Könyv

A cseh Szókratész

Fenomenológusból nem könnyen faragható Szókratész. A fenomenológus – dióhéjban – azt vizsgálja, hogy mindaz, amit érzékelünk, aminek van jelentése, létezik. Tehát a mobiltelefonok, a számok, a „szabadság” éppen úgy, mint a boszorkányok vagy a rokonaink valamilyen formában léteznek, de az elme számára (értsd: számunkra) mégiscsak az az elsődleges, hogy megjelennek – és mint ilyenek, jelenségek.

Mágikus futam az idővel

A világ legnagyobb könyvesboltja tényleg létezett, alapítója, Edward William Cole korát megelőző géniusz volt. Háromemeletes melbourne-i üzletének fényes árkádsorai között bronzszobrok, látványos galériák, teafülkék voltak, a nyitott polcos rendszerben pamlagoknak is jutott hely, amelyekre leülve a látogatók anélkül olvashattak, hogy vásárlásra kötelezték volna őket.

Hogyan tovább?

A második világháború végnapjainak egyikén 1945. április 28-án, egyetlen nap alatt játszódik ez a regény egy bajor városkában, Penzbergben. A hírek már a fegyverletételről és az amerikai csapatok megérkeztéről szólnak, de senki nem tud konkrétumokat. A biztos csak annyi, hogy a háborús évek széttépték az emberi kapcsolatokat, gyászt és jegyrendszert hoztak.

Hogyan ír egy alispán

Gyöngyösi István, Gömör vármegye egykori helyettes kormánymegbízottja – a maga idejében és legújabban talán megint: alispánja – a maga korában és azután még több mint száz évig rendkívül népszerű költő volt. A műveit először megjelentető Badics Ferenc szerint „másfél századon át szinte egyedül uralkodott a magyar Parnasszuson”.

Kedves emberek

„Cuffy Lambkin, az Öt Cél Baptista Gyülekezet diakónusa 1969-ben, egy felhős szeptemberi napon lett halálra ítélt ember. Azon a napon történt, hogy az öreg diakónus, akit a barátai csak Sportzakóként ismertek, kimasírozott a Brooklyn déli részén fekvő Causeway-telep központi terére, egy özönvíz előtti 38-as Coltot nyomott egy Deems Clemens nevű tizenkilenc éves drogdíler képébe, és meghúzta a ravaszt.” 

Nincs orruk

Egy regény úgy is lehet kiszámíthatatlan, ha minden szereplője valóságos személy. Az építésznő egyik, 17. századi történetszálában szakadatlanul festenek, írnak, építenek szent meg­győződéssel. A másik, 19. századi szálnak a köztársaság szabadságháborúja, az öldöklés a fő eseménye. 

„Sem apák, sem fiúk”

A cári Oroszország zsarnokállam volt, a „népek börtöne”. Mégis éltek ott szabadgondolkodók, igaz, sokukat letartóztatták vagy szibériai száműzetésbe vetették. Mások éle­tük nagy részét hazájuktól külföldön töltötték; miként Turgenyev, az orosz nyugatosok vezéralakja is, aki a világirodalom egyik fő művének tartott regényében, az Apák és fiúkban az orosz liberalizmus esélyeit latolgatta.