Átok és megváltás

Ismail Kadare (1936–2024)

  • Bashkim Shehu
  • 2024. július 17.

Könyv

A július elsején elhunyt albán Ismail Kadare nemzetközi viszonylatban is a legismertebb kortárs írók közé tartozott. Műveit negyvenöt nyelvre fordították le, számos nagy presztízsű díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Man Booker- és az Asztúria hercegnője díjat, és az elmúlt harminc évben szinte folyamatosan az irodalmi Nobel várományosaként tartották számon.

Egy középkorias dél-albániai kisvárosban, Gjirokastrában született. A hely kísérteties hangulata nagy hatással volt képzeletére, amelynek formálódásában szerepet játszott ifjúkori rajongása az Iliász és a Macbeth iránt is. (E művekből részeket kézzel le is másolt.) A tiranai egyetem elvégzése után 1958-ban Moszkvában, a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben kapott állást, amelynek fullasztó légkörét húsz évvel később a Keleti istenek alkonya című regényében örökítette meg. De moszkvai élete és a szovjet kollégákkal kialakult irodalmi kapcsolatai gazdagították is. Amikor 1960-ban a Hruscsov vezette Szovjetunió szakított a keményvonalas, sztálinista Albániával, neki is haza kellett térnie.

Otthon Kadarét ekkor már a legjobb albán költők közt tartották számon – legfontosabb művei mégis a regényei lettek. Abban, ahogy a két irodalmi formát Kadare művelte, érdekes folytonosság érhető tetten. A közös nevező a metafora. Költészetében a metafora mikroszinten, a szószerkezetekben jelenik meg, míg a regényekben a szöveg egészének jelentéstartalmát szövi át.

Hibák és elhajlások

Első nagyregényét, A halott hadsereg tábornoka címűt 1963-ban adták ki. (Magyarul: Európa, 1972) Pár évvel később a mű nagy sikert aratott Franciaországban, amit számos egyéb fordítás követett. A történet főhőse egy tábornok és egy pap, akik a II. világháború után húsz évvel azért mennek Albániába, hogy összegyűjtsék az országot annak idején megszálló hadsereg elesett katonáinak földi maradványait. A különös küldetés során csontokat és koponyákat ásnak ki, zsákokba teszik, majd hosszú sorokba rendezik azokat – mintha a múlt darabkáit, a háború brutalitását és abszurditását tárnák fel. A szöveg minimalista, higgadt stílusa Ernest Hemingway-re emlékeztet. A regényt Albániában számos támadás érte, mert eltért a hivatalos szocialista realista kánontól, igyekeztek a jelentőségét kisebbíteni; helyette Kadare kisebb lélegzetű műveit népszerűsítették.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.