KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Kívülről továbbra is vonzó”

Lutz Kleveman történész

Könyv

Nemrég jelent meg az idei év egyik legmeglepőbb kortárs történelmi könyve, amelyben a német szerző Lemberg különösen véres múltján keresztül ír a kelet-európai antiszemitizmusról, az ukrán nacionalizmusról, és persze a jelenleg is zajló háborúról.

Magyar Narancs: Miért éppen Lembergről írt könyvet?

Lutz Kleveman: A 2014-es események, a Majdan és a Krím annexiója nyomán Ukrajnáról akartam írni, sokszor jártam Kijevben újság­íróként, így jutottam el Lembergbe, ahol addig még soha nem jártam. És világos lett számomra, hogy Lemberg Ukrajna titkos fővárosa több szinten is. Az ukrán nacionalizmus központja, és egyúttal egy olyan város, ahol Európa egész modern történelme a lehető legfeszültebben koncentrálódott a Habsburgokkal, két világháborúval, totalitárius rendszerekkel, deportálásokkal és persze a holokauszttal. Minden egy városban összpontosult.

MN: Még mindig kevesen ismerik mélységében Lemberg múltját. Az ugyan érthető, hogy a szovjet uralom alatt miért nem beszéltek minderről, de az minek tudható be, hogy az elmúlt harminc évben sem dolgozták fel mindezt igazán?

LK: Senkinek nem állt érdekében. A szovjetek által elkövetett rémtettek nem voltak részei a szovjet narratívának, de ugyanígy a náci bűntettek sem. A független Ukrajna megszületésekor az 1990-es években az ukránok sem feszegették a múltat, hiszen akkor beszélni kellett volna az ukránok második világháborús kollaborációjáról a nácikkal. Egyszerűbb volt a szőnyeg alá söpörni a szörnyűségeket. De az is fontos tény, hogy pár történészt leszámítva senki nem is tudott minderről. Az 1940-es években teljesen lecserélődött a város lakossága. Rengeteg emlék és tudás tűnt el innen, a zsidó és a lengyel lakosság egészét megölték vagy deportálták, de nagyon sok eredetileg itt élő ukránt is. A második világháború után tehát új emberek lakták már a várost, sok orosz és kelet-ukrán, ők pedig semmit nem tudtak arról sem, hogy ezt a várost korábban nagyrészt lengyelek és zsidók lakták. Nemcsak elásták a múltat, de el is felejtették. Számomra is óriási kihívás volt a múlt feltárása és a tények előásása a csend sok-sok rétege alól.

MN: A könyvében említi, hogy ukrán történészek sokszor ellenségesen reagáltak például a lembergi pogromokra irányuló kérdésre. A könyve megjelenése óta kapott ilyen reakciókat?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.