Suzanne Collins: Futótűz

  • B. I.
  • 2011. január 20.

Könyv

A trilógia második kötete.

A trilógia elsõ darabja, a magyarul tavalyelõtt megjelent Az éhezõk viadala azzal lógott ki a fantasykba oltott tinilányregények (Alkonyat- vagy Vámpírakadémia-széria) közül, hogy Collins a kötelezõ love story köré nyomasztó hangulatú, öntörvényû világot rajzolt. Az Egyesült Államok romjain létrejött Panem tizenkét körzetét diktatórikusan irányítja a Kapitólium; a 19. századi ipari forradalom munkáskolóniáinak életszínvonalán tengõdõ területek lázongását a high-tech központ kíméletlenül megtorolja, példa rá a föld színérõl eltüntetett hajdani tizenharmadik körzet. E gyõzelem emlékére rendezik meg minden évben azt az élõben közvetített túlélõshow-t, amelyben utolsó emberig tartó küzdelmet vívnak egymással a minden körzetbõl kisorsolt, 12-18 év közötti lányok és fiúk. Az utolsó viadal azonban nem várt eredménnyel végzõdik: a kõbe vésett szabályok ellenére, a közönség (a "nép") nyomására két gyõztest hirdetnek, amit a Kapitólium urai nyílt lázadásként értékelnek. Noha az elejétõl világos, milyen végkifejlet felé haladnak az események (dicsõséges fölkelés, jó néhány rokonszenves szereplõ elhalálozása, a szerelmi háromszög megnyugtató/nyugtalanító megoldása), a második résszel az is kiderült, hogy a szerzõ elvétette az arányokat. A történetben egyszerûen nincs három egyenletes nívójú kötetre való matéria: a nyitódarabhoz képest a Futótûz kifejezetten fáradtra sikeredett, ami önmagában, az elõzmények ismerete nélkül ráadásul igencsak konfúz is.

Fordította: Totth Benedek. Agave, 2010, 314 oldal, 2980 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.