Düledező házikójában él valahol északon, és elzárkózva, magányosan tölti mindennapjait. Hosszú listát vezet a dolgokról, amelyeket nem szeret, de leginkább a karácsonyt utálja. Terve galád: felkeresi a Mikulást, és megakadályozza az ünnepet. Nem sejti persze, hogy útja során olyan kalandokban lesz része, amelyek az egész életét megváltoztatják.
Grumpusz alakja számos ismert mesefigura vonásait ötvözi. Van benne egy kicsi a Krampuszból, a karácsonyt ugyancsak megakadályozni igyekvő Grincsből, és persze a minden karácsonyi fejlődéstörténet atyjából, Scrooge-ból, Dickens Karácsonyi énekének fösvény öregemberéből. Még a nevét is a Grincs és a Krampusz összegyúrásának köszönheti, amit az angol nyelvű eredetiben a grumpy (zsémbes) kifejezésre épülő szójáték is felerősít.
A beszélő név az egész cselekmény szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. Az említett mintákkal ellentétben ugyanis nem ismerjük Grumpusz teljes előtörténetét, nem derül ki, hogy miért is irtózik annyira a karácsonytól. Magánya sorsszerűnek, gorombasága alaptulajdonságnak tűnik. A szerző illusztrációival ellátott mese pont emiatt tudja új színekkel gazdagítani hőse fejlődését, hiszen a morgusz nem a saját múltjában találja meg a jóság alig pislákoló szikráját, így sokkal nehezebb utat kell bejárnia, hogy találkozzon a barátság, a gondoskodás és a segítségnyújtás erejével, miáltal ugyanaz a Grumpusz marad, csak épp’ megismeri önmaga kedvesebb, jobb verzióját.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
