Könyv

Megnyíltak az ajtók

Fodor Gábor – Kardos Tatjána: Látogatás az Oszmán Birodalomban – Dr. Bozóky Dezső fotográfiái (1905–1906)

Könyv

Az addig ismeretlen nagyvilág felfedezésének, sőt meghódításának hőskora volt az első világégés előtti átmeneti, boldognak csak erős túlzással nevezhető időszak.

Elég idézni e könyv hőse, a passzionátus fotóművész Bozóky Dezső sorhajóorvos mondatait, amelyeket néhány évtizeddel később akár Rejtő Jenő is írhatott volna: „Hadihajón beutazni a nagyvilágot előkelő s úri dolog. A kiváltságos állás, melyet a hadihajók tisztikara az egész világon élvez, sok ajtót nyit meg előttünk, melyeken még milliók felett rendelkező turisták is hiába kopogtatnak, mivel még az ő mindenható aranya­ik előtt sem nyílnak meg azok.” Bozóky Dezső 1905–1906-ban (miközben itthon a haza apraja s nagyja a darabontkormány elleni nemzeti ellenállás lázában égett) éppen egy oldallapátos, régimódi hadihajón szolgált, amelyet Triesztben gyártottak, vízkiszorítása 550 tonna volt, a teljes neve pedig HMS Taurus II. A Monarchiát, pontosabban annak flottáját 1878-tól egészen 1909-ig képviselte, és tartozunk a tényeknek azzal, hogy eláruljuk: utolsó itteni parancsnokának neve nagybányai Horthy Miklós volt. Igaz is, akkoriban Bozóky Dezső már a Távol-Keleten (Koreában, Japánban, Kínában, sőt Hongkongban!) kattintgatta fényképezőgépét, majd úti élményeiről könyvben (Két év Keletázsiában címen) is beszámolt. De 1905–1906-ban még Isztambul lenyűgöző sziluettje, a Boszporusz, az Égei-tenger (no meg Szmirna és Bursa) terült el a szeme előtt. És ő buzgón fotózta is a lélegzetelállítóan szép török fővárost, amely egy európai számára maga volt a Kelet kapuja, ahol egymásra rakódnak a bizánci és az oszmán múlt emlékei, és az előtérben gyakorta a vízen táncolnak a fények. A színek és kontrasztok annyira intenzívek és szinte szívbe markolóak lehettek, hogy Bozóky doktor nem is állta meg, hogy azokat legalább utólag ne próbálja meg visszaadni: habár természetesen fekete-fehér nyersanyagra fotózott, ám 1957-ben bekövetkezett halála után a hagyatékból előkerült 299 olyan, kézzel színezett sztereó üvegdia is, amelyeket törökországi szolgálata során, az Égei-tengeren és Kis-Ázsiában készített. Nos, ezek az ügyesen színezett felvételek szolgálnak eme igencsak látványos kiállítású album nyersanyagaként, közben már a fotográfiák készítésekor is eltűnőben, de legalábbis erősen átalakulóban lévő világ valósághű képét adják. Mi már tudjuk, hogy ez a régi látvány nem sok idő elteltével – sokszor igencsak drámai körülmények között, szörnyű tragédiák kíséretében – a semmibe vész, és alapjaiban változik meg a minden ízében multikulturális, több civilizáció találkozási pontjában fekvő város is. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum tulajdonában lévő képekből Kardos Tatjána, a múzeum adattárosa (aki első ízben írta le Bozóky archív fotógyűjteményének anyagát) és Fodor Gábor turkológus közös munkájának gyümölcseként látott napvilágot ez a remek album – de fontos feladatot végzett a képeket restauráló Katkó Tamás fotográfus is. Fodor pedig nem csupán a török tárgyú fotók kultúrtörténeti hátterét tisztázta, de alapos bevezető tanulmányban igyekezett tisztázni a képek elkészítésének oszmántörök belpolitikai és világpolitikai hátterét, és azt is, miként zajlott az élet az akkoriban még zömmel nem muszlimok lakta, de már akkor is milliós Konstantinápolyban. Mondatai nyomán megelevenedik, hogyan járta a világot a Monarchia flottája, s a diplomáciai feladatok mellett még holmi felfedezésekre is maradt idejük.

A hajók megannyi kíváncsi tekintetet is hordoztak, és a fedélzeten szerencsére akadtak olyanok, mint például Bozóky Dezső, akik a látás élményét át tudták adni az utókornak is.

MMA Kiadó, 2019, 278 oldal, 5800 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.