Képregény

Királyok és keresztek 2. – Canes et Lupi

  • Baski Sándor
  • 2019. december 21.

Könyv

Két magyar (Németh Levente rajzoló és Mészáros János író) összehajolt néhány éve, és álmodott egy nagyot: Királyok és keresztek címmel kiadtak egy százoldalas, albumformátumú történelmi képregényt. A dramaturgiai gyermekbetegségekbe és a grafikai megvalósításba egyaránt bele lehetett kötni (meg is tettük, lásd: Trükkös nemzetmítosz, Magyar Narancs, 2018. március 22.), de mint műfaji kísérlet mindenképpen bátor vállalás volt. A kötet azóta megjelent angol, francia, német és holland nyelven, készül a regényverzió, és a folytatás is megérkezett.
A fonalat nagyjából ugyanott vesszük fel: a német-római császár seregeit legyőző Imre herceg hazaindul apjához, István királyhoz, de előtte még betér a győri bencés apátságba, ahol egy boszorkányper levezetésében segédkezik, majd Esztergomba érve szembesül vele, hogy a csehek időközben megtámadták az országot.

A második rész nemcsak terjedelmét illetően szerényebb az elsőnél, de felesleges narrációból is kevesebb jutott, ahogy a kontúrokból is. Németh ugyan továbbra sem tudja (akarja?) térben elhelyezni a szereplőket, de cserébe már nem annyira szoborszerűek a figurái, finomodtak az arcélek és a mozgásfázisok is. A kötelező csatajeleneteket is megkapjuk a fináléban, de sokkalta izgalmasabb, ami előtte történik. Az apátságban játszódó epizód a politikai-egyházi intrikák felvillantásával erősen árnyalja az első kötet fekete-fehér világképét, sőt, mintha még a korabeli nemi viszonyokat is kommentálná a fiatal boszorkány történetével.

Szenzár Kiadó, 2019, 54 oldal, 3499 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.