KÖNYVMELLÉKLET

Rafik Schami: Szofia – avagy minden történet kezdete

Könyv

Elhagyni azt az országot, ahová születtünk, a szülőket, a barátokat akkor is nehéz, ha külföldön összejön az élet. Szalmannak, a szíriai keresztény férfinak minden megadatott választott országában, Olaszországban: pénz, karrier, szerető feleség és gyerek. A beilleszkedés is a lehető legtökéletesebben sikerült, mindenkivel jóban van, a kedvenc olasz törzshelyeiről – legyen az bolt vagy étterem – hiányolják, ha elmarad. A hazával való szakítás azonban különösen fájdalmas pont Szalman számára, mert Szíriát üldözöttként hagyta el, miután a rendszer ellenállójaként lelőtt egy rendőrt a hatvanas években. Hiába minden siker, Szalman képtelen kiverni fejéből Damaszkusz utcáit, volt szerelmei arcát, ezért elhatározza, hogy amint lehetősége lesz, visszamegy látogatóba. Erre negyven évet kell várnia, ekkor hirdetnek Szíriában általános amnesztiát a múltban elkövetett bűnökért. Az utazás azonban nem megy könnyen, kiderül, hogy a szír férfi még szerepel két titkosszolgálati listán.

A Németországban élő, szír származású író első magyarul megjelent regénye végső soron nem rossz olvasmány, bár a szerelmi ábrázolások fojtogatóan sziruposak, és a cselekmény is mérsékelten érdekes. Ugyanakkor erénye, hogy betekintést nyerhetünk a szíriai családok életébe, amit rendesen átitat az erőszak, a vallási fanatizmus és a tolerancia hiánya, viszont a történet főszereplői eltökélten hisznek egy olyan társadalomban, ahol nem számít más, csak a szerelem és az elfogadás, tekintet nélkül korra, nemre és vallásra.

Fordította: Nádori Lídia. Lábnyom Kiadó, 2018, 488 oldal, 4450 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.