Maszat rajzok

Varró Dániel kötetének illusztrációiról

  • Szõnyei György
  • 2004. március 25.

Könyv

Végre szívesen olvasok verset, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című meseregényét. Csakhogy a rajzok elborzasztanak. Amikor megláttam a széteső garamond feliratot a borítón, ahogy körülményesen kerülgeti a kisherceges csillagok közt repkedő, ügyetlen rajzot, rögtön tudtam: itt nagy a baj.

Egyszerűen felfoghatatlan, amit a rokon (Varró Zsuzsa) illusztráció címén művel. Nincs az a testvéri szeretet, ami megengedhetné, hogy tönkretegye, amin az író esetleg évekig dolgozott, Muhi Andris figurájában megteremtvén önmagát is költőként. Mert a kötetben látható Muhi Andris nem a költő rajzi mása, hanem egy Skála-kópé (a reklámemberke).

Mindig éreztem, hogy kártékony dolog dilettáns kabalafigurákkal megszerettetni egy terméket, céget, oktondi gyerekek kedvét keresni a Coccolino-macival, mert ha felnőnek és illusztrátornak képzelik magukat, vizuálisan tönkretett fantáziájukkal, elrontott ízlésükkel már maguk sem lesznek képesek mást létrehozni (pláne ha még rajzolni sem tudnak), mint amit ők is kaptak. Varró Zsuzsa figuráinak nincs személyiségük.

Hogyan is lehetne, hiszen a jól ismert két gombszem, pici orr, U betű száj (pont, pont vesszőcske...) nem elegendő alkatrész egy igazi karakter megteremtéséhez. Itt minden szereplő ilyen, bajusza van, ha postás vagy paraszt, csupasz, ha bamba állatka, és kusza hajú, ha leányka. Egyszerűen nem telik többre a rajzolótól, nincs vizuális memóriája, de főleg semmilyen ábrázolóképessége, hogy bármit is láttasson. A "Skála-kópéság" veszélyes dolog. Az együgyű hülyeség hordozója. A vigyori reklámlény még elfogadható, bár balga idea rábízni a bizniszt, de közhelyes rajzi elemeit irodalmi illusztrációban viszontlátni - elfogadhatatlan.

Nem értem, miért van ez így. A könyvkiadás szakma, ott nincs helye az értékes és a nívótlan keveredésének. Lapozom a könyvet, és tudom, hogy ez a "cégérként" vigyorgó Mutáns-Muhi Andris sohasem lesz olyan szerethető kedvenc, mint Kormos István Vackorja Reich Károlytól, a zseniális cseh grafikus, Zdenek Miler Kis Vakondja, Saint-Exupéry Kis hercege, Milne Micimackója, Erich Kästner Emilje, Fülig Jimmy, a Korcsmáros Pál rajzolta P. Howard-hős vagy akár a Simpsonék. Hát nem ismerte és szerette őket a Varró Dani, nem akart egy ilyen kedvencet alkotni ő is magának, ha már fáradságos munkával, játékos szavakból összegyúrva,

rengeteg tehetséggel

megteremtette? És most már késő! Ezekből a vállalati faliújságra való karikatúrafazonokból, az iskolapadra kapart firka-lényekből már sosem lehetnek szerethető figurák. A rajzoló tehetsége hiányában nincsenek mozdulataik, nincs arckifejezésük, nincs semmijük, ami a figurákat eredeti személyiséggé tenné. Nem lesz belőlük Andris-motívumos egéralátét, kerámiabögre, trikó, hátizsák, "...mert ő csúnya!".

Fordítsuk meg a dolgot! Varró Zsuzsa zseniális grafikus. Istenadta tehetség, aki testvéri szeretetből illusztrációkat készít fűzfapoéta öccse verseihez, a közhelyes hasonlatokat, unalmas rímeket, bamba vőfélyrigmusokat hordozó sorok fölé. Kiadná a Magvető?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.