Kondor Vilmosról többen elmondták, hogy kifulladni látszik, Baráth Katalin egyelőre még nem lépte át az ígéretes tehetségek Rubiconját, rajtuk kívül pedig más - számomra legalábbis úgy tűnik - nem nagyon látszik a placcon. A csiri-viri borítós álangolszász ponyvák között persze több hazai termék is akad (elég csupán az impresszumokba belekukkantani), de ezeket most ne vegyük számba, érthető módon nem ide sorolandók. Fölmerülhet viszont kérdésként az, hogy Csabai László legutóbbi, viszonylag keveset emlegetett elbeszélésfüzére mennyire tartozik az állítólagos hazai krimireneszánszba.
Szindbád örök és valószínűleg hálás téma. Nem feltétlenül Krúdytól fogva, az számunkra csak hab a tortán, hogy a magyar irodalom (majd később, Huszárik jóvoltából, a film) klasszikus figurái közé emelkedett. A hajós már jóval előttük létezett: talán Seherezádé kezdte emlegetni, később meg többek között Edmond Dantes, azaz Monte Cristo grófja is így címezte magát. Mifelénk azért persze mindenkinek rögvest a Krúdy-alteregó ugrik be, őt formálták tovább mások is, Máraitól kezdve Kiss Lászlón keresztül mondjuk Szappanos Gáborig.
Csabai László ugyanakkor nem igazán sorolható a fenti írók közé: az ő Szindbádja detektív, és Nyárligeten él némi gyerekkori bagdadi kitérő után, melynek emlékei hangsúlyosan visszaköszönnek az egyébként jelen idejű történetekben, amelyek Horthy Miklós Magyarországán bonyolódnak. Hogy mennyire irreleváns a főhős neve, arra jó példa, hogy az író egy interjúban elárulta: egy időben komolyan mérlegelte a névcserét, nehogy bárki is összekeverje a Krúdy-figurával. Végül maradt Szindbád - az irodalmi hagyomány mégiscsak fontos dolog. Ráadásul, úgy tűnik, predesztinál: mind az olykor kisregény-terjedelmű és egymással összefüggő elbeszélések pallérozott nyelvezete (még az egyszerű származású mellékszereplők is bántóan szépen beszélnek néha), mind a próza nyugodt hömpölygése Krúdyt idézi. Sőt a téma is, legalábbis ami az elhallgatásokkal és titkokkal terhes kisváros nyomasztó miliőjét illeti.
Nyárligeten adva van minden, ami egy valamirevaló bűnügyi történethez kell: szodómia, korrupció, prostitúció. Csabai László könyve mégsem a magyar krimi kibontakozását segíti elő, ugyanis nem a bűntény és a nyomozás, hanem a bűn mögött húzódó világ ábrázolásában erős. Szépen benne van az egész korabeli Magyarország a bolsevikoktól és Trianontól kezdve a zsidókérdésen és Gömbösön meg Bethlenen át a bevonuló oroszokig. Mindez vidéki, kisvárosi perspektívából szemlélve. Azt is mondhatnánk akár, hogy tisztességes iparosmunka, ha ez így nem volna túl pejoratív. Maradjunk annál, ahogyan Stalker főkapitány is vélekedett a beosztottjáról, Szindbádról: "Nem rossz."
Magvető, 2010, 380 oldal, 2990 Ft
