Könyv: Felfrissített emlékezet (Günter Grass: Kutyaévek)

  • Bogár Zsolt
  • 2002. április 18.

Könyv

Negyvenéves késéssel végre magyarul is megjelent a "Danzigi trilógia" (amihez A bádogdob, a Macska és egér és a Kutyaévek tartozik) befejező része.

Az embernek az első pillanatokban déja vuje támad, hiszen Oskar Matzerathnak, A bádogdob hősének sikolya ugyanezt az üvegvilágot repesztette ketté: Danzig környékén bóklászunk megint, ahová a berlini barna módit a háború importálta a kispolgári miliő őszinte örömére. Grass a náciasodás és a rapid bűnfelejtés természetének megrajzolásával ebben a regényében is kedvenc vesszőparipáját nyergeli, ahogy még az újraegyesítés idején is a német nép szemére hányja, hogy izmait szálkásítva megfeledkezik Auschwitzról. Ezek után meglepő, hogy legújabb novellájában, az Im Krebsgangban (Rákmenetben) éppen ő foglalkozik a tetteseket ért háborús veszteségekkel, amiről a német irodalom (élén Grass-sal) eddig legfeljebb áttételesen beszélt. A Kutyaévekből még az jön le, hogy a bűnösök emlékezete likacsos, miközben ma már Grasstól is tudjuk, azoké is, akik rábírnak minket, sose felejtsünk.

Kell egy ilyen ijesztés

Az emlékezés antropológiáját tárja fel az a vállalati emlékkönyv, amit a madárijesztőket gyártó Brauksel-cég tizedik évfordulójára kívánnak megjelentetni három, párhuzamosan dolgozó elbeszélő tollából. A tárgyalt múlt felöleli az első világháborút követő időket, egészen a hatvanas évek kezdetéig. Az irományok vázát két kispolgári családból származó fiú, Amsel és Matern közötti barátság története adja; Amsel, a sokféle művészi tehetséggel megáldott félzsidó fiú nem bádogdobol, mint Oskar, hanem nevelői célzattal madárijesztőket készít. A minta Otto Weininger Nem és jellem című művéből származik, amelyben a zsidó szerző megrajzolja a zsidó képét - aki nem énekel, nem sportol és a nőkhöz hasonlóan nincs lelke -, hogy segítségével mindenki felismerje és legyőzze magában a zsidót. Amsel apja ezt a könyvet használta saját megrendszabályozásához: kórusban énekelt és sportegyletet alapított. "A madárijesztőt az ember saját képére és hasonlatosságára készíti" - áll a Brauksel-cég üdvözlőkártyáján. Ezzel Grass univerzalizálja az antiszemitizmust alátámasztani hivatott weiningeri pozíciót, mivel a madárijesztő minden olyan tulajdonsággal szembeszegül, ami elijesztendő, egyúttal transzcendentálja is, hiszen ha az embert Isten saját hasonlatosságára alkotta meg, akkor kell lennie egy ősi Isten-madárijesztőnek is. A földöntúli világ Brauksel madárijesztő-panoptikumában, egy bezárt bányában teljesedik ki, a Pokol itt nem más, mint az ember seggbe rúgott lelkiismerete. A nácizmus kitört minden tükröt, sugallja Grass-madárijesztő, Amselt nem véletlenül az SA-katonákat ábrázoló madárijesztői miatt gyilkolja meg a gyermekkori barát. Az egyszer barnába, másszor vörösbe öltöző Matern a világmegváltó ideológiák nélkül nem lenne senki, de lelkiismereti amnéziájában védtelenül adja magát oda a megváltást ígérő, jöttment mintáknak. Hű, mint a kutya, amíg gazdát nem vált. Grass Amselből sem csinál szentet: ő küldi Maternt az SA karjaiba, csak hogy ruhaanyagot gyűjthessen madárijesztőihez, békeidőben pedig ügyesen gazdagodik belőlük. Amsel csodába illő feltámasztásával Grass a művész erkölcsi és egzisztenciális dilemmáit veszi számba egy diktatúra idején: a politizálóét (Amsel) és az esztétizálóét (Haseloff), aki a maga örömére alkot, és hagyja feje felett elszáguldani a történelmet. (A bádogdob-ban ilyen volt Bebra.)

Grass az egyes részek elbeszélőin keresztül a kor kínálta szerepeket és az emlékezet eltérő minőségeit teszi kitapinthatóvá. Brauksel, a gyermek- és diákévek írója, a vállalkozás spiritusz rektora az egyedüli, aki reflektív kapcsolatban van a múlttal, és az időközben szerzett tapasztalatait is rögzíteni meri. ´ az áldozat: a regény vége felé derül ki, hogy azonos Amsellal. A középső részben Liebenau, a náci évek mindent látó Tanúja úgy ír, mintha minden ma történne, nehogy konfrontálódnia kelljen az eseményekkel. A harmadik rész krónikása maga a Tettes: Matern elhárítja, megtagadja múltját, bűnöket csak mások követtek el, amiért még büntetni is hajlandó.

A madárijesztő Auschwitzot követően is csődöt mond, a szorgalmas emlékezetgyúró ötvenes-hatvanas évek ipari termékévé válik, kiadják hordozható változatát ("múltvallató csodaszemüveg"), a szembesítés rituáléja és a kimosakodás megvehető. Aki a (lelki) békét az NDK-ban éli meg, az újabb agymosás idejére haladékot kap. Matern nem véletlenül választja Kelet-Németországot.

Kutyabaj

Grass a diktatúra bemutatásában a nácizmuselméletek egyikére sem támaszkodik: Danzig elővárosaiban nem esik szó a gazdasági válságról, Versailles-ról stb. Konkrét helyzetek vannak, amikor valaki szájából valamiért elhangzik: "Iccig!", és a gyűlölet utat tör. A hitlerájt Grass egy német juhászkutyafamília történetével kapcsolatban emeli be az elbeszélésbe. Harras kölykét, Prinzet Hitlernek ajándékozza a helyi NSDAP-sejt, az emberek csak híressé vált földijük miatt lépnek be a pártba és mennek el a Führerhez audienciára, ahol beérik azzal is, ha Hitler kedvenc kutyáját szemügyre vehetik. A kutya karrierjében a feltörekvő alsó középosztálybelit látni, aki a szolgálattal kapott öntudatáért kutyahűségével fizet.

Grass-rajongók a Kutyaévekben is megtalálják mindazt, amiért A bádogdobot szerették. Az angolnák ugyan most nem a pecabotot helyettesítő lófejből bújnak elő, csupán marhák tőgyére tapadva oltják szomjukat. Grass mesteri elbeszélő, és nagyon jó olvasni, amikor Tulla életét ecseteli a kutyaólban, meg Prinz kutya szökését Hitlertől, röviddel a teljes kapituláció előtt, vagy amikor Matern apja a lisztférgek beszélgetéséből jósol a nyugatnémet elitnek. A grassi fantasztikum magyar nyelven is tisztán szólal meg (Schein Gábor és Magyar István alapos munkája), nem érezni a fordítói koprodukció szülte egyenetlenséget. Még a speciálisan német szabályokkal játszott labdajátékokról szóló bekezdések (stuklabda, zsinórlabda) és a balettelméleti címszavakhoz kötődő magyarázatok is ülnek. Viszont nagyon hiányzik a fordítás végéről a kommentár (talán 20 oldal plusz a 833-hoz), ami a Luchterhand gyűjteményes kiadása alapfelszereltségéhez tartozik. E nélkül viszont nemcsak egyes germán istenekkel, porosz hadvezérekkel maradunk hoppon, hanem gyakran lehetetlen követni Grass áradó történetének gazdag szimbólumrendszerét.

Bogár Zsolt

Európa, 2001; 837 oldal, 2600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.