Könyv

Térkép a romokhoz

Magyarország a II. világháborúban

Kritika

A magyar történelem legvitatottabb korszaka a 2. világháborút közvetlenül megelőző és az az alatti időszak.

Mit tehettünk volna másképp, elkerülhette-e volna az ország a pusztítást, tudtuk volna mérsékelni a szörnyű emberveszteséget, a gazdasági károkat, volt-e kényszerpálya, törvényszerű volt-e a belesodródás (mi több, lelkes belépés!) a háborúba, pláne a németek oldalán, és csupán (vagy zömmel) a náci Németország felelőssége-e a magyar zsidóság többségének elpusztítása? Meg úgy általában: tehetett volna mást egy kis méretű, Trianonban megcsonkított, látszatra csak a revízióért élő ország az ébredező náci szuperhatalom árnyékában, pláne annak gazdasági és politikai klienseként? És persze az sem utolsó felvetés, hogy mennyiben voltak az ország tragédiájáért felelősek azok a politikusok, akik vezetni rendeltettek ezt az országot. Mindenekelőtt a korszak névadójaként is számon tartott Horthy Miklós kormányzó, no és egymást váltó miniszterelnökei (1932-től kezdve Gömbös, Darányi, Imrédy, Teleki, Bárdossy, Kállay, hogy a nyíltan kollaboráló Sztójayt már ne is említsük). Pont ezek azok a témák, amelyeket az utóbbi évtizedekben alaposan megkutattak a történelemtudomány művelői. A laikus nagyközönség jó részéhez persze nem jutottak el a frissebb eredmények.

A Napvilág Kiadó nagyszerű Kérdések és válaszok című sorozatának újabb darabja (Ignácz Károly és Paksa Rudolf szerkesztésében) pont ezeket a kérdéseket járja végig, és igazi élményt nyújt, meggyőző válaszokkal. Virtigli világháborús kiskátéról beszélünk, ahol a szerzőként is jeleskedő szerkesztők mellett felkért történészek (Bartha Ákos, Kázmér László, Kerepeszki Róbert, L. Balogh Béni, Pécsi Tibor, Stark Tamás, Szécsényi András és Turbucz Dávid) jegyzik az egyes szócikkeket. A terjedelem engedte keretek között megannyi, a laikus közvéleményt, de még a vitatkozó történészeket is megosztó kérdésre igyekeznek választ adni, nem kerülve régi tabutémákat, vállalva a sarkos, markáns megállapításokat is. Legyen bár szó a szorosan vett harci tevékenységekről, így a keleti fronton, a szovjetek ellen harcoló magyar egységek (pl. a Gyorshadtest, a 2. magyar hadsereg) idővel mind csekélyebb harcértékéről, ami kijelölte tragikus sorsukat is, legismertebben a Don-kanyarban. És persze a megszálló csapataink – az elmúlt években (Ungváry Krisztián könyve kapcsán) ismét előtérbe került – viselkedéséről a frontvonal mögött, ami minden volt, csak nem dicsőséges.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.