Könyv

Mágikus futam az idővel

Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza

Kritika

A világ legnagyobb könyvesboltja tényleg létezett, alapítója, Edward William Cole korát megelőző géniusz volt. Háromemeletes melbourne-i üzletének fényes árkádsorai között bronzszobrok, látványos galériák, teafülkék voltak, a nyitott polcos rendszerben pamlagoknak is jutott hely, amelyekre leülve a látogatók anélkül olvashattak, hogy vásárlásra kötelezték volna őket.

A boltban állítólag kétmillió kötet volt, de az épületben játékokat és édességeket is lehetett venni. Cole eredeti marketingeszközei tankönyvi példák lehetnek: az 1883-as megnyitón például a nagy érdeklődés miatt tokennel lehetett csak belépni, azt a látogatók levásárolhatták vagy eltehették szuvenírként; egy-egy ilyen darabhoz ma 100–150 ausztrál dollárért lehet hozzájutni az interneten.

Cole világnézete megelőzte a korát: az emberek nemtől, származástól, osztálytól független egyenlőségében hitt, na meg az oktatásban. Az önjelölt cenzorok maradjanak a fenekükön: a Cole-könyvesház emblémája tényleg a szivárvány volt, miként az ennek a nagyszerűen megírt és pompás kiállású könyvének borítóján szerepel. A világ legnagyobb könyvesháza más elemeiben is a hitelességre törekszik. Cole valóban apróhirdetésben ismerte meg misztikára és ezotériára nyitott feleségét, valóban öt gyermekük született, akik közül egy fiatalon meghalt, de még az is igaz, hogy a könyvesbolt épülete idővel tündérkerttel és ócenáriummal bővült. Arról viszont nem szóltak a történetírók, hogy Cole-t valóban megkörnyékezte volna egy fekete mágus, aki fausti alkut ajánlott elveszített kislányával, Rubyval kapcsolatban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.