Kárpáti Judit

„Meghaltak; valahol Európában”

Találkozás Lantos Péterrel és a múltammal

Könyv

A Londonban élő magyar neuropatológus és Alzheimer-kutató a minap elnyerte a brit művelődési szövetség díját (UKLA Book Award). Az ifjúságnak szánt A fiú, aki nem akart meghalni című művében a szerző a holokauszt során gyerekként átélt megpróbáltatásairól és családja történetéről ír.

Tavasszal levél érkezett a hamburgi egyetemtől, amelyben együtt­érzőn, egyúttal tárgyilagosan közölték, hogy apai nagyapám utolsó útja 1945 tavaszán egy marhavagonba zárva, Bergen-Belsenbe vezetett. Nagy valószínűséggel ott egy tömegsírba került. Az egyik legnagyobb északnémet koncentrációs táborból, Neuengamméból indították útnak társaival a II. világháború utolsó napjaiban. Ezeket az utolsó napokat kutattam az elmúlt egy évben, mert hiszek benne, hogy el nem temetett nagyapám nyomára bukkanhatok. A sejtést, hogy Bergen-Belsen lehetett életé­nek végállomása, most egy német kutató igazolta.

Érkezett egy másik levél is, egy hazai könyvkiadótól; könyvet küldtek, amelynek címe A fiú, aki nem akart meghalni. A kamaszoknak szánt kötet írója bergen-belseni túlélő, Lantos Péter, a makói születésű, Londonban élő, nyugalmazott orvos-kutató. Fél nap alatt kiolvastam a könyvet, s még aznap megkértem a Kolibri Kiadót, kössenek össze a szerzővel. Beszélni akarok vele, élőben, személyesen, szűk időkeret nélkül. Bergen-Belsen nem csak az ő, az én életemet is meghatározta. Ki akarom deríteni, mit jelentenek neki 80 év elteltével a történtek, megtapasztalni, mi lehet a közös, miként viszonyul az én fájdalmam az övéhez, és megtudni, hogyan hat mindez ennyi év elteltével. Valamiképpen megvizsgálni, mit hordoz még mindig a közvetlen megélés és mit az átadott, megkapott. Végső soron mi a természetrajza a holokausztnak, milyen formát ölt a hatása a túlélőkön és az áldozatok leszármazottain?

„Elvették a holmimat”

Bergen-Belsen kapocs kettőnk között. Valahányszor olvasom, hallom, eszembe jut ez a számomra mindig is csak szemerkélő rettenetet jelentő név, haragot érzek. Soha nem kellett volna ismernem és kiejtenem a számon, egyetlen családtagomnak sem lett volna önszántából dolga ott.

Levelezni kezdtünk Lantos Péterrel. A 84 éves professzortól humorral átszőtt, szabatos válaszok érkeztek. Mire megvettem a repülőjegyet és szállást foglaltam, másik kötete, a Sínek és sorsok által még pontosabban rajzolódnak ki a kép körvonalai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.