Cheryl magányos, nem bír sírni, de mindig gombóc van a torkában… Állj! Rögtön emlékeztetnék egy igazságra: képességeihez mérten mindenki kerülje el a fülszövegeket, filmtrailereket. Mert az, aki odafigyel az ördög duruzsolására, a megbocsáthatatlant is el fogja követni: jó ízlésére büszkén megy el könnyfakasztó művek mellett. A bohém nevű író, filmrendező, képzőművész Miranda Julyt ugyanis könnyen beteheti az óvatlan kultúrafogyasztó „a kedves dramedyket készítő új Sundance-üdvöske”, az „újabb lírai abszurdban utazó író” vagy a „feminista performer” unalmas skatulyájába. Tévedne, pedig első filmjét, a Te meg én és minden ismerősünket tényleg a Sundance-nek köszönheti, a The Future-ben tényleg fiatal értelmiségi pár válságát meséli el beteg macskájuk szemszögéből, képzőművészete tényleg a női szerepek ellentmondásairól szól. De úgy, ahogy senki más. Túlhajtott öniróniája, szándékolt ügyetlensége, keresetlen közvetlensége – filmjei főszereplője is, így Cherylt is Julyként láthatjuk magunk előtt –, reflektált modorossága miatt úgy tűnhet, bájos semmiséggel van dolgunk, holott művei egy kérlelhetetlenül őszinte, „komoly”, azért is leírjuk, „nagy” művész képét rajzolják meg. Regényében vannak meztelencsigák, otthonszülés, undok színterapeuta, és arról szól, hogy két nő rákap a verekedésre, a konszenzuális bunyó átcsap alkalmi szexbe, végül egymásba szeretnek. Távolról figyel egy csecsemő, Kubelko Bondy, akivel az elbeszélő karmikus köteléket sejt. Abszurd az is, ahogy sírás és röhögés váltakozik. July azt mondta, kinőtte a punkságot, de ne higgyünk neki. Merész, nyers, őrült, hisztérikus, fájdalmas regénye szétrobbantja az elvárásokat.
Fordította: Krusovszky Dénes. Európa, 2017, 352 oldal, 3290 Ft
