Egyszerűen felfoghatatlan, amit a rokon (Varró Zsuzsa) illusztráció címén művel. Nincs az a testvéri szeretet, ami megengedhetné, hogy tönkretegye, amin az író esetleg évekig dolgozott, Muhi Andris figurájában megteremtvén önmagát is költőként. Mert a kötetben látható Muhi Andris nem a költő rajzi mása, hanem egy Skála-kópé (a reklámemberke).
Mindig éreztem, hogy kártékony dolog dilettáns kabalafigurákkal megszerettetni egy terméket, céget, oktondi gyerekek kedvét keresni a Coccolino-macival, mert ha felnőnek és illusztrátornak képzelik magukat, vizuálisan tönkretett fantáziájukkal, elrontott ízlésükkel már maguk sem lesznek képesek mást létrehozni (pláne ha még rajzolni sem tudnak), mint amit ők is kaptak. Varró Zsuzsa figuráinak nincs személyiségük.
Hogyan is lehetne, hiszen a jól ismert két gombszem, pici orr, U betű száj (pont, pont vesszőcske...) nem elegendő alkatrész egy igazi karakter megteremtéséhez. Itt minden szereplő ilyen, bajusza van, ha postás vagy paraszt, csupasz, ha bamba állatka, és kusza hajú, ha leányka. Egyszerűen nem telik többre a rajzolótól, nincs vizuális memóriája, de főleg semmilyen ábrázolóképessége, hogy bármit is láttasson. A "Skála-kópéság" veszélyes dolog. Az együgyű hülyeség hordozója. A vigyori reklámlény még elfogadható, bár balga idea rábízni a bizniszt, de közhelyes rajzi elemeit irodalmi illusztrációban viszontlátni - elfogadhatatlan.
Nem értem, miért van ez így. A könyvkiadás szakma, ott nincs helye az értékes és a nívótlan keveredésének. Lapozom a könyvet, és tudom, hogy ez a "cégérként" vigyorgó Mutáns-Muhi Andris sohasem lesz olyan szerethető kedvenc, mint Kormos István Vackorja Reich Károlytól, a zseniális cseh grafikus, Zdenek Miler Kis Vakondja, Saint-Exupéry Kis hercege, Milne Micimackója, Erich Kästner Emilje, Fülig Jimmy, a Korcsmáros Pál rajzolta P. Howard-hős vagy akár a Simpsonék. Hát nem ismerte és szerette őket a Varró Dani, nem akart egy ilyen kedvencet alkotni ő is magának, ha már fáradságos munkával, játékos szavakból összegyúrva,
rengeteg tehetséggel
megteremtette? És most már késő! Ezekből a vállalati faliújságra való karikatúrafazonokból, az iskolapadra kapart firka-lényekből már sosem lehetnek szerethető figurák. A rajzoló tehetsége hiányában nincsenek mozdulataik, nincs arckifejezésük, nincs semmijük, ami a figurákat eredeti személyiséggé tenné. Nem lesz belőlük Andris-motívumos egéralátét, kerámiabögre, trikó, hátizsák, "...mert ő csúnya!".
Fordítsuk meg a dolgot! Varró Zsuzsa zseniális grafikus. Istenadta tehetség, aki testvéri szeretetből illusztrációkat készít fűzfapoéta öccse verseihez, a közhelyes hasonlatokat, unalmas rímeket, bamba vőfélyrigmusokat hordozó sorok fölé. Kiadná a Magvető?
