Krimikiadás: Hullák a könyvespolcon

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2003/24. (06. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

ABlackwood´s Edinburgh Magazine 1890. decemberi száma nem túl derűlátó képet festett egy alig néhány évtizedes műfaj, a krimi jövőjéről: "Tekintve, hogy ténylegesen milyen nehéz friss ötleteket kiagyalni, bizonyosra vehető, hogy ennek az egész szenzációs dolognak hamarosan vége szakad." Azóta eltelt 113 év, megszületett Agatha Christie és Raymond Chandler életműve, a nemzetközi könyvpiac jelenlegi mutatói pedig egyértelműen bizonyítják: a krimi (a bűnregény) él és virágzik.

ABlackwood´s Edinburgh Magazine 1890. decemberi száma nem túl derűlátó képet festett egy alig néhány évtizedes műfaj, a krimi jövőjéről: "Tekintve, hogy ténylegesen milyen nehéz friss ötleteket kiagyalni, bizonyosra vehető, hogy ennek az egész szenzációs dolognak hamarosan vége szakad." Azóta eltelt 113 év, megszületett Agatha Christie és Raymond Chandler életműve, a nemzetközi könyvpiac jelenlegi mutatói pedig egyértelműen bizonyítják: a krimi (a bűnregény) él és virágzik.

Hazai bűnök

Az, hogy a fent idézett pesszimista jóslat nem következett be, az első magyar detektívtörténet-írónak tartott Orczy Emmának is köszönhető, aki műveit a műfaj anyanyelvén, angolul írta, és Angliában jelentette meg. Neve nem ismeretlen a kalandregényhívek lelkes tábora előtt sem, Pimpernel-sorozatával még életében világhírre tett szert. Miközben a bárónő krimijei hódító útjukat járták, megérkeztek Magyarországra Sir Arthur Conan Doyle, Chesterton, Wells, Leblanc történetei. Hamarosan itthon is hatalmas rajongótáborra tettek szert, köszönhetően kiváló irodalmáraink, Babits, Karinthy, Tóth Árpád, Schöpflin Aladár ragyogó fordításainak. A két világháború között tovább folytatódott a krimi hazai diadalútja. Olcsó és tömeges kiadásban kerültek az utcára az Athenaeum, valamint a Palladis pengős, illetve félpengős detektívsztorijai, és hasonló népszerűségnek örvendtek a Légrády Kiadó által boltokba kerülő, zsebkönyv formátumú Pesti Hírlap-könyvek is, 20-30 filléres áron. Ennél is olcsóbban lehetett hozzájutni a Tarka Regénytár és a Világvárosi Regények füzeteihez. Alig egy-két éves késéssel már Budapest utcáin is falták az emberek Christie, Ellery Queen, Edgar Wallace regényeit. (Wallace néhány műve egyébként Dick Manó kiadásában, a kor ünnepelt írónőjének, Kosáryné Réz Lolának tolmácsolásában jutott el az olvasókhoz.) Az 1950-es években - a szocialista tömb többi országához hasonlóan - nem jelentek meg detektívtörténetek Magyarországon, a műfaj másfél évtizedre eltűnt a könyvkiadás palettájáról. Az 1960-as évek közepére aztán megélénkült a bűnügyi történetek fordításirodalma, a krimi pedig két, ma már kultikusnak mondható sorozat elindulásának köszönhetően korábban soha nem látott népszerűségre tett szert.

Fekete Albatrosz

Az Európa Fekete Zsebkönyvek sorozata 1968-ban indult. Lemtől a Solaris, Christie-től a Tíz kicsi néger, Finktől az Idegenlégió adta a felütést. 1990-ben az utolsó Albatrosz, a 146. kötet már a modern idők új szerzőjét mutatta be (Evelyn Marsh: A fény kialszik). "Akkoriban a krimifordítás jutalomjáték volt - meséli Gy. Horváth László, az Európa Könyvkiadó angol nyelvi főszerkesztője. - Göncz, Réz Ádám, Rakovszky Zsuzsa, Rónay György vagy Bartos Tibor két-három, komolyabb szépirodalmi, bölcseleti vagy történelmi tárgyú kötet után álltak neki egy kriminek. Persze hogy lubickoltak a munkában. Vas Istvánról kevesen tudják, hogy falta a krimiket. Legalább száz-százötvenet lektorált. Hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogy megmondja, miből lehet siker."

A Magvető Albatrosz sorozata a Fekete Zsebkönyvekkel egy időben kezdődött. A két kiadó ügyelt arra, hogy a krimiirodalomnak tényleg a java jelenjen meg. "A rendszerváltás után még a ládafiából is kerültek elő Agatha Christie-k, de látni, a 30-40 legjobbat már korábban eljuttattuk az olvasókhoz." Az Európa és a Magvető között nem volt vita a szerzőkön: Hammett, Gardner, MacDonald is felesben ment. Bezúr Györgyi, a Magvető műszaki igazgatója úgy emlékszik, hogy átlagosan évi 10-12 címmel jelentkeztek, persze nem csak krimikkel. "Az év elején mindig meglöktük az Albatroszt, és így lett pénz a könyvheti kiadványainkra, a Körképre, a Szép versekre. De hát akkor még egy ív 60 fillérbe került, és nem csak a detektívregények mentek nagy példányszámban. Azonban volt egy limit (90 ezer példány), amit az istennek sem engedtek túllépni: nehogy feltűnő legyen, hogy a preferált szépirodalmat, szovjet szerzők műveit kevesen olvassák a ponyvákhoz képest." Gy. Horváth László szerint a 80-as években már 120-130 ezer példány is kijöhetett. "Való igaz, a könyvek kolofonjában kódoltan megjelent a megjelenés éve és hogy az eladhatatlan készleteket mikor kell bezúzni. Az utóbbira a krimik esetében nem kellett sort keríteni." Az Albatrosz és a Fekete Zsebkönyvek között találhatunk ismeretlen kelet-európai szerzőket is (Hadrbolcová, Kryszton), de a sorozat sikere vitte magával az összes kötetet.

A kiadók, kereskedők, egyszerű olvasók ma egyöntetűen visszasírják a 70-es, 80-as évek színvonalas, minőségi krimikiadását. Tótisz András, aki tizenhét krimi után idén tavasszal jelentkezett A másik világ legendája című szépirodalmi igényű novellagyűjteményével, a 80-as években a Magvetőnél dolgozott, a ma már több generáció számára kultikus jelentőségű Rakéta Regényújságot szerkesztette. Az akkori politikai döntéshozók és a krimiirodalom viszonyának ellentmondásosságáról a következőképpen vélekedik: "Egyszerre gyűlölték és imádták a műfajt. Aczél György és Kardos György (a Magvető akkori igazgatója) rendszeresen falták a jobbnál jobb krimik kéziratait." A szerkesztők szabad kezet kaptak a válogatáshoz, a megjelenésben csak minőségi szempontok döntöttek, ideológiai alapon nem zárkóztak el egyetlen külföldi klasszikus elől sem. (A ritka kivételek közé tartozott John Le Carré egyik története, mely csak több- éves próbálkozás után jutott át a rostán, s jelent meg végül a Rakétában.) A hivatalos álláspont ugyanakkor nem tekintette egyenrangúnak a krimit az ún. "magas" irodalommal: krimiszerzőt nem jutalmaztak munkásságáért hivatalos díjakkal, s a honoráriumtáblázat alapján mindenképpen kevesebb jövedelemben részesült szépíró társánál, hiába fogytak művei tízszer-hússzor annyi példányban.

A rendszerváltás után a kiadói vélemények szerint ugyanaz történt a krimiirodalommal, mint az erotikus kiadványokkal. Először önkritika nélkül piacra került minden, a dömpingre és a rendkívül ingadozó színvonalra logikus válaszreakció volt a csömör és az elfordulás. A könyvkiadás általános válságának elmúlásával aztán a krimikiadásban is letisztultak a viszonyok, és kialakult egy hellyel-közzel új olvasóréteg.

Hibridek

A 90-es években a korábban tiszta műfaji határok elmosódtak, majd teljesen megszűntek. Új irányzatok és az eredeti műfajra már jóformán nyomokban sem emlékeztető hibridek lepték el a piacot. A történetek szellemi kirakójáték-jellege elveszett, a hagyományos krimik írott szabályait a kiadott igénytelen művek rendszerint semmibe vették. (Emlékeztetőül csak néhány ezek közül: tévesen gyanúsított ártatlan mellékszereplő, hermetikusan zárt tetthely, a valódi bűnös személyének kitalálhatósága, mindenekelőtt pedig egy olyan zseniális, pszichológiai módszerekkel/ököllel/mindkettővel dolgozó detektív, mint Scherlock Holmes, Hercule Poirot, Miss Marple, Philipe Marlowe, Maigret vagy Perry Mason.) A krimi tradicionális normarendszerét felrúgó műveket tematikai anarchia jellemezte, a cselekmény akciófilmes irányba ment el, a logikai rejtvények helyét átvette az öncélú durvaság silány ábrázolása. Üzletileg ugyanakkor biztos és gyors sikerre számíthattak. Még akkor is, ha a kiskereskedők elmondása szerint a túlkínálat és a készletek gyors mozgása miatt egy-egy kortárs krimi szó szerint csak napokig volt eladható.

A 90-es évek a krimi klasszikusainak megítélésére is hatással volt. A fiatal, 14 és 35 közötti vásárlóréteg gyakorlatilag közömbös maradt a klasszikus szerzők iránt, csak a fenti kategóriába tartozó krimiket vásárolta. A hagyományos "nagyok" regényeit tulajdonképpen azok vették, akik tíz-húsz évvel korábban már olvasták a szerzők az Albatrosz vagy a Fekete Zsebkönyvek sorozatban megjelent műveit. ´ket célozták meg 1990 körül a kisebb-nagyobb kiadók. Általános piaci magatartásnak számított lejárt vagy vitatható jogdíjú ötven-hatvan éves műveket tömegesen megjelentetni, korábban még nem közölt, a klasszikus szerző gyengébb pillanataiban született darabokat hetek alatt összedobott fordításban kiadni. Ezt a közeget a 80-as évek szerkesztői műhelyeivel összehasonlítani sem érdemes. Különösen a fordítások kritikán aluliak. "A kiadó ismer valakit - meséli Tótisz András -, akinek a szomszédjának a lánya másodéves nyelvszakos egyetemista, és épp belefér az idejébe, vagy ajánlanak valakit, akinek az unokatestvérének a nagymamája tud angolul, és jól jönne neki egy kis nyugdíj-kiegészítés. A kész fordítás nyelvi ellenőrzése pedig úgy, ahogy van, megszűnt."

A klasszikusok utáni hajszának köszönhetően ugyanaz a regény egy időben különböző címen, más kiadótól két-három különböző fordításban is napvilágot látott, s az olvasó csak otthon szembesült a ténnyel, hogy például Agatha Christie Bűbájos gyilkosokja nem azért hasonlít kísértetiesen a napokkal korábban olvasott Fogadó a Sárga Lóhoz című regényre, mert a krimi királynője eredeti ötlet híján önmagát másolta volna.

Újabb bűnök

Az egyetlen pozitívum, hogy a klasszikusok életművében fellelhető lyukak lassan eltünedeztek. Nem leplezhető szépséghiba, hogy a munka a sok kiadó közreműködésével meglehetősen elaprózódott. "Többen is megpróbálták megismételni az Albatrosz sikerét. Jelent meg például jó néhány krimi Klasszikus detektívregények cím alatt a Magyar Könyvklub és a Saxum összefogásában A krimi klasszikusai néven futott egy sorozat, a Kolonel Kiadó pedig zsebkönyv formátumban indította el a Mesterdetektív kiskönyvtárát. Ezekben tényleg a legnagyobbak művei szerepeltek: Agatha Christie, Earl Stanley Gardner, Simenon, Biggers, Conan Doyle. Nem voltak túlságosan hosszú életűek, tudomásom szerint a tizedik kötetet sem érték meg. Emellett próbálkozott klasszikusokkal a LAP-ICS és a Garabonciás is" - referált a témából lapunknak egy antikvárius. Pozitív példaként érdemes megemlékezni az Európa Könyvkiadó Magyar Könyvklubbal közös és a Hunga-Libri önállóan futott Agatha Christie-sorozatáról. Utóbbi a szerzőnő írói álnéven írott történeteiből is válogatott. A Hunga 5-6 Simenon mellett piacra vitt még egy nagy Scherlock Holmes-sorozatot is, újabb, már nem Doyle által írt darabokkal kiegészítve. Ugyancsak a pipázó detektív kalandjaira fogékony olvasókat célozta meg a Szukits Kiadó vállalkozása, amely néhány vaskos kötetben Conan Doyle összes Sherlock Holmes-történetét hozzáférhetővé tette. Hasonló köntösben tervezik megjelentetni Raymond Chandler valamennyi Philipe Marlowe-regényét. Mint a kiadó munkatársa elmondta, esetükben valóban egy-egy szerző neves főhősének összes történetéről van szó: a gyűjteményekben szerepelnek olyan darabok, melyek korábban nem jelentek még meg magyarul, néhány korábban már hazánkban is népszerű mű esetében pedig a bonyolult jogi helyzet vagy a megkopott minőség miatt kellett új fordítást készíteni.

Külön fejezetet érdemelnek a közelmúltból az IPC-könyvek, melyek a modernebb irányzatok sikerszerői közül (Robin Cook, Jeffrey Archer) válogattak, de a maguk területén vitathatatlanul klasszikusnak számítanak. Titkuk, hogy kiállításukban kísértetiesen emlékeztetnek a tíz évvel korábbi IPM-könyvtár darabjaira.

Sikertelen gyilkosok

Napjaink krimikiadásával kapcsolatban az egyik nagy irodalmi ügynökség, a Lex Copyright Iroda munkatársa elmondta: a kiadói érdeklődés a modern krimik iránt az utóbbi években jól érzékelhetően megnőtt. A nemzetközi piacon a műfaj reneszánszát éli, számos olyan szerző tűnt fel, aki a régi alapokat tiszteletben tartva, de a változó igényeknek megfelelve a műfaj megújítására törekszik, s már most a kritikusok és az olvasók elismerésével büszkélkedhet. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a hazai kiadók a minőség mellett a mennyiségi optimumra is figyeljenek, mert ahhoz, hogy a vásárlóban egy új név vagy sorozat létezése rögzüljön, 6-8 hetente találkoznia kell vele a boltokban, plakátokon, hirdetéseken.

Ezt a vélekedést a Magvető és az Európa se tudta megerősíteni: szerintük a közönség érdeklődése éppenséggel megcsappant, és a krimiknek sincs már meg az a stratégiai szerepe. "A 80-as években még segítséget nyújtott a kortárs szépirodalom kiadásában, ma már egy kiadó összes szerzőjének hosszú távon önállóan kell megállnia a helyét. Az olvasók sem műfajonként orientálódnak. Egyszerűen jó irodalmat akarnak" - véli Morcsányi Géza. A Magvető az Albatroszt pár éve megpróbálta feltámasztani, de az új design és/vagy a három kötet, amivel a sorozatot útjára indították, elég csúnyán megbukott. A Magvető nem tervezi újabb krimik kiadását, ami azért nem kizáró ok, hiszen Tar Sándor Szürke galamb című kötete alcíme szerint bűnregény.

Az Európa próbálkozásai is felemásra sikerednek: a küföldön hihetetlenül népszerű Patricia Cornwell, az orvosi krimi mestere, Tess Gerritsen és a politikai krimi kiválósága, John Le Carré kötetei nem igazán fogynak. Valamivel sikeresebb bemutatkozást tudhat magáénak a fandorinizmus szülőatyjának, Borisz Akunyinnak a Narancsban is méltatott Azazel című történelmi krimije. A könyvhétre jön a folytatás, a Török csel. A Magyar Könyvklubnak ugyanaz a baja, mint a többi kiadónak: új krimiszerzőknek nehéz betörni a piacra. Egyedül Mary Higgins Clark futott be, aki Christie-hez fogható példányszámban jelenik meg, hasonló zsánerű darabokat is írt.

Női pennák

A legújabb krimisorozat néhány héttel ezelőtt jelent meg, rögtön három kötettel. A "vörös-fekete könyvek"-ről a Réz és Társa Kiadó képviseletében Vándor Ágnes adott tájékoztatást. "Elsősorban a női krimik közül válogatunk. Törekszünk arra, hogy ne csak a szerző, de lehetőleg maga a főszereplő, a nyomozó is nő legyen. Ugyanezt a színvonalat szeretnénk képviselni, mint az Albatrosz vagy a Fekete Zsebkönyvek sorozat. Jó lenne elérni, hogy a szakma és a közönség újra megfelelően kezelje a műfajt. Ezért esett indításként a választás a ma már klasszikusnak számító Patricia Highsmith (Huhog a bagoly, A tehetséges Mr. Ripley) Vágyak pórázán címet viselő, magyarul először megjelenő regényére, a modern krimi egyik nagy felfedezettjének, Ann-Sophie Hensher svéd írónőnek Meleg vér című kötetére és a Franciaországban ünnepelt Stephanie Benson Áldozatok a könyvtárban című történetére. További kiszemeltjeink: Patricia Cornwell, Ruth Rendell, Dorn Thea, Minette Walters és Patricia Moyes, esetükben a szerzői jogok ellenőrzése folyamatban van." Highsmith-művekkel az idei könyvfesztiválon a Geopen Kiadó is jelentkezett. Noha egyre több, korábban ismeretlen krimiszerző neve tűnik fel a könyvesboltokban, a krimiírásnak Magyarországon nincs külön díja, az olvasóknak internetes honlapja, szervezett baráti köre. A kritikai rovatokban pedig a legritkábban esik szó egy-egy új detektívregényről. Aki jó krimiket akar olvasni, még mindig nem árt németül (Diogenes, Unionsverlag) vagy angolul (ics books) tudnia.

Bogár Zsolt

Glózik Gábor

Agatha

Christie hihetetlen csillag idehaza és külföldön. Nagy rajongója volt Churchill, aki állítólag egyszer azt mondta róla: "Lucrezia Borgia óta nem született nő, aki ennyi mérget kevert és ennyit nyert volna gyilkosságokon." Máig idézik azt az esetet, amikor Uruguayban a 70-es években a gerillák által elrabolt brit diplomata Poirot- és Miss Marple-történeteket olvasgatott fogsága alatt, és már-már baráti beszélgetésekbe keveredett a szintén keményvonalas Christie-rajongó gépfegyveres őrökkel. A hazai könyvesek szerint az írónőnek elsősorban a női olvasótábora jelentős, mégpedig a tizenévestől kezdve a nagymama korúig. De mindenki, aki olvas, legalább egyszer kezébe vett egy Agatha Christie-kötetet. A rendszerváltás után az egyik, 30-as években megjelent regényének újrakiadása kapcsán esett meg az a krimibe illő jelenet, hogy két könyvkiadó szó szerint összeverekedett azon, kinek jutott előbb eszébe a mű ismételt közlése. Az örökösök a közelmúltban megüzenték a kiadóknak, hogy az ezredfordulót követően az írónő regényei csak igényes köntösben jelenhetnek meg a könyvesboltokban, nem kerülhetnek többé az olcsó ponyvák közé. Legutóbb az Európa Könyvkiadónak kellett egyezkednie a jogtulajdonosokkal, hogy a legsikeresebb Christie-mű, a Tíz kicsi néger (amely az USA-ban a kezdetektől, Nagy- Britanniában pedig egy ideje a könyvben szereplő mondóka nyomán And then there were none címen fut) eredeti magyar címén megjelenhessen. A kiadó véleményét mi is osztjuk: a négernek nincs negatív konnotációja a magyarban.

Az olvasó

Az úr az antikváriumból harminc éve vásárol krimiket, kizárólag klasszikusokat. A modernekről alkotott rendkívül tömör nézete még a Magyar Narancs hasábjain sem tűrné a nyomdafestéket. (Az egyetlen mű, melyet kiemelt az utóbbi évek újdonságai közül, Jonathan Lethem Árva Brooklyn című, a hagyományokat az új elvárásokkal valóban ötletesen vegyítő regénye.) Számára is az Albatrosz az etalon. "Harminc év alatt több alkalommal is feltöltöttem, majd elajándékoztam a teljes sorozatot. Tudja, ha valaki nyaralni megy, esetleg kórházba kerül, nincs kikapcsolóbb olvasmány az Albatrosz krimiknél. A magam részéről eleve csak olyan krimit vagyok hajlandó megvenni, amely nívós sorozatban jelent meg, és rongyosra van olvasva." Az úr többször tett kísérletet, hogy a klasszikus krimik rajongóiból valamilyen baráti kört alapítson. A legeredményesebbnek ezek közül az egyik nagy internetes portál fórumán összejött társaságot tartja, akikkel a mai napig időről időre összejárnak, és könyveket, valamint a Rakéta Regényújságok példányait csereberélgetik. Személyes kedvencére, John Dickson Carr-ra is annak idején a Rakétában talált rá. A lap jelentőségét korszakosnak tartja, titkát a remek érzékkel végzett válogatáson kívül abban látja, hogy a füzetszerű, magazinjellegű kiadás a detektívirodalom születésének korát, a XIX. századi Anglia és USA hangulatát idézte. Amikor arra kérjük, nevezze meg a legnagyobb valaha élt krimiszerzőt, habozás nélkül Agatha Christie-t említi.

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2003/24. (06. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...