Könyv

Laboda Kornél: mátéPONTindul

  • - urfi -
  • 2015. november 1.

Könyv

„Nem tudok pisilni, ha más is ott van.” Ezzel a figyelemre méltó stilisztikai kudarccal indul a könyv, ahelyett, hogy a későbbiekben is gyakran használt, az elbeszélői hanghoz és a beszélt nyelvhez sokkal természetesebben illeszkedő „hugyozni” kifejezéssel – és egy hatásos nyitómondattal – kezdődne. A szóválasztással később is folyik némi szerencsétlenkedés, de a nem hivatásos szerző – Laboda civilben színházi rendező és dramaturg – első könyve sokkal több meglepetést tartogat, mint hogy ilyesmiken fennakadjunk.

Az sem lenne rossz program, amit a regény eleje hirdet: egy 17 éves fiú küszködése az iskolával, a szüleivel, a szerelemmel, és persze leginkább saját magával. Igen, minden valamirevaló kamaszregény erről szól, de a mi antihősünk, Máté eredeti figura, aki egyszerre filozofikus és keresetlen (a maszturbálós futamok például nagyon jók), miközben a körülötte forgó figurák és helyszínek is valósnak tűnnek. De a történet a harmadánál irányt és ritmust vált, és lendületes, néha már követhetetlen iramban hagyja maga mögött a lassan vánszorgó hétköznapokat, amikor a hosszú és elszánt abszintozás végén Máté az addig nem ismert nagybátyja üres lakásában ébred. Erről a Simon nevű, esendő és bölcs figuráról először csak azt nem tudjuk, hogy mennyire őrült, aztán elbizonytalanodunk, létezik-e valójában. Végül azon kell gondolkoznunk, hogy egyáltalán hihetünk-e az elbeszélőnek, hogy Máté bolondult-e meg, vagy a világ körülötte. Erre a kérdésre azonban csak tőle magától kaphatnánk választ. Jó kis csapda.

Tilos az Á Könyvek, 2015, 174 oldal, 2490 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.