Átok és megváltás

Ismail Kadare (1936–2024)

  • Bashkim Shehu
  • 2024. július 17.

Könyv

A július elsején elhunyt albán Ismail Kadare nemzetközi viszonylatban is a legismertebb kortárs írók közé tartozott. Műveit negyvenöt nyelvre fordították le, számos nagy presztízsű díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Man Booker- és az Asztúria hercegnője díjat, és az elmúlt harminc évben szinte folyamatosan az irodalmi Nobel várományosaként tartották számon.

Egy középkorias dél-albániai kisvárosban, Gjirokastrában született. A hely kísérteties hangulata nagy hatással volt képzeletére, amelynek formálódásában szerepet játszott ifjúkori rajongása az Iliász és a Macbeth iránt is. (E művekből részeket kézzel le is másolt.) A tiranai egyetem elvégzése után 1958-ban Moszkvában, a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben kapott állást, amelynek fullasztó légkörét húsz évvel később a Keleti istenek alkonya című regényében örökítette meg. De moszkvai élete és a szovjet kollégákkal kialakult irodalmi kapcsolatai gazdagították is. Amikor 1960-ban a Hruscsov vezette Szovjetunió szakított a keményvonalas, sztálinista Albániával, neki is haza kellett térnie.

Otthon Kadarét ekkor már a legjobb albán költők közt tartották számon – legfontosabb művei mégis a regényei lettek. Abban, ahogy a két irodalmi formát Kadare művelte, érdekes folytonosság érhető tetten. A közös nevező a metafora. Költészetében a metafora mikroszinten, a szószerkezetekben jelenik meg, míg a regényekben a szöveg egészének jelentéstartalmát szövi át.

Hibák és elhajlások

Első nagyregényét, A halott hadsereg tábornoka címűt 1963-ban adták ki. (Magyarul: Európa, 1972) Pár évvel később a mű nagy sikert aratott Franciaországban, amit számos egyéb fordítás követett. A történet főhőse egy tábornok és egy pap, akik a II. világháború után húsz évvel azért mennek Albániába, hogy összegyűjtsék az országot annak idején megszálló hadsereg elesett katonáinak földi maradványait. A különös küldetés során csontokat és koponyákat ásnak ki, zsákokba teszik, majd hosszú sorokba rendezik azokat – mintha a múlt darabkáit, a háború brutalitását és abszurditását tárnák fel. A szöveg minimalista, higgadt stílusa Ernest Hemingway-re emlékeztet. A regényt Albániában számos támadás érte, mert eltért a hivatalos szocialista realista kánontól, igyekeztek a jelentőségét kisebbíteni; helyette Kadare kisebb lélegzetű műveit népszerűsítették.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.