KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Körülvesznek a szellemek”

Zoltán Gábor író

Könyv

Rendhagyó fogalom-e az ikerregény? Milyen hangon szólal meg egy történelmi korszak, ha gyökerestül kitépnek belőle mindent, ami emberi? Képes-e az irodalom igazságot szolgáltatni az áldozatoknak? A szerzővel új regénye, az Ólomszív kapcsán beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Hangsúlyozza, hogy új műve nem a 2016-ban megjelent Orgia folytatása, akkor sem, ha ugyanott és ugyanakkor játszódik, és ha a szereplők többsége mindkettőben megjelenik. Már az Orgia írása közben rájött, hogy van az anyagban egy második regény?

Zoltán Gábor: Igazából már korábban elkezdtem magamban építgetni azt a történetet, amelyből az Ólomszív kerekedett, csak igen nehezen boldogultam vele. Majd elkezdett formálódni az Orgia, azon kezdtem dolgozni. Ám aztán vissza kellett térnem az első témához, annyira foglalkoztatott a festőnő és kisfia sorsa, akiket én Klárának és Tamásnak neveztem el.

MN: Mélységesen megrázó a tragédiájuk, ahogy mindenkié a városmajori átokcsarnokban. De nekik többször is lett volna lehetőségük elmenekülni. Aztán a háború után Klára húga találkozik az Orgia egyik főszereplőjével, és szinte az Ólomszív végszavává válnak az Orgia utolsó oldalai.

ZG: Ez azért is van így, mert legbelül – és ez sokáig titok volt – kicsit mindkét regényt a meggyilkolt kisfiú emlékének ajánlott áldozatnak szántam. Igaz, nem Tamás a főszereplő, de részben azért, mert az édesanyja angyalian jó ember, és egészen abszurd módon karácsonyeste gyilkolják meg őket, az ő sorsa ragadott szíven leginkább. Klára festő és díszlettervező volt, elkeserített, hogy amikor kutattam a művei után, csak néhány skiccet találtam: ebben az esetben a nyilasoknak nemcsak az embert, a művész műveit is sikerült kitörölniük. Igaz, mint az ilyesmi gyakran megesik, közben rá is bukkantam valamire váratlanul. Kiderült, hogy egy díszlet- és jelmeztervező barátom, régi ismerősöm a festőnő távoli rokona, és kaptam tőle anyagokat. A család egy ága Ausztráliában él, ők annak köszönhetik a létüket, hogy Klára annak idején bújtatta a családból, akit csak tudott, az ő felmenőiket. Önmagát és a kisfiát mégsem sikerült megmentenie.

MN: Köztudott, hogy az Orgia megírásához négy évig kutatott történelmi dokumentumok között. Az Ólomszív is hasonló módszerrel készült?

ZG: Most nem kellett levéltárba mennem, fel tudtam használni a korábbi jegyzeteimet, ugyanis annak idején rengeteget készítettem. Ezeket egyébként is rendszeresen előveszem és rendezgetem, ráadásul egyre több anyagot lehet találni az interneten. Újra meg újra elgondolkodtam az összefüggéseken. Így képzett meg bennem, ami korábban nem – hogy ki lehetett az, aki feladta Klárát és Tamást.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.