Könyv

Térkép a romokhoz

Magyarország a II. világháborúban

Kritika

A magyar történelem legvitatottabb korszaka a 2. világháborút közvetlenül megelőző és az az alatti időszak.

Mit tehettünk volna másképp, elkerülhette-e volna az ország a pusztítást, tudtuk volna mérsékelni a szörnyű emberveszteséget, a gazdasági károkat, volt-e kényszerpálya, törvényszerű volt-e a belesodródás (mi több, lelkes belépés!) a háborúba, pláne a németek oldalán, és csupán (vagy zömmel) a náci Németország felelőssége-e a magyar zsidóság többségének elpusztítása? Meg úgy általában: tehetett volna mást egy kis méretű, Trianonban megcsonkított, látszatra csak a revízióért élő ország az ébredező náci szuperhatalom árnyékában, pláne annak gazdasági és politikai klienseként? És persze az sem utolsó felvetés, hogy mennyiben voltak az ország tragédiájáért felelősek azok a politikusok, akik vezetni rendeltettek ezt az országot. Mindenekelőtt a korszak névadójaként is számon tartott Horthy Miklós kormányzó, no és egymást váltó miniszterelnökei (1932-től kezdve Gömbös, Darányi, Imrédy, Teleki, Bárdossy, Kállay, hogy a nyíltan kollaboráló Sztójayt már ne is említsük). Pont ezek azok a témák, amelyeket az utóbbi évtizedekben alaposan megkutattak a történelemtudomány művelői. A laikus nagyközönség jó részéhez persze nem jutottak el a frissebb eredmények.

A Napvilág Kiadó nagyszerű Kérdések és válaszok című sorozatának újabb darabja (Ignácz Károly és Paksa Rudolf szerkesztésében) pont ezeket a kérdéseket járja végig, és igazi élményt nyújt, meggyőző válaszokkal. Virtigli világháborús kiskátéról beszélünk, ahol a szerzőként is jeleskedő szerkesztők mellett felkért történészek (Bartha Ákos, Kázmér László, Kerepeszki Róbert, L. Balogh Béni, Pécsi Tibor, Stark Tamás, Szécsényi András és Turbucz Dávid) jegyzik az egyes szócikkeket. A terjedelem engedte keretek között megannyi, a laikus közvéleményt, de még a vitatkozó történészeket is megosztó kérdésre igyekeznek választ adni, nem kerülve régi tabutémákat, vállalva a sarkos, markáns megállapításokat is. Legyen bár szó a szorosan vett harci tevékenységekről, így a keleti fronton, a szovjetek ellen harcoló magyar egységek (pl. a Gyorshadtest, a 2. magyar hadsereg) idővel mind csekélyebb harcértékéről, ami kijelölte tragikus sorsukat is, legismertebben a Don-kanyarban. És persze a megszálló csapataink – az elmúlt években (Ungváry Krisztián könyve kapcsán) ismét előtérbe került – viselkedéséről a frontvonal mögött, ami minden volt, csak nem dicsőséges.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tüttő Kata vezeti az MSZP EP-listáját

  • Narancs.hu/MTI

A listavezető szerint amikor a párt azt mondja, hogy erősebb Európát akar, akkor „nem több Brüsszelre gondol”, hanem erősebb önkormányzatokra, helyi közösségekre.