Elhagyni azt az országot, ahová születtünk, a szülőket, a barátokat akkor is nehéz, ha külföldön összejön az élet. Szalmannak, a szíriai keresztény férfinak minden megadatott választott országában, Olaszországban: pénz, karrier, szerető feleség és gyerek. A beilleszkedés is a lehető legtökéletesebben sikerült, mindenkivel jóban van, a kedvenc olasz törzshelyeiről – legyen az bolt vagy étterem – hiányolják, ha elmarad. A hazával való szakítás azonban különösen fájdalmas pont Szalman számára, mert Szíriát üldözöttként hagyta el, miután a rendszer ellenállójaként lelőtt egy rendőrt a hatvanas években. Hiába minden siker, Szalman képtelen kiverni fejéből Damaszkusz utcáit, volt szerelmei arcát, ezért elhatározza, hogy amint lehetősége lesz, visszamegy látogatóba. Erre negyven évet kell várnia, ekkor hirdetnek Szíriában általános amnesztiát a múltban elkövetett bűnökért. Az utazás azonban nem megy könnyen, kiderül, hogy a szír férfi még szerepel két titkosszolgálati listán.
A Németországban élő, szír származású író első magyarul megjelent regénye végső soron nem rossz olvasmány, bár a szerelmi ábrázolások fojtogatóan sziruposak, és a cselekmény is mérsékelten érdekes. Ugyanakkor erénye, hogy betekintést nyerhetünk a szíriai családok életébe, amit rendesen átitat az erőszak, a vallási fanatizmus és a tolerancia hiánya, viszont a történet főszereplői eltökélten hisznek egy olyan társadalomban, ahol nem számít más, csak a szerelem és az elfogadás, tekintet nélkül korra, nemre és vallásra.
Fordította: Nádori Lídia. Lábnyom Kiadó, 2018, 488 oldal, 4450 Ft
