Könyv

Térkép a romokhoz

Magyarország a II. világháborúban

Kritika

A magyar történelem legvitatottabb korszaka a 2. világháborút közvetlenül megelőző és az az alatti időszak.

Mit tehettünk volna másképp, elkerülhette-e volna az ország a pusztítást, tudtuk volna mérsékelni a szörnyű emberveszteséget, a gazdasági károkat, volt-e kényszerpálya, törvényszerű volt-e a belesodródás (mi több, lelkes belépés!) a háborúba, pláne a németek oldalán, és csupán (vagy zömmel) a náci Németország felelőssége-e a magyar zsidóság többségének elpusztítása? Meg úgy általában: tehetett volna mást egy kis méretű, Trianonban megcsonkított, látszatra csak a revízióért élő ország az ébredező náci szuperhatalom árnyékában, pláne annak gazdasági és politikai klienseként? És persze az sem utolsó felvetés, hogy mennyiben voltak az ország tragédiájáért felelősek azok a politikusok, akik vezetni rendeltettek ezt az országot. Mindenekelőtt a korszak névadójaként is számon tartott Horthy Miklós kormányzó, no és egymást váltó miniszterelnökei (1932-től kezdve Gömbös, Darányi, Imrédy, Teleki, Bárdossy, Kállay, hogy a nyíltan kollaboráló Sztójayt már ne is említsük). Pont ezek azok a témák, amelyeket az utóbbi évtizedekben alaposan megkutattak a történelemtudomány művelői. A laikus nagyközönség jó részéhez persze nem jutottak el a frissebb eredmények.

A Napvilág Kiadó nagyszerű Kérdések és válaszok című sorozatának újabb darabja (Ignácz Károly és Paksa Rudolf szerkesztésében) pont ezeket a kérdéseket járja végig, és igazi élményt nyújt, meggyőző válaszokkal. Virtigli világháborús kiskátéról beszélünk, ahol a szerzőként is jeleskedő szerkesztők mellett felkért történészek (Bartha Ákos, Kázmér László, Kerepeszki Róbert, L. Balogh Béni, Pécsi Tibor, Stark Tamás, Szécsényi András és Turbucz Dávid) jegyzik az egyes szócikkeket. A terjedelem engedte keretek között megannyi, a laikus közvéleményt, de még a vitatkozó történészeket is megosztó kérdésre igyekeznek választ adni, nem kerülve régi tabutémákat, vállalva a sarkos, markáns megállapításokat is. Legyen bár szó a szorosan vett harci tevékenységekről, így a keleti fronton, a szovjetek ellen harcoló magyar egységek (pl. a Gyorshadtest, a 2. magyar hadsereg) idővel mind csekélyebb harcértékéről, ami kijelölte tragikus sorsukat is, legismertebben a Don-kanyarban. És persze a megszálló csapataink – az elmúlt években (Ungváry Krisztián könyve kapcsán) ismét előtérbe került – viselkedéséről a frontvonal mögött, ami minden volt, csak nem dicsőséges.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.