásai állnak az elbeszélések középpontjában, ezek csak keretek. E poétikai megoldások teszik lehetővé, hogy a szövegek valóban unikálisan, meglepően beszéljenek, nem is akármiről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.