Tavasszal levél érkezett a hamburgi egyetemtől, amelyben együttérzőn, egyúttal tárgyilagosan közölték, hogy apai nagyapám utolsó útja 1945 tavaszán egy marhavagonba zárva, Bergen-Belsenbe vezetett. Nagy valószínűséggel ott egy tömegsírba került. Az egyik legnagyobb északnémet koncentrációs táborból, Neuengamméból indították útnak társaival a II. világháború utolsó napjaiban. Ezeket az utolsó napokat kutattam az elmúlt egy évben, mert hiszek benne, hogy el nem temetett nagyapám nyomára bukkanhatok. A sejtést, hogy Bergen-Belsen lehetett életének végállomása, most egy német kutató igazolta.
Érkezett egy másik levél is, egy hazai könyvkiadótól; könyvet küldtek, amelynek címe A fiú, aki nem akart meghalni. A kamaszoknak szánt kötet írója bergen-belseni túlélő, Lantos Péter, a makói születésű, Londonban élő, nyugalmazott orvos-kutató. Fél nap alatt kiolvastam a könyvet, s még aznap megkértem a Kolibri Kiadót, kössenek össze a szerzővel. Beszélni akarok vele, élőben, személyesen, szűk időkeret nélkül. Bergen-Belsen nem csak az ő, az én életemet is meghatározta. Ki akarom deríteni, mit jelentenek neki 80 év elteltével a történtek, megtapasztalni, mi lehet a közös, miként viszonyul az én fájdalmam az övéhez, és megtudni, hogyan hat mindez ennyi év elteltével. Valamiképpen megvizsgálni, mit hordoz még mindig a közvetlen megélés és mit az átadott, megkapott. Végső soron mi a természetrajza a holokausztnak, milyen formát ölt a hatása a túlélőkön és az áldozatok leszármazottain?
„Elvették a holmimat”
Bergen-Belsen kapocs kettőnk között. Valahányszor olvasom, hallom, eszembe jut ez a számomra mindig is csak szemerkélő rettenetet jelentő név, haragot érzek. Soha nem kellett volna ismernem és kiejtenem a számon, egyetlen családtagomnak sem lett volna önszántából dolga ott.
Levelezni kezdtünk Lantos Péterrel. A 84 éves professzortól humorral átszőtt, szabatos válaszok érkeztek. Mire megvettem a repülőjegyet és szállást foglaltam, másik kötete, a Sínek és sorsok által még pontosabban rajzolódnak ki a kép körvonalai.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
