KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Körülvesznek a szellemek”

Zoltán Gábor író

Könyv

Rendhagyó fogalom-e az ikerregény? Milyen hangon szólal meg egy történelmi korszak, ha gyökerestül kitépnek belőle mindent, ami emberi? Képes-e az irodalom igazságot szolgáltatni az áldozatoknak? A szerzővel új regénye, az Ólomszív kapcsán beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Hangsúlyozza, hogy új műve nem a 2016-ban megjelent Orgia folytatása, akkor sem, ha ugyanott és ugyanakkor játszódik, és ha a szereplők többsége mindkettőben megjelenik. Már az Orgia írása közben rájött, hogy van az anyagban egy második regény?

Zoltán Gábor: Igazából már korábban elkezdtem magamban építgetni azt a történetet, amelyből az Ólomszív kerekedett, csak igen nehezen boldogultam vele. Majd elkezdett formálódni az Orgia, azon kezdtem dolgozni. Ám aztán vissza kellett térnem az első témához, annyira foglalkoztatott a festőnő és kisfia sorsa, akiket én Klárának és Tamásnak neveztem el.

MN: Mélységesen megrázó a tragédiájuk, ahogy mindenkié a városmajori átokcsarnokban. De nekik többször is lett volna lehetőségük elmenekülni. Aztán a háború után Klára húga találkozik az Orgia egyik főszereplőjével, és szinte az Ólomszív végszavává válnak az Orgia utolsó oldalai.

ZG: Ez azért is van így, mert legbelül – és ez sokáig titok volt – kicsit mindkét regényt a meggyilkolt kisfiú emlékének ajánlott áldozatnak szántam. Igaz, nem Tamás a főszereplő, de részben azért, mert az édesanyja angyalian jó ember, és egészen abszurd módon karácsonyeste gyilkolják meg őket, az ő sorsa ragadott szíven leginkább. Klára festő és díszlettervező volt, elkeserített, hogy amikor kutattam a művei után, csak néhány skiccet találtam: ebben az esetben a nyilasoknak nemcsak az embert, a művész műveit is sikerült kitörölniük. Igaz, mint az ilyesmi gyakran megesik, közben rá is bukkantam valamire váratlanul. Kiderült, hogy egy díszlet- és jelmeztervező barátom, régi ismerősöm a festőnő távoli rokona, és kaptam tőle anyagokat. A család egy ága Ausztráliában él, ők annak köszönhetik a létüket, hogy Klára annak idején bújtatta a családból, akit csak tudott, az ő felmenőiket. Önmagát és a kisfiát mégsem sikerült megmentenie.

MN: Köztudott, hogy az Orgia megírásához négy évig kutatott történelmi dokumentumok között. Az Ólomszív is hasonló módszerrel készült?

ZG: Most nem kellett levéltárba mennem, fel tudtam használni a korábbi jegyzeteimet, ugyanis annak idején rengeteget készítettem. Ezeket egyébként is rendszeresen előveszem és rendezgetem, ráadásul egyre több anyagot lehet találni az interneten. Újra meg újra elgondolkodtam az összefüggéseken. Így képzett meg bennem, ami korábban nem – hogy ki lehetett az, aki feladta Klárát és Tamást.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.