Könyv

Ki gondolta volna, hogy a magyar szociáldemokráciában még ennyi szufla van? Kiheverte a Thatcher asszonyt mímelõ Petrasovits Annát, az elérhetetlen után ácsingózó Király Zoltánt, a jelzõkkel nem terhelhetõ Szûrös Mátyást, s túlélte még az MSZP évtizedes töketlenkedését is. Túlélte, sõt mi több, újfent divatba jött. Most õ a nap hõse: mindenki róla beszél, latolják esélyeit, számba veszik fény- és árnyoldalait, gusztálják, tapogatják "mint ó'tári barmot", jobbról is, balról is.

Miért Somerset a középsõ nevem?" - teszi fel a kérdést a regény felütésében az indiai fõhõs, Willie S. Chandran apjának, de a sejthetõ választ, miszerint a nagy angol író után kapta, már korántsem a szokványos magyarázat követi. Az apa és az író sorsdöntõ találkozásából (amely ironikus persziflázsa egy Maugham írásaiban valóban fellelhetõ leírásnak) ugyanis nem a két kultúra tiszteletteljes érintkezésének történetét keríti a szerzõ, hanem a két civilizáció egymás közötti átjárhatatlansága és a kölcsönös félreértések anekdotáját.

A holokausztról szóló filmekrõl és könyvekrõl azt gondolnánk, hogy már nem tudnak újat mondani. Mindent olvastunk, láttunk és hallottunk a borzalomról, amely során mégsem sikerült mindenkit kiirtani: volt, akit csak a családjától, a fiatalságától és az egészségétõl fosztottak meg, de a puszta élete megmaradt. És az újrakezdés esélye is, ami nem kevés.

Gianni - most már én is tudom - médiatényezõ (mt), aki ezenfelül Annoni, és most kihozták a szép, nagy fényképes szakácskönyvét (szk). Az mt és a szép, nagy fényképes szk egyformán eleme a plázafílingtõl a borhoz értésig ívelõ, örvendetesen izmosodó hazai élvvilágnak, a kettõ bagzatása így hát rendjén lévõ dolog. Mit lehet jól eladni ilyentájt, ünnepek közeledtén? Szk-t mt-vel, na, ugye!

Hiába csillog a könyv borítóján neonban úszó álommotel a Chrysler high-tech retromobiljával, a világ túlságosan veszett ahhoz, hogy ilyen egyszerûen megváltozzék: Nicholas Cage kígyóbõr zakóját, Laura Dern korai Madonna-szerkóit, Willem Dafoe odvas fogait nem lehet csak úgy elfelejteni.

A kötet anyaga tizenhárom éve állt össze.

Az 1942 és 1992 között játszódó A fényképész utókora egyik színtere ismét a korábbi kötetekbõl (Jadviga párnája,1997; Milota, 2002) megismert Békés megyei falu. A fülszöveg máris trilógiát emleget. Okkal vajon?

Peter Handke a máma írónőjének nevezte, s ez kétségkívül találó megállapítás. Elfriede Jelinek ma-író, manapság-író, mégpedig a szónak hatvannyolcas, politikától duzzadó értelmében: jóformán minden, amit ír, és minden, amit tesz, közélet - művészetének ugyanis lételeme a provokáció. S ezt idestova több mint harmincnégy éve bírni szuflával, bizony nem kis teljesítmény.

A Kukockij esetei és a Médea és gyermekei címû mûveivel itthon is nagy sikert aratott. A világhírû, immár tizenhét nyelvre fordított írónõ festõmûvész férjével érkezett Budapestre. Életmûvésznõk címû új regénye a napokban jelent meg a Magvetõnél.

Múlt pénteken Párizsban elhunyt a posztmodern gondolatkör legemblematikusabb teoretikusa. Halálát hasnyálmirigyrák okozta, 74 éves volt.

Arthur Koestler 2005-ben lenne 100 éves. Az évfordulóra készülve jelentette meg a németországi C. H. Beck kiadó Christian Buckard Koestler-életrajzát. Buckard 1962-ben született, judaisztikát és filozófiát tanult, jelenleg szabadfoglalkozású író, Berlinben él.

Spanyol polgárháború: Málaga, 1937. február kilenc, reggel tizenegy óra táján. A várost elfoglaló fasiszták közül hárman behatolnak a brit állampolgár, Sir Peter Chalmers-Mitchell házába; mindenkit foglyul ejtenek, köztük az ott vendégeskedõ Arthur Koestlert, aki - papíron legalábbis - a londoni News Chronicle tudósítójaként rekedt a városban. Az egyik pisztolyhõsnek, Luis Bolín századosnak különösen szerencsés napja ez, éppen fél éve üvöltötte többek füle hallatára, ha legközelebb a kezébe kerül, lelövi ezt a Koestlert, akár egy veszett kutyát. És most itt a kiszolgáltatott kutya a vetõhálóban. Még érthetõ is lenne a gyilkosság: Koestler nyilvánvalóan kém (önéletírásában bevallja, annak érezte magát, és voltaképpen a Komintern fizetett ügynökeként utazott Spanyolországba), vagy ha ez nehezen is bizonyítható, Francóék bevallott ellensége, hadihelyzet van, ezért más ürügy is akadhatna, számos, a spontán kivégzésre. Bolín tehát felemeli a pisztolyt. És mégsem dördül el a lövés.

Közhely, de ettõl még illik leírni, hogy Michel Foucault a 20. század egyik legjelentõsebb gondolkodója. Két állandó, eposzi jelzõje forog közszájon; az egyik szerint neves filozófus volt, a másik állítja, hogy a strukturalizmus egyik meghatározó alakja. Hõsünkrõl mindent elmond, hogy jószerivel nem voltak gyakrabban ismételgetett mondatai, mint hogy a) sosem foglalkoztam filozófiával, és b) semmi közöm a strukturalizmushoz.