Magyarország Frankfurtban: A 3.0-ás verzió

szerző
Sz. T.
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Két éven át rendes hisztéria övezte a Frankfurti Könyvvásárra való felkészülésünket - hogy tehát október 13-18. között mi leszünk a világ legnagyobb ilyen rendezvényének középpontjában -, a célegyenesbe érve azonban a külső szemlélőt egyre inkább a normalizálódás tényeivel tömik a szervezők. Hogy a múlt heti sajtótájékoztató Gundel-falatjairól és minőségi borairól ne is szóljunk.

Két éven át rendes hisztéria övezte a Frankfurti Könyvvásárra való felkészülésünket - hogy tehát október 13-18. között mi leszünk a világ legnagyobb ilyen rendezvényének középpontjában -, a célegyenesbe érve azonban a külső szemlélőt egyre inkább a normalizálódás tényeivel tömik a szervezők. Hogy a múlt heti sajtótájékoztató Gundel-falatjairól és minőségi borairól ne is szóljunk.

Hazudik, aki azt állítja, hidegen hagyja, ha mindenki őt bámulja, az átlagembert pedig ez inkább zavarba hozza, mintsem doppingolja. Átlagos hely lévén, valahogy így volt Magyarország is ezzel a nagy lehetőséggel: zavarodottság, fejetlenség, civakodás nehezítette a készülődést és tette próbára a frankfurti házigazdák türelmét is, akik azonban mindvégig rutinos alapállásból szemlélték a késlekedés és kapkodás itteni jeleit, ez ezzel jár, máshol sem megy simán, a végére úgyis összeáll majd minden, ahogy szokott.

Ezekben a napokban - bár a budapesti programirodában a feje tetején áll minden, nincs az az elintézendő ügy, ami közben két másik ne jelentkezne - úgy fest, valóban össze fog ez állni. Akit és amit felvonultatunk, az lehet ugyan vitára ingerlő, ám vitathatatlanul reprezentálja a magyar kultúrát (ami nem jelenti azt, hogy aki és ami most, akár igazságtalanul is, de kimarad, az nem is reprezentálhatná). Hogy végül is mi sül ki mindebből, az nagyjából egy hónap múlva, a könyvvásár közvetlen visszhangjaiból kiderül, meglátjuk, hányas átlagot kap a gyorsan avuló számítógépes programok továbbfejlesztendőségére emlékeztető, 3.0 nevet viselő, 5300 négyzetméteres csarnokban látható magyar bemutató, de még inkább egy-két év múlva, amikor az is látszik majd, hogy sikerül-e valamennyit megtartani a magyar kultúrára most összpontosuló figyelemből, vagy a teli tüdőből felfújt léggömb kipukkad, s maradunk ott és úgy, ahol eddig: reprezentál a szűk elit, szűköl a massza.

Mert miközben lassan magunkra öltjük elegánsabb énünket, nem némul el a gyűlölködés sem. A Csurka István nevű magyar író például hűséges vasárnapi rádióműsorában lenemismagyarírózta Dalos Györgyöt, aki pedig berlini posztján rengeteget dolgozott azon, hogy Frankfurt tényleg a lehető legjobban sikerüljön. A maga demagóg módján Csurkának van némi igaza abban, hogy a magyar irodalom számos kiemelkedő teljesítménye nem lesz ott, mert nincs még világnyelvekre lefordítva, pedig nem kizárt - és ez is a magyar Schwerpunkt egyik jótéteménye lehetne -, hogy Frankfurt után ezek némelyikére is sor kerülhet. Amúgy tényleg szar érzés lehet Csurkának, hogy Dalosnak három regénye is megjelenik német kiadóknál Frankfurtra, ezek egyike magyar állami támogatást is kapott, továbbá két, általa szerkesztett kispróza-antológia is kijön németül, az egyik szintén hazai dotációval, Csurkától pedig frissiben semmi, holott az ábécében ő van előbb egy paraszthajszállal, és ha megnézi a magyar programok napról napra, óráról órára lebontott katalógusának tizenkét oldalnyi névmutatóját, ott is azt kénytelen konstatálni, hogy ő sehol, itthon készülhet a költségvetési vitára, ott meg Dalosnak alig lesz szabad perce.

Dalos mellett (vele készült interjúnk a MaNcs augusztus 26-i számában, az előkészületekről szóló írásunk pedig az 1998. december 17-iben) az írók közül Balla Zsófiára, Bodor Ádámra, Eörsi Istvánra, Esterházy Péterre, Filó Verára, Zsuzsanna Gahsére (számos magyar mű német fordítójára), Horányi Katalinra, Janikovszky Évára, Kalász Orsolyára (a legifjabb magyar költőnemzedék német nyelvű antológiájának szerkesztőjére), Kemény Istvánra, Kertész Imrére, Konrád Györgyre, Kornis Mihályra, Kovács András Ferencre, Krasznahorkai Lászlóra, Kukorelly Endrére (úgy is, mint a magyar íróválogatott kapitányára), Márton Lászlóra, Nádas Péterre, Hans-Henning Paetzkére (szintén műfordító), Parti Nagy Lajosra, Petri Györgyre, Tar Sándorra és Vathy Zsuzsára vár a legsűrűbb program, de lovagolhat vesszőparipáin, dedikálhat és rázhat kezeket többek között: Bartis Attila, Csoóri Sándor, Darvasi László, Ferdinandy György, Garaczi László, Göncz Árpád, Görgey Gábor, Grendel Lajos, Háy János, Hazai Attila, Határ Győző, Imreh András, Jókai Anna, Ephraim Kishon, Kőbányai János, Lakatos Menyhért, Lengyel Péter, Mészöly Miklós, Németh Gábor, Oravecz Imre, Orbán Ottó, Petőcz András, Polcz Alaine, Rakovszky Zsuzsa, Spiró György, Szabó Magda, Szigeti László, Szijj Ferenc, Szilágyi Ákos, Szőcs Géza, Tandori Dezső, Tolnai Ottó, Vámos Miklós, Zalán Tibor és Závada Pál is (akit afféle "titkos tippként" hirdetnek, pechére a Jadviga párnája csak 2000-ben jön ki németül). Orbán Viktor kormányfő egyetlen fellépéséről tud a programfüzet (a határnyitás 10. és a Bundesrepublik fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezendő protokoll-unalomra hivatalos Genscher egykori külügyminiszterrel és Németh Miklós exminiszterelnökkel egyetemben), ami épp feleannyi, mint ahány buli levezénylésére DJ Palotait meghívták, harmadannyi, mint ahányszor Kocsis Zoltán vagy a Sebestyén Mártával teljes Muzsikás színpadra lép, Enyedi Ildikó vagy Szabó István a filmjeire kíváncsi közönséggel találkozik. És egyáltalán, csak aktuálpolitikai körítést ad mindahhoz, ami a magyar kultúrából megjelenik majd Liszttől Bartókon és Kodályon át Ligetiig és Kurtágig, sőt Szemző Tiborig és a Korai Örömig, Rippl-Rónaitól André Kertész és Almási Pál fotóin keresztül Eperjesi Ágnes és Káldi Katalin képeiig, Bozsik Yvette és Szabó Réka táncától vagy a rengeteg filmtől, ami pereg majd, akár Cakó Ferenc keze alatt a homok, a nálunk élő Milorad Krstic angol nyelvű DAT-jáig vagy az autentikus erdélyi népzene utolsó óráit megörökítő Fonó CD-sorozatáig. Így van ez rendjén.

Sz. T.

A frankfurti magyar programokról, rengeteg linkkel (ezek egyike a jövő évi lengyel fókuszra mutat) pontos információ található a www.frankfurt.matav.hu címen.

szerző
Sz. T.
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...