Maszat rajzok

Varró Dániel kötetének illusztrációiról

  • Szõnyei György
  • 2004. március 25.

Könyv

Végre szívesen olvasok verset, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című meseregényét. Csakhogy a rajzok elborzasztanak. Amikor megláttam a széteső garamond feliratot a borítón, ahogy körülményesen kerülgeti a kisherceges csillagok közt repkedő, ügyetlen rajzot, rögtön tudtam: itt nagy a baj.

Egyszerűen felfoghatatlan, amit a rokon (Varró Zsuzsa) illusztráció címén művel. Nincs az a testvéri szeretet, ami megengedhetné, hogy tönkretegye, amin az író esetleg évekig dolgozott, Muhi Andris figurájában megteremtvén önmagát is költőként. Mert a kötetben látható Muhi Andris nem a költő rajzi mása, hanem egy Skála-kópé (a reklámemberke).

Mindig éreztem, hogy kártékony dolog dilettáns kabalafigurákkal megszerettetni egy terméket, céget, oktondi gyerekek kedvét keresni a Coccolino-macival, mert ha felnőnek és illusztrátornak képzelik magukat, vizuálisan tönkretett fantáziájukkal, elrontott ízlésükkel már maguk sem lesznek képesek mást létrehozni (pláne ha még rajzolni sem tudnak), mint amit ők is kaptak. Varró Zsuzsa figuráinak nincs személyiségük.

Hogyan is lehetne, hiszen a jól ismert két gombszem, pici orr, U betű száj (pont, pont vesszőcske...) nem elegendő alkatrész egy igazi karakter megteremtéséhez. Itt minden szereplő ilyen, bajusza van, ha postás vagy paraszt, csupasz, ha bamba állatka, és kusza hajú, ha leányka. Egyszerűen nem telik többre a rajzolótól, nincs vizuális memóriája, de főleg semmilyen ábrázolóképessége, hogy bármit is láttasson. A "Skála-kópéság" veszélyes dolog. Az együgyű hülyeség hordozója. A vigyori reklámlény még elfogadható, bár balga idea rábízni a bizniszt, de közhelyes rajzi elemeit irodalmi illusztrációban viszontlátni - elfogadhatatlan.

Nem értem, miért van ez így. A könyvkiadás szakma, ott nincs helye az értékes és a nívótlan keveredésének. Lapozom a könyvet, és tudom, hogy ez a "cégérként" vigyorgó Mutáns-Muhi Andris sohasem lesz olyan szerethető kedvenc, mint Kormos István Vackorja Reich Károlytól, a zseniális cseh grafikus, Zdenek Miler Kis Vakondja, Saint-Exupéry Kis hercege, Milne Micimackója, Erich Kästner Emilje, Fülig Jimmy, a Korcsmáros Pál rajzolta P. Howard-hős vagy akár a Simpsonék. Hát nem ismerte és szerette őket a Varró Dani, nem akart egy ilyen kedvencet alkotni ő is magának, ha már fáradságos munkával, játékos szavakból összegyúrva,

rengeteg tehetséggel

megteremtette? És most már késő! Ezekből a vállalati faliújságra való karikatúrafazonokból, az iskolapadra kapart firka-lényekből már sosem lehetnek szerethető figurák. A rajzoló tehetsége hiányában nincsenek mozdulataik, nincs arckifejezésük, nincs semmijük, ami a figurákat eredeti személyiséggé tenné. Nem lesz belőlük Andris-motívumos egéralátét, kerámiabögre, trikó, hátizsák, "...mert ő csúnya!".

Fordítsuk meg a dolgot! Varró Zsuzsa zseniális grafikus. Istenadta tehetség, aki testvéri szeretetből illusztrációkat készít fűzfapoéta öccse verseihez, a közhelyes hasonlatokat, unalmas rímeket, bamba vőfélyrigmusokat hordozó sorok fölé. Kiadná a Magvető?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.