Átok és megváltás

Ismail Kadare (1936–2024)

  • Bashkim Shehu
  • 2024. július 17.

Könyv

A július elsején elhunyt albán Ismail Kadare nemzetközi viszonylatban is a legismertebb kortárs írók közé tartozott. Műveit negyvenöt nyelvre fordították le, számos nagy presztízsű díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Man Booker- és az Asztúria hercegnője díjat, és az elmúlt harminc évben szinte folyamatosan az irodalmi Nobel várományosaként tartották számon.

Egy középkorias dél-albániai kisvárosban, Gjirokastrában született. A hely kísérteties hangulata nagy hatással volt képzeletére, amelynek formálódásában szerepet játszott ifjúkori rajongása az Iliász és a Macbeth iránt is. (E művekből részeket kézzel le is másolt.) A tiranai egyetem elvégzése után 1958-ban Moszkvában, a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben kapott állást, amelynek fullasztó légkörét húsz évvel később a Keleti istenek alkonya című regényében örökítette meg. De moszkvai élete és a szovjet kollégákkal kialakult irodalmi kapcsolatai gazdagították is. Amikor 1960-ban a Hruscsov vezette Szovjetunió szakított a keményvonalas, sztálinista Albániával, neki is haza kellett térnie.

Otthon Kadarét ekkor már a legjobb albán költők közt tartották számon – legfontosabb művei mégis a regényei lettek. Abban, ahogy a két irodalmi formát Kadare művelte, érdekes folytonosság érhető tetten. A közös nevező a metafora. Költészetében a metafora mikroszinten, a szószerkezetekben jelenik meg, míg a regényekben a szöveg egészének jelentéstartalmát szövi át.

Hibák és elhajlások

Első nagyregényét, A halott hadsereg tábornoka címűt 1963-ban adták ki. (Magyarul: Európa, 1972) Pár évvel később a mű nagy sikert aratott Franciaországban, amit számos egyéb fordítás követett. A történet főhőse egy tábornok és egy pap, akik a II. világháború után húsz évvel azért mennek Albániába, hogy összegyűjtsék az országot annak idején megszálló hadsereg elesett katonáinak földi maradványait. A különös küldetés során csontokat és koponyákat ásnak ki, zsákokba teszik, majd hosszú sorokba rendezik azokat – mintha a múlt darabkáit, a háború brutalitását és abszurditását tárnák fel. A szöveg minimalista, higgadt stílusa Ernest Hemingway-re emlékeztet. A regényt Albániában számos támadás érte, mert eltért a hivatalos szocialista realista kánontól, igyekeztek a jelentőségét kisebbíteni; helyette Kadare kisebb lélegzetű műveit népszerűsítették.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.