Könyv

Mágikus futam az idővel

Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza

Kritika

A világ legnagyobb könyvesboltja tényleg létezett, alapítója, Edward William Cole korát megelőző géniusz volt. Háromemeletes melbourne-i üzletének fényes árkádsorai között bronzszobrok, látványos galériák, teafülkék voltak, a nyitott polcos rendszerben pamlagoknak is jutott hely, amelyekre leülve a látogatók anélkül olvashattak, hogy vásárlásra kötelezték volna őket.

A boltban állítólag kétmillió kötet volt, de az épületben játékokat és édességeket is lehetett venni. Cole eredeti marketingeszközei tankönyvi példák lehetnek: az 1883-as megnyitón például a nagy érdeklődés miatt tokennel lehetett csak belépni, azt a látogatók levásárolhatták vagy eltehették szuvenírként; egy-egy ilyen darabhoz ma 100–150 ausztrál dollárért lehet hozzájutni az interneten.

Cole világnézete megelőzte a korát: az emberek nemtől, származástól, osztálytól független egyenlőségében hitt, na meg az oktatásban. Az önjelölt cenzorok maradjanak a fenekükön: a Cole-könyvesház emblémája tényleg a szivárvány volt, miként az ennek a nagyszerűen megírt és pompás kiállású könyvének borítóján szerepel. A világ legnagyobb könyvesháza más elemeiben is a hitelességre törekszik. Cole valóban apróhirdetésben ismerte meg misztikára és ezotériára nyitott feleségét, valóban öt gyermekük született, akik közül egy fiatalon meghalt, de még az is igaz, hogy a könyvesbolt épülete idővel tündérkerttel és ócenáriummal bővült. Arról viszont nem szóltak a történetírók, hogy Cole-t valóban megkörnyékezte volna egy fekete mágus, aki fausti alkut ajánlott elveszített kislányával, Rubyval kapcsolatban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.