Mestecka és a cas (Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő)

  • - sissova -
  • 1996. május 30.

Könyv

- sissova -

Még a szaros Mancinka történetével zártam a szívembe ezt az örökfiatal szemlélődő bácsit, aki külsőre leginkább egy segédsörmesterre emlékeztetett, és tulajdonképpen világhírű cseh író. Karel Gott és ő jelenti nekem Csehországot, no meg a zmrzlina. Olyan szerelembe keveredtem vele, mint kedvenc tanárommal, akiről először azt hittem, hogy liftszerelő, aztán tőle hallottam a legtanulságosabb, valóságuk miatt szomorú, ám az emlékezet fényében vidámmá vált történeteket. Vizsgáztatott, aztán jöhettek az újabb láda sörök. Mégiscsak felvitt a tizedikre.

Bohumil sem rabolja soha az időmet, kitölti inkább, történeteivel, emlékezéseivel. Író mint antipszichiátriai intézmény. Megállt, boldog időből, békével néz rám, leszedál. Ne parázz, az érték örök! Örök Spurny esperes is, aki időnként foga között hordozza törülközővel összekötözött szakácsnőit. Örök Pepin bácsi is, aki méltón egy volt monarchistához békeidőben is mindig helytáll, győzelmet arat a szépkisasszonyok meg a jégzúzó malom felett, mi több, a nyárfapereszkétől sem bénul le a lába. Meg ott van, ugye, nagypapa, aki dühében lekurvázza a nagymamát, és felaprítja fejszével az almáriumot, mindent a fajra fogva, az érzékeny szláv lélekre. Burytkova mészárosné, akinek napi tizenhat dupla vermut meg se kottyan, de egy neonfésűvel kenyérre lehet kenni. Az öreg Havranek, aki a vonat alá fekszik, mert az asszony szeretkezés közben almát evett. Bobinka, akinek ugyan a bár volt az iskolája, mégis felismeri a rejtett heréjűséget. Itt van Francin meg szép anyu, meg a sörgyár, az erjesztőkamra és a malátázó. Mind ismerős szereplők az Elba-parti városkából, ahol megállt az idő.

A sok vidám történet előzményei egy kompozícióban. A Sörgyári capriccio meg a Harlekin milliói itt vannak kiollózva az író fejéből, aztán innen lopta őket vissza újra. Hetvenhármas kora tavaszi betegsége íratta meg vele gyorsan ezt a két fivérről szóló szöveget. Talán ezért lett ez az emlékezés szomorúbb, mint a többi: expresszionista, melankolikus groteszk. Így csorbítgatta az osztályharc élét a betegágyból az öreg. Olyan Õ, mint a városka főterén az egészséges nevetés védőszentje, Szent Hilarius. Jöhetnek-mehetnek holmi gestapók, szovjetek, polgármesterek meg más újkönyörtelenek, elvész jelentőségük a Sokol-bál és a négyharmincas Skoda mögött. A svájnezájnok falják fel egymást, töröljék le csiszológépekkel a régi idők embereinek kőbe vésett nevét, mi majd szomorúan elmosolyodunk hiábavaló igyekezetükön a segédsörmester tolla nyomán.

Hej, idő, megállj, most pedig új életet kezdünk!

Európa Könyvkiadó, 1996, 184 oldal 598 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.