KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Kívülről továbbra is vonzó”

Lutz Kleveman történész

Könyv

Nemrég jelent meg az idei év egyik legmeglepőbb kortárs történelmi könyve, amelyben a német szerző Lemberg különösen véres múltján keresztül ír a kelet-európai antiszemitizmusról, az ukrán nacionalizmusról, és persze a jelenleg is zajló háborúról.

Magyar Narancs: Miért éppen Lembergről írt könyvet?

Lutz Kleveman: A 2014-es események, a Majdan és a Krím annexiója nyomán Ukrajnáról akartam írni, sokszor jártam Kijevben újság­íróként, így jutottam el Lembergbe, ahol addig még soha nem jártam. És világos lett számomra, hogy Lemberg Ukrajna titkos fővárosa több szinten is. Az ukrán nacionalizmus központja, és egyúttal egy olyan város, ahol Európa egész modern történelme a lehető legfeszültebben koncentrálódott a Habsburgokkal, két világháborúval, totalitárius rendszerekkel, deportálásokkal és persze a holokauszttal. Minden egy városban összpontosult.

MN: Még mindig kevesen ismerik mélységében Lemberg múltját. Az ugyan érthető, hogy a szovjet uralom alatt miért nem beszéltek minderről, de az minek tudható be, hogy az elmúlt harminc évben sem dolgozták fel mindezt igazán?

LK: Senkinek nem állt érdekében. A szovjetek által elkövetett rémtettek nem voltak részei a szovjet narratívának, de ugyanígy a náci bűntettek sem. A független Ukrajna megszületésekor az 1990-es években az ukránok sem feszegették a múltat, hiszen akkor beszélni kellett volna az ukránok második világháborús kollaborációjáról a nácikkal. Egyszerűbb volt a szőnyeg alá söpörni a szörnyűségeket. De az is fontos tény, hogy pár történészt leszámítva senki nem is tudott minderről. Az 1940-es években teljesen lecserélődött a város lakossága. Rengeteg emlék és tudás tűnt el innen, a zsidó és a lengyel lakosság egészét megölték vagy deportálták, de nagyon sok eredetileg itt élő ukránt is. A második világháború után tehát új emberek lakták már a várost, sok orosz és kelet-ukrán, ők pedig semmit nem tudtak arról sem, hogy ezt a várost korábban nagyrészt lengyelek és zsidók lakták. Nemcsak elásták a múltat, de el is felejtették. Számomra is óriási kihívás volt a múlt feltárása és a tények előásása a csend sok-sok rétege alól.

MN: A könyvében említi, hogy ukrán történészek sokszor ellenségesen reagáltak például a lembergi pogromokra irányuló kérdésre. A könyve megjelenése óta kapott ilyen reakciókat?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.