B. E.

Aki csak egy fotót is látott Fassbinderről, kivált kései képet, amelyen talpig bőrben, a nadrágkorc fölé buggyantott sörhassal, széthízott arccal néz bele a lencsébe, de akár fiatalkorit is, amelyen a hatvanas évek ordítón rossz ízlésű ruhadarabjait viseli, nemigen gondolhatta, hogy hót entellektüel a pasi. Na jó, írt egy szekérderék darabot meg forgatókönyvet, óriás volt a filmcsinálásban, de nem a szavak embere. Most meg itt ez a vastag könyv, interjúk és írások, szó, szó, szó.

A kötet szerkezete az időrendet követi, a beszélgetések és szövegek kirajzolják Fassbinder teljes életét és pályáját. Egy elképesztően rövid életet - élt 37 évet - és egy elképesztően rövid pályát - dolgozott tizenkettőt. Mi fért ebbe bele? Miközben sipákolunk korai halálán, szárazon azt kell felelnünk erre, hogy minden. Munkaalkoholista volt, eszementen élt, eszementen melózott. Most tudtam csak meg, hogy igazából mennyit:

1969: 3 színdarab, 2 átdolgozás, 4 rendezés, 4 film

1970: 1 átdolgozás, 6 film, 2 hangjáték, 1 tévéfelvétel

1971: 3 színdarab, 3 rendezés, 1 film, 1 hangjáték

1972: 1 színházi rendezés, 2 film, 1 ötrészes tévésorozat, 1 hangjáték, 1 tévéfelvétel...

...és így tovább, megállás nélkül, egészen 1982-ig. A filmográfia 44 tételt ismertet, a példaszerű apparátusban ezenkívül rövid életrajz, tematikus bibliográfia, forrásjegyzék és mutatók találhatók. A szerkesztő Zalán Vince figyelmessége a magyar olvasó szükségleteihez igazodó lábjegyzetanyag, amely a kötetben szereplő nevekhez, címekhez, történelmi-politikai utalásokhoz fűz magyarázatot.

Az interjúk és beszélgetések - nem csak a hagyományos értelemben vett sajtóinterjúk vannak köztük, hanem olyanok is, melyekben Fassbinder társalog munkatársaival, egy másik rendezővel vagy az anyjával - nem egyformán érdekesek, színvonaluk egyenetlen, de, gondolom, ebben nincs semmi meglepő, ez egy ilyen műfaj. A Fassbinder-írások is többfélék, van köztük filmterv, pályatársról szóló kritika és nyilatkozat, például egy mondat arról, miért nem veszi át a Németország ősszel című filmért neki ítélt szövetségi filmdíjat.

A képek embere, nem is kérdés. De amikor elolvastam egyik kedves rendezőjéről, a dán-amerikai Douglas Sirkről írt kritikáját, belesápadtam az irigységbe. Így kell, így kéne filmről írni. A szövegnek nincsenek úgynevezett nyelvszépségei, szinte az élőbeszéd közvetlenségével szól, és egyszerre van meg benne a fölényes hozzáértés, szakmai tudás és a személyes élmény átütő ereje.

Rainer Werner Fassbinder: Írások, beszélgetések (szerk.: Zalán Vince, ford.: Györffy Miklós, Orosz Magdolna). Osiris Könyvtár/Film. Osiris Kiadó, 339 oldal, illusztrált