„Korábban azt hittem, hogy szerkesztővé válni az egyik vezető tévécsatornánál vagy az, hogy felvegyenek újságírói státuszba, nehéz ügy. De mindez semmi volt a könyvem kiadásának kérdéséhez képest” – foglalja össze tapasztalatait a korábban újságíróként dolgozó Dávid (az írójelöltek nevét kérésükre megváltoztattuk). A szakmabeliek biztatása után megkeresett szerkesztők, kiadók rendre eltűntek a szöveg beküldése után. Többnyire annyit válaszoltak, hogy az anyag nem illeszkedik a kiadó profiljába. „Már az is segítene, ha valaki őszintén megírná, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznom, vagy inkább adjam fel a próbálkozást” – fogalmazza meg Dávid vélhetően sok reménybeli író érzéseit.
Tisztelt Szerkesztő!
Egy-egy kiadónál akár évi 300–400 vonatkozó tárgyú e-mail is landolhat. Annak ellenére, hogy a legtöbb kiadó honlapján szerepel, kéziratokat nem fogadnak, mégis szinte mindannyian folyamatosan kapnak megkereséseket. Ezek egy része „vakon” továbbított szöveg, vagyis a szerző minden elérhető címre elküldi az írását. Az általunk megkérdezett kiadók mindegyike hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a kézirat passzoljon a kiadó profiljához. „Azt pedig nem tudjuk garantálni, hogy rövid időn belül reagálni tudunk a nem várt megkeresésekre” – árulja el Dián Viktória, az Athenaeum Kiadó vezetője.
Gönczi Péter, az Álomgyár tulajdonosa is ezt erősíti meg: „Aki két-három héten belül nem kap visszajelzést, az azt jelenti, hogy a szövege nem ment át az első rostán. Csak annak adunk visszajelzést, akinél úgy ítéltük meg, hogy a regénye beleillik a kiadó profiljába, a szerző és a szöveg is olyan, hogy lehet továbbmennünk vele.”
„Rengeteg forrásból érkeznek hozzánk a kéziratok: ügynökségek, scoutok küldik a szövegeket, mi magunk is keresünk meg szerzőket, illetve a kiadók egymáshoz is irányítják őket. Ha valaki a Magvető Kiadónál kopogtat, de a szöveg jobban illik a szintén a Líra-csoporthoz tartozó Partvonal profiljába, akkor oda közvetítik” – mondja Korentsy Márta, a Partvonal ügyvezető főszerkesztője.
„Első körben szinopszist és egy jellegadó részletet kérünk a szerzőtől – mondja Dián Viktória –, s ha látunk fantáziát a készülő műben, akkor a teljes kéziratot is. De olyan is előfordult már, hogy pusztán egy témajavaslat hatására szerződtünk le valakivel, és a következő évben a legnagyobb példányszámban eladott, debütáló író kategóriájában Libri-díjat nyert a regénye. Ez volt Iglódi Csaba Dreher-szimfóniája.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
