Kárpáti Judit

„Meghaltak; valahol Európában”

Találkozás Lantos Péterrel és a múltammal

Könyv

A Londonban élő magyar neuropatológus és Alzheimer-kutató a minap elnyerte a brit művelődési szövetség díját (UKLA Book Award). Az ifjúságnak szánt A fiú, aki nem akart meghalni című művében a szerző a holokauszt során gyerekként átélt megpróbáltatásairól és családja történetéről ír.

Tavasszal levél érkezett a hamburgi egyetemtől, amelyben együtt­érzőn, egyúttal tárgyilagosan közölték, hogy apai nagyapám utolsó útja 1945 tavaszán egy marhavagonba zárva, Bergen-Belsenbe vezetett. Nagy valószínűséggel ott egy tömegsírba került. Az egyik legnagyobb északnémet koncentrációs táborból, Neuengamméból indították útnak társaival a II. világháború utolsó napjaiban. Ezeket az utolsó napokat kutattam az elmúlt egy évben, mert hiszek benne, hogy el nem temetett nagyapám nyomára bukkanhatok. A sejtést, hogy Bergen-Belsen lehetett életé­nek végállomása, most egy német kutató igazolta.

Érkezett egy másik levél is, egy hazai könyvkiadótól; könyvet küldtek, amelynek címe A fiú, aki nem akart meghalni. A kamaszoknak szánt kötet írója bergen-belseni túlélő, Lantos Péter, a makói születésű, Londonban élő, nyugalmazott orvos-kutató. Fél nap alatt kiolvastam a könyvet, s még aznap megkértem a Kolibri Kiadót, kössenek össze a szerzővel. Beszélni akarok vele, élőben, személyesen, szűk időkeret nélkül. Bergen-Belsen nem csak az ő, az én életemet is meghatározta. Ki akarom deríteni, mit jelentenek neki 80 év elteltével a történtek, megtapasztalni, mi lehet a közös, miként viszonyul az én fájdalmam az övéhez, és megtudni, hogyan hat mindez ennyi év elteltével. Valamiképpen megvizsgálni, mit hordoz még mindig a közvetlen megélés és mit az átadott, megkapott. Végső soron mi a természetrajza a holokausztnak, milyen formát ölt a hatása a túlélőkön és az áldozatok leszármazottain?

„Elvették a holmimat”

Bergen-Belsen kapocs kettőnk között. Valahányszor olvasom, hallom, eszembe jut ez a számomra mindig is csak szemerkélő rettenetet jelentő név, haragot érzek. Soha nem kellett volna ismernem és kiejtenem a számon, egyetlen családtagomnak sem lett volna önszántából dolga ott.

Levelezni kezdtünk Lantos Péterrel. A 84 éves professzortól humorral átszőtt, szabatos válaszok érkeztek. Mire megvettem a repülőjegyet és szállást foglaltam, másik kötete, a Sínek és sorsok által még pontosabban rajzolódnak ki a kép körvonalai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.