Hála a könyvkiadói szemlélet változásának, végre a magyar közönséghez is eljutott – miután rengeteg nyelven megjelent már – az a gyerekeknek szóló, de kortalan kultkönyv, amely több mint 50 éve a világ egyik leghíresebb képeskönyve. Az Ahol a vadak várnak tényleg besöpört már minden jelentősebb gyermekirodalmi díjat az elmúlt évtizedekben, készült belőle film, sőt opera is. A szerző-illusztrátor Sendak 1963-as kötete rövid történetet mond el aprólékos textúrával, csodaszépen rajzolva. A farkasjelmezbe bújt Max egymás után követi el a rosszaságokat, mígnem vacsora nélkül kénytelen lefeküdni. Csakhogy a sértődött kópé szobájában erdő nő, elburjánzik, a kisfiú meg egyszer csak éjt nappallá téve hajózik, mire eljut oda, ahol a vadak várnak. A mixelt testű, méretes, bumfordi, nem annyira ijesztő, inkább bájos, szörnyeknek tetsző fenevadakat meghódítva király lesz, és akkor kezdődhet is a „ramazúri”. Csakhogy van, ami a vadságnál is fontosabb a kisgyerek számára, így inkább hazatér.
A történet ítélkezés nélkül, természetes állapotként beszél a dühkitörésről, anélkül dolgozza fel a hiszti jelenségét, hogy annak természetét részletezné, így a látszólag elvont fogalmat nem didaktikus, de mégis tanulság formájában eleveníti meg. A felszabadító mesétől távol áll bármilyen poroszos szemlélet, azt rögzíti, hogy a düh és társai olyan emberi tulajdonságok, amelyeket bár nehéz kordában tartani, nem lehetetlen, és akkor sincs tragédia, ha nem mindig sikerül, mert ez is a személyiség része, és ettől még éppúgy szerethető bárki.
Fordította: Pék Zoltán. Kolibri, 2018, 48 oldal, 2499 Ft
