Nagyon érdekesen állt össze az utóbbi egy év világirodalmi megjelenéseit rangsoroló listánk. Az egy első helyezetten kívül alig egy-két alkotás kapott több szavazatot, a legtöbb (lemaradó, de attól még több esetben kiváló munka) mindössze egy-egy voksot kapott szavazóinktól. Az egy évvel ezelőtti világirodalmi listánkat is Karl Ove Knausgård vezette, akkor a Hajnalcsillaggal. Az idén az ötkötetesre tervezett regénysorozatának második részével, Az öröklét farkasaival került az első helyre. (Kritikánkat lásd: Kozmikus hétköznapok, Magyar Narancs, 2024. szeptember 7.) „Sokan abban a reményben veszik kezükbe, hogy az első kötet, a Hajnalcsillag nyugtalanító eseményeiről, az égen megjelenő idegen égitestről, a feltámadó halottakról, a különösen viselkedő állatokról, a halál kapuinak feltárulásáról, és főleg a szereplők további sorsáról olvassanak. Ezzel azonban a következő kötetekig kell várnunk. Az öröklét farkasaiban ugyanis épp csak felbukkan a hatalmas csillag a regény végén, és alig bolygatja meg a főszereplők életét. Ettől még bőven akad a regényben nyugtalanító elem, amelyek az előző kötethez hasonlóan összefüggéseket sejtetnek a világot irányító emberfeletti erőkről. (…) Ebben a megalomániás és kompromisszumot nem ismerő vállalkozásban ez a könyv kapta azt a szerepet, hogy a befogadás határait tágító vásznat feszítsen ki a világvégejóslat köré olyan módon, hogy a csillag felbukkanásának előzményeivel ismertet meg bennünket időben egészen a hetvenes évekig visszamenve, a földrajzi teret Norvégiáról Oroszországra bővítve” – írtuk. Ezt a remek kötetet szintén Kúnos László fordította, szintén bravúrosan.
A második helyen Annie Ernaux Egyszerű szenvedély/A fiú című kötete áll. (Kritikánkat lásd: Feloldódás, Magyar Narancs, 2024. április 24.) Nagyszerű döntés volt a kiadó részéről, hogy a 2022-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia írónő legfrissebb szövegének magyar fordítását a szerző eredetileg több mint harminc évvel korábban megjelent kisregényével együtt közölték. Elsősorban nemcsak azért, mert a novella terjedelmű A fiú és az önmagában alig ötvenoldalas Egyszerű szenvedély így már kötetként is egészen jól mutat, hanem azért, mert a két elbeszélés szoros kapcsolata, a szövegek folyamatos párbeszéde így még inkább szembetűnő. Bár két nagyon eltérő természetű és dinamikájú kapcsolatról van szó, az élmények és tapasztalatok rögzítésének, mindenekelőtt megélésének legvégső tétje tulajdonképpen mindkét esetben maga az irodalom. „Azt reméltem, hogy a lehető legvadabb vágyakozás, az élvezés végre meghozza számomra a bizonyosságot: a legszenvedélyesebb élvezet egy könyv megírása” – fogalmaz Ernaux A fiú legelején, és mint a szövegből később kiderül, a nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott viszonya mintegy érzelmi gyújtópontként szolgált az írónak, hogy a hatvanas években végrehajtott titkos abortuszát feldolgozó Az eseményt megírja.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
