Sőt, Lénárd metaképregénye a nihil kulisszái mögött a végső nagy kérdéseket boncolgatja. Selejtes plüssállatra hasonlító főszereplője, aki egy emberformájú robot társaságában vándorol a Semmiben, végig azon töpreng, hogy a Rajzoló, vagyis a Teremtő mi célból veti bele abszurdnál abszurdabb szituációkba. Választ eleinte nem kap, majd amikor az a bizonyos "Laci" végül mégis szóba áll vele, semmivel nem lesz okosabb.
Adódna a konklúzió: nincs értelme semminek, ahogy Lénárd figurái, úgy mi is bele vagyunk vetve egy hasonlóan kegyetlen Teremtő kiszámíthatatlan, cél nélküli világába. Nagyot talán nem is tévednénk, de a Semmi azért a cinizmus és a nihil álcája mögé elrejt pár komolyabb zen bölcseletet is az illúziók természetéről, önmagunk megtapasztalásáról, vagy mondjuk arról, hogy a ránk kiszabott teher súlyát tulajdonképpen mi magunk határozzuk meg.
A Semmi nemcsak merész témaválasztása miatt különleges alkotás, de azért is, mert rajzolója egészen nyilvánvaló módon - nem tud rajzolni. Ez akár problematikus is lehetne, ha a kezdetleges, kétdimenziós rajzok csorbítanák a műélvezetet, de épp ellenkezőleg: nem elvesznek, hanem hozzátesznek a mindenségről való diskurzushoz.
Pesti Könyv, 2013, 132 oldal, 900 Ft
