„Nem tudok pisilni, ha más is ott van.” Ezzel a figyelemre méltó stilisztikai kudarccal indul a könyv, ahelyett, hogy a későbbiekben is gyakran használt, az elbeszélői hanghoz és a beszélt nyelvhez sokkal természetesebben illeszkedő „hugyozni” kifejezéssel – és egy hatásos nyitómondattal – kezdődne. A szóválasztással később is folyik némi szerencsétlenkedés, de a nem hivatásos szerző – Laboda civilben színházi rendező és dramaturg – első könyve sokkal több meglepetést tartogat, mint hogy ilyesmiken fennakadjunk.
Az sem lenne rossz program, amit a regény eleje hirdet: egy 17 éves fiú küszködése az iskolával, a szüleivel, a szerelemmel, és persze leginkább saját magával. Igen, minden valamirevaló kamaszregény erről szól, de a mi antihősünk, Máté eredeti figura, aki egyszerre filozofikus és keresetlen (a maszturbálós futamok például nagyon jók), miközben a körülötte forgó figurák és helyszínek is valósnak tűnnek. De a történet a harmadánál irányt és ritmust vált, és lendületes, néha már követhetetlen iramban hagyja maga mögött a lassan vánszorgó hétköznapokat, amikor a hosszú és elszánt abszintozás végén Máté az addig nem ismert nagybátyja üres lakásában ébred. Erről a Simon nevű, esendő és bölcs figuráról először csak azt nem tudjuk, hogy mennyire őrült, aztán elbizonytalanodunk, létezik-e valójában. Végül azon kell gondolkoznunk, hogy egyáltalán hihetünk-e az elbeszélőnek, hogy Máté bolondult-e meg, vagy a világ körülötte. Erre a kérdésre azonban csak tőle magától kaphatnánk választ. Jó kis csapda.
Tilos az Á Könyvek, 2015, 174 oldal, 2490 Ft
