Az ötlet, hogy egy kultúrtörténész népszerűsítő könyvet írjon Szókratészról, olvasói szempontból kifejezetten előnyösnek tűnik. Egy filozófus talán könnyebben beleeshet abba a hibába, hogy a klasszikus görög kor és/vagy Szókratész iránti tetemes elfogultsága levonjon könyve értékéből, de ha egy történész ragad tollat, akkor joggal várhatná el az olvasó, hogy alapos, részletes lexikális ismeretei birtokában hiteles és a lehetőségekhez képest tárgyszerű leírást adjon. Még akkor is, ha az illető mellesleg tapasztalt zsurnaliszta, és bőven elmúlt nyolcvanéves.
Nos, van úgy, hogy az efféle remények túlzóak, és csalódás a jussunk. A konzervatív történész hírében álló, vállaltan katolikus brit Paul Johnsonnak tavaly megjelent Szókratész című könyvével alapvetően így áll a helyzet.
Az még csak hagyján, hogy a könyv hangvétele nagyjából ahhoz hasonlít, mintha egy joviális nagypapa egy meleg, kora nyári délutánon az ölébe ültetné gyanútlan, tudásszomjtól epedező nagyobbacska unokáját, akinek Szókratészről és az akkori görög világról mesélne. Népszerűsítő kiadványnál mindez nem is feltétlenül lenne gond. Sőt, az elmesélés koncepciója telitalálat volna, ha e joviális nagypapa egyrészt megkímélné közönségét az itt-ott hatásvadász, bulváros elemektől, másrészt legalább törekedne arra, hogy kevésbé tűnjön elfogultnak Szókratésszel kapcsolatban – pláne úgy, hogy mesélés közben Platón munkásságát nemegyszer degradáló, személyét diszkreditáló kijelentéseket tesz.
A tendenciózus tárgyalásmód már a könyv első lapjain feldereng, amikor a civilizációt és a barbárságot elválasztó határvonalat kijelölő, bensővé váló erkölcsről szólva egy napon említi Konfuciust, Ezrát, Szókratészt, de Buddhát már nem. Miért is? Kicsivel később a jóhiszemű olvasó megtudhatja, hogy az Akadémiát alapító Platón értelmiségi volt (szemben fiatalkori ártatlan önmagával), márpedig „értelmiségin azt az embert értem, aki úgy gondolja, hogy az eszmék fontosabbak, mint az emberek”. Platón akkor vált értelmiségévé Johnson szerint, amikor Szókratész elsiratása után Szókratészből „puszta fabáb” lett, „Platokrész”, vagyis Platón „hasbeszélő bábuja”, akiből Platón filozófiája szólt, nem pedig a szókratészi gondolatok. „Így Platón szemében erény lett az eleven, történelmileg valóságos gondolkodó értelem nélküli, beszélő bábbá változtatása: a híres agy meggyilkolása és szinte ördögi elbirtoklása. Ez az eszmetörténet egyik leggátlástalanabb cselekedetéről adható legkönyörületesebb leírás” – írja önnön tapintatos megfogalmazásától meghatódva Johnson, és mi felsóhajtunk.
Ugyancsak felszalad a szemöldökünk, amikor pár sorral később arról értesülünk, hogy ezáltal „Platón (…) Frankenstein módjára mesterséges szörnyfilozófust alkotott.” Ám amikor Johnson Szókratésznek a komédiaszerző Arisztophanészhez fűződő barátsága kapcsán eltűnődik azon, hogy vajon „van-e a show-biznisz világában egyáltalán olyasmi, hogy »barátság«?” – akkor már le kell tennünk egy kicsit a könyvet. Hogyan? Show-biznisz? Kétezer-ötszáz éve?
A külcsín szép, a fordításra sem lehet panasz; elírás, hiba sehol. A baj magával Johnson munkájával van, amely lényegében tisztességgel felmondja a leckét: szórakoztatóan, informatívan, didaktikusan, de tendenciózus megközelítésben. (Hogy a szókratészi örökséget lehet gyökeresen eltérően is értelmezni, ahogyan Nietzsche tette műveiben, fel sem merül Johnsonnál, de ez legyen a legnagyobb baj.) Akit érdekel Szókratész élete, megkerülhetetlen filozófiája és annak jelentősége, kora társadalmának, politikájának történelmi előzményei és mozgatórugói, az megtudhat minden lényegeset ezekről. Ám a kellő kritikai távolságtartás elengedhetetlen, márpedig pontosan ez az, ami nem várható el a könyv olvasóközönségétől, és sajnos épp ez jelenti a mű legnagyobb fogyatékosságát.
Nem egyértelműen rossz könyv Paul Johnson könyve, de így, ebben a szubjektivizmusban és szuperlatívuszokban gazdag, didaktikusan és néha bulvárosan megírt formájában teljesen felesleges. Annak a célközönségnek, amelyhez a brit történész minden bizonnyal szólni kíván, jó szívvel, fenntartás nélkül nem ajánlható.
Fordította: Csák János. Európa Könyvkiadó, 2014, 212 oldal, 3290 Ft
