KÖNYVMELLÉKLET

Rafik Schami: Szofia – avagy minden történet kezdete

Könyv

Elhagyni azt az országot, ahová születtünk, a szülőket, a barátokat akkor is nehéz, ha külföldön összejön az élet. Szalmannak, a szíriai keresztény férfinak minden megadatott választott országában, Olaszországban: pénz, karrier, szerető feleség és gyerek. A beilleszkedés is a lehető legtökéletesebben sikerült, mindenkivel jóban van, a kedvenc olasz törzshelyeiről – legyen az bolt vagy étterem – hiányolják, ha elmarad. A hazával való szakítás azonban különösen fájdalmas pont Szalman számára, mert Szíriát üldözöttként hagyta el, miután a rendszer ellenállójaként lelőtt egy rendőrt a hatvanas években. Hiába minden siker, Szalman képtelen kiverni fejéből Damaszkusz utcáit, volt szerelmei arcát, ezért elhatározza, hogy amint lehetősége lesz, visszamegy látogatóba. Erre negyven évet kell várnia, ekkor hirdetnek Szíriában általános amnesztiát a múltban elkövetett bűnökért. Az utazás azonban nem megy könnyen, kiderül, hogy a szír férfi még szerepel két titkosszolgálati listán.

A Németországban élő, szír származású író első magyarul megjelent regénye végső soron nem rossz olvasmány, bár a szerelmi ábrázolások fojtogatóan sziruposak, és a cselekmény is mérsékelten érdekes. Ugyanakkor erénye, hogy betekintést nyerhetünk a szíriai családok életébe, amit rendesen átitat az erőszak, a vallási fanatizmus és a tolerancia hiánya, viszont a történet főszereplői eltökélten hisznek egy olyan társadalomban, ahol nem számít más, csak a szerelem és az elfogadás, tekintet nélkül korra, nemre és vallásra.

Fordította: Nádori Lídia. Lábnyom Kiadó, 2018, 488 oldal, 4450 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.