A trilógia elsõ darabja, a magyarul tavalyelõtt megjelent Az éhezõk viadala azzal lógott ki a fantasykba oltott tinilányregények (Alkonyat- vagy Vámpírakadémia-széria) közül, hogy Collins a kötelezõ love story köré nyomasztó hangulatú, öntörvényû világot rajzolt. Az Egyesült Államok romjain létrejött Panem tizenkét körzetét diktatórikusan irányítja a Kapitólium; a 19. századi ipari forradalom munkáskolóniáinak életszínvonalán tengõdõ területek lázongását a high-tech központ kíméletlenül megtorolja, példa rá a föld színérõl eltüntetett hajdani tizenharmadik körzet. E gyõzelem emlékére rendezik meg minden évben azt az élõben közvetített túlélõshow-t, amelyben utolsó emberig tartó küzdelmet vívnak egymással a minden körzetbõl kisorsolt, 12-18 év közötti lányok és fiúk. Az utolsó viadal azonban nem várt eredménnyel végzõdik: a kõbe vésett szabályok ellenére, a közönség (a "nép") nyomására két gyõztest hirdetnek, amit a Kapitólium urai nyílt lázadásként értékelnek. Noha az elejétõl világos, milyen végkifejlet felé haladnak az események (dicsõséges fölkelés, jó néhány rokonszenves szereplõ elhalálozása, a szerelmi háromszög megnyugtató/nyugtalanító megoldása), a második résszel az is kiderült, hogy a szerzõ elvétette az arányokat. A történetben egyszerûen nincs három egyenletes nívójú kötetre való matéria: a nyitódarabhoz képest a Futótûz kifejezetten fáradtra sikeredett, ami önmagában, az elõzmények ismerete nélkül ráadásul igencsak konfúz is. Fordította: Totth Benedek. Agave, 2010, 314 oldal, 2980 Ft **
Figyelmébe ajánljuk
Vörösben
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
Magánügyek, közügyek
Szintén zenész
- - turcsányi -
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Patchwork művészportrékból
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Delejező monstrum
Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.
Egy piszlicsárénak tűnő történet, ami pontosan megmutatja, hogyan halad az élet Magyarországon
A választási rendszer az első három legfontosabb közéleti téma egyike
„Sokan fekete-fehéren látják a felelősség kérdését az izraeli–palesztin konfliktusban”
Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat
Zhengming, avagy a nevek kiigazítása
„A kormányzás legfontosabb lépése a nevek kiigazítása.”
(Konfuciusz: Beszélgetések és mondások, 13.3)
„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”
Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.