KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Önmagával osztható

Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszis

Könyv

A kizárólag új szövegeket tartalmazó, több mint kétszáz oldalas verseskötet nagy ívű koncepciót sejtet.

A kortárs líra területén ritkán találkozunk ilyen grandiózus vállalással, még akkor is, ha a szerzőről tudjuk, hogy előszeretettel dolgozik prózába hajló hosszúversekkel. Az anyag mégsem az önmagukban is terjedelmes írásoknak köszönhetőn ennyire masszív, sokkal inkább azért, mert a személyes és a közösségi múlt olyan mélyreható feltárására tesz kísérletet, amelyhez a lehető legtöbb emlék, közvetlen és közvetett beszámoló feldolgozására van szükség.

Fekete Vince bátran teret enged az emlékeknek. Így viszont a megannyi, más és más nyelvi regiszterben megszólaló költeményt összetartó narratív keret logikája nem mindig követhető, és a megfejtés – ha van egyáltalán – nem adja könnyen magát, noha már a ciklusokon kívüli Gyöngygolyók című nyitóvers is jelzi, hogy egy olyan egységes történettel állunk szemben, amelynek elsődleges szervezője maga a nyelv.

Persze, ahol valaki szól, ott valaki más hallgatni kényszerül, így az egész kötet struktúrája, illetve az egyes szövegek felépítése tekintetében is meghatározó a hiány és a csend. Mintha a nem hallható és nem látható tartományokban zajló események ugyanannyira fontosak lennének az egész szempontjából, mint a kibeszélés révén hozzáférhetővé tett történetek. A könyv különböző dramaturgiai pontjain elhelyezett, tizenhárom szövegből álló, már-már szociográfiai igényű Talponálló-sorozat például hiába szólaltatná meg az imitáción keresztül a magukat csak nehezen kifejezni képes beszélőit, ha közben nem lenne tekintettel azokra, akik nem jutottak szóhoz: „amikor nyitom őket a / rózsákat is egyenként / nyitogatom minden reggel / ők szólnak át onnan / honnan onnan honnan / valahonnan én sem tudom”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.