poeta.doc

Hogyan ír egy alispán

Könyv

Gyöngyösi István, Gömör vármegye egykori helyettes kormánymegbízottja – a maga idejében és legújabban talán megint: alispánja – a maga korában és azután még több mint száz évig rendkívül népszerű költő volt.

Gyöngyösi István: Márssal társalkodó murányi Vénus

(részlet)

 

Volt Illyésházinak Nagy Ferenc hadnagya,

Kire régen gerjedt Wesselén haragja,

Az több tisztek között híják ezt is, hagyja,

Kardot fog s ezeket haragosan mondja:

 

„Vagy halálnak fia, tedd le életedet,

Nem szenvedem tovább rossz emberségedet,

Ezentül elejtem nyakadtúl fejedet,

S Plutóhoz bocsátom ebédre lelkedet.”

 

Ilyen gőzös szaván feje szédeledék,

S szokatlan voltátúl gyomra ímeledék,

Purgatio sem kell, hasa folyamodék,

Hozzonak füstölőt, rút bűz ereszkedék.

 

Nehéz dolog az félsz, sokat cselekedtet,

Nyalkaságot, cifrát gyakran elfelejtet,

Tollas bokrétákot s forgókat lefejtet,

Mint hadnagy urammal, rossz rezet is ejtet.

Gyöngyösi István, Gömör vármegye egykori helyettes kormánymegbízottja – a maga idejében és legújabban talán megint: alispánja – a maga korában és azután még több mint száz évig rendkívül népszerű költő volt. A műveit modern tudományos kiadásban először megjelentető Badics Ferenc szerint „másfél századon át szinte egyedül uralkodott a magyar Parnasszuson”. Legolvasottabb műve, a Márssal társalkodó murányi Vénus egy olyan eseményről, Murány várának bevételéről szól, amely Berzsenyit, Aranyt és Petőfit is megihlette.

Pedig hiba volna valami nagyszabású, „egri csillagok”-szerű ostromra gondolni, már csak azért is, mert a jelenleg Szlovákia közepén elhelyezkedő Muránynak már a 17. század közepén sem volt az égvilágon semmi hadászati jelentősége. 1644 nevezetes augusztusában voltaképpen csak Wesselényi Ferenc, a későbbi nádor szerencsétlenkedett néhány emberével a vár tövében, miközben későbbi felesége, az amazontermészetű Széchy Mária odabent lefegyverezte az őrséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.