Könyv

Miranda July: Az első rosszfiú

Könyv

Cheryl magányos, nem bír sírni, de mindig gombóc van a torkában… Állj! Rögtön emlékeztetnék egy igazságra: képességeihez mérten mindenki kerülje el a fülszövegeket, filmtrailereket. Mert az, aki odafigyel az ördög duruzsolására, a megbocsáthatatlant is el fogja követni: jó ízlésére büszkén megy el könnyfakasztó művek mellett. A bohém nevű író, filmrendező, képzőművész Miranda Julyt ugyanis könnyen beteheti az óvatlan kultúra­fogyasztó „a kedves dramedyket készítő új Sundance-üdvöske”, az „újabb lírai abszurdban utazó író” vagy a „feminista performer” unalmas skatulyájába. Tévedne, pedig első filmjét, a Te meg én és minden ismerősünket tényleg a Sundance-nek köszönheti, a The Future-ben tényleg fiatal értelmiségi pár válságát meséli el beteg macskájuk szemszögéből, képzőművészete tényleg a női szerepek ellentmondásairól szól. De úgy, ahogy senki más. Túlhajtott öniróniája, szándékolt ügyetlensége, keresetlen közvetlensége – filmjei főszereplője is, így Cherylt is Julyként láthatjuk magunk előtt –, reflektált modorossága miatt úgy tűnhet, bájos semmiséggel van dolgunk, holott művei egy kérlelhetetlenül őszinte, „komoly”, azért is leírjuk, „nagy” művész képét rajzolják meg. Regényében vannak meztelencsigák, otthonszülés, undok színterapeuta, és arról szól, hogy két nő rákap a verekedésre, a konszenzuális bunyó átcsap alkalmi szexbe, végül egymásba szeretnek. Távolról figyel egy csecsemő, Kubelko Bondy, akivel az elbeszélő karmikus köteléket sejt. Abszurd az is, ahogy sírás és röhögés váltakozik. July azt mondta, kinőtte a punkságot, de ne higgyünk neki. Merész, nyers, őrült, hisztérikus, fájdalmas regénye szétrobbantja az elvárásokat.

Fordította: Krusovszky Dénes. Európa, 2017, 352 oldal, 3290 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?