Elég idézni e könyv hőse, a passzionátus fotóművész Bozóky Dezső sorhajóorvos mondatait, amelyeket néhány évtizeddel később akár Rejtő Jenő is írhatott volna: „Hadihajón beutazni a nagyvilágot előkelő s úri dolog. A kiváltságos állás, melyet a hadihajók tisztikara az egész világon élvez, sok ajtót nyit meg előttünk, melyeken még milliók felett rendelkező turisták is hiába kopogtatnak, mivel még az ő mindenható aranyaik előtt sem nyílnak meg azok.” Bozóky Dezső 1905–1906-ban (miközben itthon a haza apraja s nagyja a darabontkormány elleni nemzeti ellenállás lázában égett) éppen egy oldallapátos, régimódi hadihajón szolgált, amelyet Triesztben gyártottak, vízkiszorítása 550 tonna volt, a teljes neve pedig HMS Taurus II. A Monarchiát, pontosabban annak flottáját 1878-tól egészen 1909-ig képviselte, és tartozunk a tényeknek azzal, hogy eláruljuk: utolsó itteni parancsnokának neve nagybányai Horthy Miklós volt. Igaz is, akkoriban Bozóky Dezső már a Távol-Keleten (Koreában, Japánban, Kínában, sőt Hongkongban!) kattintgatta fényképezőgépét, majd úti élményeiről könyvben (Két év Keletázsiában címen) is beszámolt. De 1905–1906-ban még Isztambul lenyűgöző sziluettje, a Boszporusz, az Égei-tenger (no meg Szmirna és Bursa) terült el a szeme előtt. És ő buzgón fotózta is a lélegzetelállítóan szép török fővárost, amely egy európai számára maga volt a Kelet kapuja, ahol egymásra rakódnak a bizánci és az oszmán múlt emlékei, és az előtérben gyakorta a vízen táncolnak a fények. A színek és kontrasztok annyira intenzívek és szinte szívbe markolóak lehettek, hogy Bozóky doktor nem is állta meg, hogy azokat legalább utólag ne próbálja meg visszaadni: habár természetesen fekete-fehér nyersanyagra fotózott, ám 1957-ben bekövetkezett halála után a hagyatékból előkerült 299 olyan, kézzel színezett sztereó üvegdia is, amelyeket törökországi szolgálata során, az Égei-tengeren és Kis-Ázsiában készített. Nos, ezek az ügyesen színezett felvételek szolgálnak eme igencsak látványos kiállítású album nyersanyagaként, közben már a fotográfiák készítésekor is eltűnőben, de legalábbis erősen átalakulóban lévő világ valósághű képét adják. Mi már tudjuk, hogy ez a régi látvány nem sok idő elteltével – sokszor igencsak drámai körülmények között, szörnyű tragédiák kíséretében – a semmibe vész, és alapjaiban változik meg a minden ízében multikulturális, több civilizáció találkozási pontjában fekvő város is. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum tulajdonában lévő képekből Kardos Tatjána, a múzeum adattárosa (aki első ízben írta le Bozóky archív fotógyűjteményének anyagát) és Fodor Gábor turkológus közös munkájának gyümölcseként látott napvilágot ez a remek album – de fontos feladatot végzett a képeket restauráló Katkó Tamás fotográfus is. Fodor pedig nem csupán a török tárgyú fotók kultúrtörténeti hátterét tisztázta, de alapos bevezető tanulmányban igyekezett tisztázni a képek elkészítésének oszmántörök belpolitikai és világpolitikai hátterét, és azt is, miként zajlott az élet az akkoriban még zömmel nem muszlimok lakta, de már akkor is milliós Konstantinápolyban. Mondatai nyomán megelevenedik, hogyan járta a világot a Monarchia flottája, s a diplomáciai feladatok mellett még holmi felfedezésekre is maradt idejük.
A hajók megannyi kíváncsi tekintetet is hordoztak, és a fedélzeten szerencsére akadtak olyanok, mint például Bozóky Dezső, akik a látás élményét át tudták adni az utókornak is.
MMA Kiadó, 2019, 278 oldal, 5800 Ft
