Könyv

Molnár T. Eszter: Kóbor szálló

  • Nagy Boldizsár
  • 2019. május 11.

Könyv

Sokan fogadták örömmel, hogy meseregény született a hajléktalanságról. Kár, hogy félresikerült, mert hiába a szép, urbánus népmesei metaforák meg a mágikus realista illusztrációk, a könyv épp annyit mutat be a hajléktalanok életé­ből, amennyit egy középosztálybeli, belvárosi anyuka el tud képzelni, semmivel sem többet. Van itt kócos kislány, macskás boszorkány, kakaós felfújt és tényleg minden, ami kellemessé teszi a nem szalonképes témát, de az utca nehéz szagát elnyomja a temérdek, bájos fél­igazság és a sztereotípiák harsány eltúlzása. Mert bár kiderül, hogy akárki hajléktalanná válhat egy balszerencse folytán, a Kóbor szálló otthontalan szereplői mind csodabogarak: egyikük „mihaszna”, a másik „kétbalkezes”, a harmadik pedig a „lustakötés címzetes egyetemi tanára”. Van, akit mókásan Lust Alfonznak hívnak, ő naphosszat henyél, a mese egyetlen barna bőrű, a képek alapján roma hajléktalanját pedig Sunyi Sanyinak (akinek „közelében bizony minden pénz elvész”). Az egyetlen közös bennük, hogy fürdeni nem szeretnek. A végeredmény attól lesz még szomorúbb, hogy egy jólétben élő, fehér bőrű nukleáris család empatikus tagjainak (kivált a hóbortos nagyinak és kócos szőke unokájának) köszönhetően oldódik meg minden: (hajléktalan)otthonra talál az is, aki eddig az utcákat járta, a bánatos nő szerelmes lesz, és még a cigány bűnöző is megjavul. A szerző egy interjúban elmondta, a célja nem az volt, hogy megoldást kínáljon a társadalmi problémára vagy általános magyarázatot adjon, inkább keretet kívánt teremteni a szülő és gyerek közti beszélgetéshez. Nem tűnik jó ötletnek, mert a karakterek, bár szerethetőek, nevetséges, méltóságukat vesztett outsiderek, akiket úgy sikerült meseszereplővé szelídíteni, hogy egzotikumok maradtak. És azt hiszem, elsüllyednék, ha meghallanám, hogy egy gyerek Búbanyának, Lust Alfonznak vagy Sunyi Sanyinak nevezi az utcán látott hajléktalan.

Pagony, 2018, 112 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.