Még a szaros Mancinka történetével zártam a szívembe ezt az örökfiatal szemlélődő bácsit, aki külsőre leginkább egy segédsörmesterre emlékeztetett, és tulajdonképpen világhírű cseh író. Karel Gott és ő jelenti nekem Csehországot, no meg a zmrzlina. Olyan szerelembe keveredtem vele, mint kedvenc tanárommal, akiről először azt hittem, hogy liftszerelő, aztán tőle hallottam a legtanulságosabb, valóságuk miatt szomorú, ám az emlékezet fényében vidámmá vált történeteket. Vizsgáztatott, aztán jöhettek az újabb láda sörök. Mégiscsak felvitt a tizedikre.
Bohumil sem rabolja soha az időmet, kitölti inkább, történeteivel, emlékezéseivel. Író mint antipszichiátriai intézmény. Megállt, boldog időből, békével néz rám, leszedál. Ne parázz, az érték örök! Örök Spurny esperes is, aki időnként foga között hordozza törülközővel összekötözött szakácsnőit. Örök Pepin bácsi is, aki méltón egy volt monarchistához békeidőben is mindig helytáll, győzelmet arat a szépkisasszonyok meg a jégzúzó malom felett, mi több, a nyárfapereszkétől sem bénul le a lába. Meg ott van, ugye, nagypapa, aki dühében lekurvázza a nagymamát, és felaprítja fejszével az almáriumot, mindent a fajra fogva, az érzékeny szláv lélekre. Burytkova mészárosné, akinek napi tizenhat dupla vermut meg se kottyan, de egy neonfésűvel kenyérre lehet kenni. Az öreg Havranek, aki a vonat alá fekszik, mert az asszony szeretkezés közben almát evett. Bobinka, akinek ugyan a bár volt az iskolája, mégis felismeri a rejtett heréjűséget. Itt van Francin meg szép anyu, meg a sörgyár, az erjesztőkamra és a malátázó. Mind ismerős szereplők az Elba-parti városkából, ahol megállt az idő.
A sok vidám történet előzményei egy kompozícióban. A Sörgyári capriccio meg a Harlekin milliói itt vannak kiollózva az író fejéből, aztán innen lopta őket vissza újra. Hetvenhármas kora tavaszi betegsége íratta meg vele gyorsan ezt a két fivérről szóló szöveget. Talán ezért lett ez az emlékezés szomorúbb, mint a többi: expresszionista, melankolikus groteszk. Így csorbítgatta az osztályharc élét a betegágyból az öreg. Olyan Õ, mint a városka főterén az egészséges nevetés védőszentje, Szent Hilarius. Jöhetnek-mehetnek holmi gestapók, szovjetek, polgármesterek meg más újkönyörtelenek, elvész jelentőségük a Sokol-bál és a négyharmincas Skoda mögött. A svájnezájnok falják fel egymást, töröljék le csiszológépekkel a régi idők embereinek kőbe vésett nevét, mi majd szomorúan elmosolyodunk hiábavaló igyekezetükön a segédsörmester tolla nyomán.
Hej, idő, megállj, most pedig új életet kezdünk!
Európa Könyvkiadó, 1996, 184 oldal 598 Ft
