A közvélekedés szerint a svédek szeretik a fehér falakat, a funkcionális dizájnt, és piedesztálra emelik a méltányosságot. Konszenzuskeresők, és fontos számukra, hogy e tulajdonságban mindenki más is osztozzon. Ám még mielőtt ennél is több sztereotípiát összehordanánk, egyszerűsítsük: Svédország a lagom országa. A lagom (ejtsd: lágom) körülbelül annyit tesz: nem túl kevés, nem túl sok, éppen elég. Aligha nevezhetnénk divatos hóbortnak az elégedettséghez, jólléthez segítő életmódot; a kifejezés egyesek szerint egyenesen viking eredetű, míg mások úgy tartják, a lag szóból ered, és a józan észen alapuló törvényre utal.
Linnea Dunne régóta Dublinban élő svédként lagom életet él: gyorsan olvasható, hosszan böngészhető, magazinszerűen tördelt, szép kötetében számos hasznosítható tanáccsal lát el. Svédebbé vagy kiegyensúlyozottabbá lehet válni már a puszta olvasástól is. Környezettudatosságról, a munka és a szabadidő egészséges balanszáról, tudatos fogyasztásról vagy az emberi kapcsolatok építéséről, mítoszrombolásról, a lagom korlátozásai miatti kritikákat magyarázó Jante-törvényről ír egyszerűen befogadhatóan, kissé sematikusan. Az ismeretterjesztő funkcióval is bíró könyv, túlmutatva az IKEA-n, kulturális jellegzetességről mesél, recepteket oszt meg, de számos svéd szóval is bővíti a szókincset, ennek következtében megtudjuk majd, mit jelent a fika, a loppis-trend vagy épp a semla és a glögg.
Bár az irányzat a nyugati értelemben vett középosztálybelieket célozza meg leginkább, vagyis az igazi polgári életet élők számára lett kitalálva a svéd sikerrecept, a kikapcsolódás és a hétköznapi idill lagom módra mindenki számára életszerű, nem csak az életmódhívőknek.
Fordította: Kiss Gábor. Kossuth Kiadó, 2017, 160 oldal, 3490 Ft
