E könyv William Shakespeare szonettjeihez csinálna kedvet sajátosan aktualizáló, humoros fordításban, afféle irodalmi remake formájában. Újraértelmezve a költeményeket, a hagyományos fordítói alapállást ignorálva, nem törekedvén szöveghűségre, az eredeti nyelvállapot visszaadására. Direkt költői képek helyett popkulturális utalásokat használva, kortárs atmoszférával operálva. Buzay István háromszínű, ugyancsak karakteres rajzaival.
Ám a kötetben nem egy, hanem három hangon szólalnak meg a szonettek: Papolczy friss variációi mellett eredeti nyelven és Szabó Lőrinc klasszikus fordításában is.
E gesztussal a kötet nemcsak párbeszédet generál szöveg és szöveg között, de az összehasonlítás lehetőségét biztosítja, és egyfajta segédletként is hasznosítható tanulmányi célokra éppúgy, mint kedvteléshez. Emellett a szerző rövid értelmezői kommentárokat fűz a különböző szonettekhez, kontextualizálja, irodalmi, nyelvtörténeti adalékokkal gazdagítja azokat. A modern átiratok – leporolás ide vagy oda – másképp, de mégis ismerősen, hétköznapi egyszerűséggel szólnak vágyakozásról, a reménytelen, kegyetlen vagy épp elsöprő szerelemről. Egy baj van csak, hogy nem elég eredeti hangon; a jobb-rosszabb átírások között csak kevés az igazán találó. Így leginkább irodalmi tanulmányként vagy ez irányú érdeklődés egyfajta ismeretterjesztő segédkönyveként értékelhető a kötet.
Tilos az Á, 2019, 144 oldal, 3490 Ft
