KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Önmagával osztható

Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszis

Könyv

A kizárólag új szövegeket tartalmazó, több mint kétszáz oldalas verseskötet nagy ívű koncepciót sejtet.

A kortárs líra területén ritkán találkozunk ilyen grandiózus vállalással, még akkor is, ha a szerzőről tudjuk, hogy előszeretettel dolgozik prózába hajló hosszúversekkel. Az anyag mégsem az önmagukban is terjedelmes írásoknak köszönhetőn ennyire masszív, sokkal inkább azért, mert a személyes és a közösségi múlt olyan mélyreható feltárására tesz kísérletet, amelyhez a lehető legtöbb emlék, közvetlen és közvetett beszámoló feldolgozására van szükség.

Fekete Vince bátran teret enged az emlékeknek. Így viszont a megannyi, más és más nyelvi regiszterben megszólaló költeményt összetartó narratív keret logikája nem mindig követhető, és a megfejtés – ha van egyáltalán – nem adja könnyen magát, noha már a ciklusokon kívüli Gyöngygolyók című nyitóvers is jelzi, hogy egy olyan egységes történettel állunk szemben, amelynek elsődleges szervezője maga a nyelv.

Persze, ahol valaki szól, ott valaki más hallgatni kényszerül, így az egész kötet struktúrája, illetve az egyes szövegek felépítése tekintetében is meghatározó a hiány és a csend. Mintha a nem hallható és nem látható tartományokban zajló események ugyanannyira fontosak lennének az egész szempontjából, mint a kibeszélés révén hozzáférhetővé tett történetek. A könyv különböző dramaturgiai pontjain elhelyezett, tizenhárom szövegből álló, már-már szociográfiai igényű Talponálló-sorozat például hiába szólaltatná meg az imitáción keresztül a magukat csak nehezen kifejezni képes beszélőit, ha közben nem lenne tekintettel azokra, akik nem jutottak szóhoz: „amikor nyitom őket a / rózsákat is egyenként / nyitogatom minden reggel / ők szólnak át onnan / honnan onnan honnan / valahonnan én sem tudom”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.